Milyen egy álomtanár?

Az álomtanár nyitott, figyeli a világ rezdüléseit, szigorú, de következetes, és akinek mindenkihez – kollégáihoz, diákjaihoz egyaránt – van egy-egy kedves szava. Szigorúan szubjektív írás következik.

alt


Szögezzük is le gyorsan: nem volt álomtanárom, de ezt nagyvonalúan tudjuk be annak, hogy a létező világok legjobbikában legfeljebb tanáregyéniségek, példaképek lehetnek, olyanok, akikre évek-évtizedek múltával is jó szívvel emlékezünk vissza, s akik olyan útravalót adnak, amely egész életünket végigkíséri. Éppen ezért játszunk is el a gondolattal: milyen is lenne az álomtanár?

Az álomtanár érdeklődő, nyitott a világra, figyeli annak apró-cseprő rezdüléseit, kritikus és reagál rá. Szaktanárként követi a gyorsan változó tudomány legfrissebb eredményeit, lehetősége szerint beépíti az órájába, ugyanakkor képes a szelekcióra, kiemeli a lényeget, és nem terheli felesleges adatokkal a diákjait. Tudja és hiszi, hogy a mai tudás holnapra elavul, s erre minduntalan figyelmeztet.

Az álomtanár nem kinyilatkoztat. Belátja, hogy nem ő a tudás legfőbb – egyetlen, kizárólagos – birtokosa, sőt elismeri, ha nem tud valamit, és nem fogja fel presztízsének csorbulásaként. Az oktatás középpontjában ugyanis nem a pedagógus áll, hanem a diák – mondogatja magában az álomtanár, aki katalizálja is a folyamatot, szerepét mentorként fogja fel, hiszen végső soron belátja, hogy tudása véges. Úgy gondolja, hogy jobb, ha a megoldást (esetleg többet) nem tálcán kínálja, hanem rávezet, s ezzel rácsodálkoztat.

Az álomtanárnak mindenkihez van egy-két jó szava. Az álomtanár az iskola „személyességének garanciája”: oda lehet hozzá menni óra után, a szünetekben, elmondhatjuk neki személyes, akár iskolán kívüli problémáinkat is. Ilyenkor tapintatos, nem tolakodó és haverkodó, érdeklődő, de visszafogott. Olyan tanácsot ad, amely nem csak az adott élethelyzetben érvényes, s amely irányt mutat, oldja a döntéskényszer okozta feszültséget. Gesztusainak súlya van, hát még szavainak.

Az álomtanár óráján a 45 perc szinte röpül, hiszen az átadott tananyag színes és érdekes, előadásmódja lendületes. Hagyja diákjait kibontakozni, teret enged a disputának, az érvek összeütköztetésének, ritkán bocsátkozik hosszú, fárasztó monológokba. Az álomtanár (sajnos, ez alól ő sem kivétel) feleltet és röpdolgozatot is irat, de számonkéréskor következetes, ugyanakkor kellően szigorú. Előfordul, hogy az álomtanár nem osztályoz, hiszen mindene a gamification, ennek megfelelően – bár diákjai elsőre kinevetik – jelvényeket és pontokat osztagat. Ha témazáró van, bár megtehetné, nem irat egy másodikat, hiszen ő is volt diák. Az álomtanár tudja, hogy a tanulóknak nem csak kötelességei, jogai is vannak.

Az álomtanár nem tart nulladik órát, hiszen tisztában van vele, hogy a gyerekek biológiai órájuk szerint nem állnak készen arra, hogy hajnalok hajnalán is jól teljesítsenek. Ha mégis kénytelen így tenni, időben ott van, de az álomtanár különben sem késik el órájáról: mindig pontosan érkezik, ahogy a szünetből sem vesz el, és figyel arra, hogy megfelelő idő jusson az ebédre. A szünetben feltöltődik, vagy néhány kedves szót vált kollégáival, diákjaival. Még a tanári asztalán is rend van – hiszen mégiscsak ő az álomtanár.

Az álomtanár aktív kütyühasználó – de nem függő –, látott már közelről Instagramot, tudja, mi fán terem a Snapchat, de akár egy-egy népszerűbb vloggert is meg tud nevezni, ismeri a legújabb IT-trendeket. Rendre felhívja ugyanakkor a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, diskurzust, workshopot szervez, miközben a személyes, hús-vér érintkezés fontosságát hangsúlyozza az online-nal szemben. Okos eszközét beviszi az órára, és megmutatja, milyen végtelen lehetőségeket rejt ez az apró eszköz – az iskola négy fala között is.

Az álomtanár szereti a zenét, több hangszeren is játszik. Mindene az irodalom, és szeretné megszerettetni az olvasást. Ismeri a kortárs, ifjúsági regényeket, a Harry Pottert éppúgy, mint az Egy ropi naplóját, sokat olvas, és felhívja az olvasás fontosságára a figyelmet, sőt, óráján bátran nyúl a történetmeséléshez, legyen az kémia vagy biológia. A szünetben olykor félrehív, és egy-egy jó könyvet ajánl. Az álomtanár amúgy is egy kétlábon járó programfüzet:  tudja, hol vannak a városban a legjobb kiállítások és koncertek, amit nem fél megmutatni diákjainak.

Az álomtanár – bár van autója, és jó messze lakik – az iskolába kerékpárral jár, hiszen fontos számára a környezettudatosság. Ha éppen nem bringázk, akkor fut, úszik, vagy éppen valamilyen csapatsportot űz, heti rendszerességgel, és nem győzi diákjaiban is tudatosítani a sport fontosságát. Az iskolában tanár-diák meccseket szervez, a pályán pedig a fair-play szellemében viselkedik. Arra is figyel, hogy szelektíven szedje a szemetet, iskolai kertet gründol, amit aztán közösen gondoz a diákokkal, madáretetőt épít, ahol tud, újrahasznosít.

Az álomtanár nem hagyja elkallódni diákjait. A társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat igyekszik leküzdeni, a tehetségeseket kiemeli. Fakultációt, szakkört tart, ahova (az álomtanár órájára!) mindenki szeretne bejutni, és ő mindenkit tárt karokkal vár. A témazáróra, érettségire alaposan felkészíti őket. S ha majd egyszer el kell a kezüket engedni, az álomtanár szomorúan, de belátja, hogy az ő ideje – akkor és ott – lejárt, s elégedetten konstatálja, hogy a rá bízott diákoknak elegendő útravalót adott, felkészítette őket az életre és egy kicsit kinyitotta számukra a világot. 

És egy picit reméli, hogy a diákok úgy fognak majd rá emlékezni: na, ő volt az álomtanár.

Kapcsolódó tartalmak

Milyen az ideális tanár?

Ha ideális tanárra gondolok, egyszerre vagyok könnyű és nehéz helyzetben: egyszerű dolgom van, hiszen voltam tanítványa ilyen pedagógusnak – és nagyon nehéz, mert 2017. július 22. óta már nincs közöttünk. Írásom tehát általános iskolai magyar- és történelemtanárom, Kovács Géza emlékére készült.