„Minden iskolának nyitottnak kell lennie, ha fogyatékos diák érkezik hozzájuk”

Az elmúlt 20 évben komoly változás történt a fogyatékos személyekkel kapcsolatos közgondolkodásban Magyarországon – mondta a TanTrendnek Giflo H. Péter, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) ügyvezetője, akivel többek között arról beszélgettünk, miért lenne fontos, ha már óvodáskorban megismerkednének a gyermekek a fogyatékosságüggyel.

A képen Giflo H. Péter látható.

2017-ben volt 20 éves az FSZK. Társaságuk igen szerteágazó szakmai tevékenységet folytat, van-e idő ezek mellett a számvetésre a kerek évforduló kapcsán?

Mielőtt erre válaszolnék, engedje meg, hogy egy kicsit bemutassam társaságunkat. Formáját tekintve közalapítványként jött létre az FSZK, előbb a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítvány, illetve néhány évvel később a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, s e két szervezet összeolvadásával alakult meg a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, amely 2012-ben nyerte el társasági formáját. Kezdetben az elsődleges cél az volt, hogy a fogyatékosságügyre szánt ágazatirányítási forrásokat célzottan – pályázatok útján – juttassa el a területre. Idővel szoros kapcsolat alakult ki az ellátásban dolgozó szervezetekkel, az itt dolgozó szakemberek látták, hogy milyen problémák és igények jelennek meg a pályázatokon keresztül. Ezek a források kellettek ahhoz, hogy a területen meglevő civil kurázsi jól kezdjen el működni. Később egyre több olyan szakember kezdett el itt dolgozni, akik a pályázati programokon keresztül olyan tudásra tettek szert, amely alkalmassá tette az FSZK-t, hogy önmaga kezdjen el módszertant, programot kifejleszteni, képzéseket indítani. Ez a fejlődési fok azt tette lehetővé, hogy csatlakozzanak az FSZK-hoz olyan szakemberek, innovatív szervezetek, akik és amelyek ezt a folyamatot támogatni tudták. Közöttük egyre több érintett személy vagy őket képviselő szervezet kapcsolódott be a munkánkba, hiszen ahogy azt a Fogyatékos Emberek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény is világosan megfogalmazta, „semmit rólunk, nélkülünk!” Miután a társaság nonprofit kft-vé alakult, az akkori vezetők fontosnak tartották, hogy a fogyatékos személyek képviselete valamilyen módon megmaradjon és a döntésekbe bele tudjanak szólni, ezért egy konzultációs testületet hívott létre. A projektek tervezésébe bevontuk az érdekképviseleti szervezeteket, hogy adjanak javaslatot. Az állami forrásokat átláthatóan, célzottan költötte el a társaság, ezzel bizalmat nyert a kormányzattól, hogy kiemelt projekteket is elkezdjen megvalósítani, ami egy újabb szintet jelentett a szervezet életében. 
 
Melyek a főbb projektek ma?

Különböző kiemelt projekteket valósítottunk meg az egyenlő esélyű hozzáférés, a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek foglalkoztatása, illetve az autizmussal élő személyek területén. Jelenleg két kiemelt projektünk van, az egyik a nagy bentlakásos intézményekből támogatott lakhatásba költöző fogyatékos emberek szakmai támogatása, illetve a fogyatékos személyek és családjaik információkhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésének növelése. Ezek mellett számos projektünk fut. Az egyik terület a hazai támogatásokkal kapcsolatos. Az elmúlt 20 évben megmaradt az a funkciója a Társaságnak, hogy a hazai forrásokat a terepre eljuttassa; körülbelül 600 szervezettel vagyunk kapcsolatban. Egy másik kiemelt terület a magyar jelnyelvvel foglalkozik. A jelnyelv néhány éve hivatalos nyelvvé vált Magyarországon, erről törvény is született, amely lehetővé tette a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működését. Így ha ma egy hallássérült ember ügyet szeretne intézni, az állam által finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgálatból egy-egy tolmács kimegy és segíti a kommunikációját. A mi feladatunk, hogy ezeket a tolmácsszolgálatokat finanszírozzuk, az általuk nyújtott szolgáltatást pedig ellenőrizzük. Az FSZK továbbá már jó ideje akkreditált felnőttképzési intézmény. Egyrészt a kiemelt projektek számos képzést valósítanak meg, másrészt pedig mi is látjuk, hogy milyen ismeretekre van szükség a területen, és ezeket az ismereteket próbáljuk képzéssé formálni a legszélesebb körben az államigazgatástól az egyes szolgáltatókig, de azt is látjuk, hogy az utóbbi 1-1,5 évben a forprofit szféra is egyre komolyabban veszi a fogyatékos emberekkel kapcsolatos tudás megszerzését. Az FSZK egyébiránt 160 főt foglalkoztat, amely szám a jövő évben 200 fölé fog emelkedni, ez pedig azt követeli meg a Társaságtól, hogy korszerűen működjön. 

Ki lehetne emelni valamit az elmúlt két évtizedben elért eredmények közül? 

Azt látom, hogy az elmúlt 20 évben komoly változás történt a fogyatékos emberekkel kapcsolatos közgondolkodásban. Ez – természetesen – nem pusztán az FSZK érdeme, de nagyban hozzájárultunk ehhez. Amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt a 20 évet összefoglalni, arra jutottunk, hogy olyan történeteket fogunk keresni, amelyek azokról az emberekről szólnak, akik az FSZK-ban kifejlesztett módszertanok, szolgáltatások haszonélvezői – olyan szolgáltatásoké, amelyek jól működőek, hétköznapiak, és akár az állam már beemelte a maga finanszírozási rendszerébe. Találkoztunk olyan édesanyákkal, akik az FSZK által finanszírozott szülősegítő szolgáltatások haszonélvezői. De ilyen dr. Orbán Szabolcs története is: ő ma az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője, és látássérültként dolgozik. Ott vannak azok a szülők, akiknek súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekük van és ma már iskolába vihetik tankötelezett gyermeküket, vagy éppen az Asperger-szindrómával élő Ákos, akit egy kiképzett kutya segíti abban, hogy a mindennapjait jól tudja megélni. Ezeket a szolgáltatásokat mind az FSZK kezdte el tesztelni, módszertanilag kidolgozni. 

E történetek honlapjukon is olvashatók. Az alcím – Sorsok a poros akták mögött – azt sugallja, mintha ezek a személyes történetek kevésbé lennének „láthatók” a mindennapokban…

Az FSZK ezekben a történetekben nem önmagát akarta hangsúlyozni. Azt gondoljuk, hogy nekünk ez a dolgunk. Persze feladatunk a társadalmi érzékenyítés, és számos olyan programunk van, amely ezt célozza. Járunk iskolákba, bevásárlóközpontokba, hamarosan különböző településekre megyünk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatban hogyan kell korszerűen gondolkodni. Azt látjuk, hogy a társadalom nyitottabbá vált, de el kell jutnunk a jó szándékú, jóakaratú, érzékeny emberekben meglevő sajnálattól a támogatásig. Mi ezt a szolgáltatási attitűdöt képviseljük.

„Az internet egy félelmetes hely, ha Down-szindrómás gyermeked születik. Beírod a keresőbe, hogy Down-szindróma, és az oldalak 95%-a az abortuszról szól és arról, hogy miért vetesd el…” – meséli Anna, aki maga is Down-szindrómás gyermeket hozott a világra, s aki érzékeny problémára világított rá. Hogyan tud ebben a helyzetben eljutni üzenetük az érintettek felé?

Jól látja a problémát, az a dolgunk, hogy küzdjünk a jelenség ellen. A közszolgáltatások elérhetővé tételét célzó kiemelt projektünk egyik fontos célkitűzése, hogy ha valakinek fogyatékos gyermeke születik, vagy maga válik azzá, és rákeres erre az interneten, akkor ne ostobaság és félelmetes dolgok jöjjenek szembe vele, hanem korszerű, szakszerű információk. Néhány éve indítottuk el az Egységes Fogyatékosságügyi Információs Portált (www.efiportal.hu), amely egyfajta startlapként szolgál, s azt a célt szolgálja, hogy ha valaki beírja a keresőbe: ’fogyatékos ember’, ez a találat legyen az első helyen, s aki rákattint, moderált ismereteket kapjon. Ezt fogjuk a jövőben korszerűsíteni. De itt van a honlapunk is (www.fszk.hu), amelynek nagy a látogatottsága, s minden rendelkezésre álló csatornán igyekezünk korszerű ismereteket eljuttatni.

Beszéljünk egy kicsit az oktatásról. Hol lehet ebben a pedagógus szerepe?

A társadalmi nyitás egyre több szolgáltatásban jelenik meg, s bár a köznevelésben erre évekkel ezelőtt sor került, ugyanúgy foglalkozni kell a témával. Itt elsősorban nem az együttnevelésre gondolok; erre nem minden iskola képes, és nem is kell feltétlenül minden iskolának fogyatékos gyermekeket nevelni, befogadni. De minden iskolának fel kell készülnie és nyitottnak kell lennie arra, hogy ha egy fogyatékos gyermek megjelenik. A tanintézmények feladata, hogy a gyerekek számára lehetőséget biztosítsanak a témával való találkozásra. Nagyon sok programot szerveznek a civil szervezetek is, ezek keretében osztályfőnöki órán, vagy délutáni foglalkozásokon bemennek érintett személyekkel, és ott a gyerekekkel közösen valamilyen ismeretterjesztő tevékenységet folytatnak.  

Milyen életkorban célszerű megismerkedni a fogyatékosságüggyel?

Ezt már iskoláskorban el kell kezdeni, hogy mire a gyermekek felnőttek lesznek és felelős döntéseket kell hozniuk, ez a tudás, attitűd természetes legyen. De nagyon hiszek abban, hogy már az óvodák is elkezdhetnének ezzel foglalkozni. A gyermekek naivak, tiszták, befogadók – minden félelmet, skrupulust, rossz beidegződést tőlünk, felnőttektől tanulnak.

Mi a helyzet a munkaerőpiacon? A szinte kizárólag fogyatékos személyeket foglalkoztató vállalkozások – Nem adom fel kávézó, Premier Kultcafé – nagy publicitást kapnak, amelyek örömteli kezdeményezések, de felmerül kérdés, hogy a többi munkahelyen is vannak-e ehhez hasonló lehetőségei az érintett személyeknek. A cégeknél is megtörtént az Ön által említett szemléletváltás?

Az elmúlt egy évben egyre intenzívebben foglalkoznak a cégek azzal, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalókat vegyenek fel, hiszen a munkaerőhiány jelentős mértékben érinti őket, főleg a nagy cégeket. Ma a kereslet megvan a piacképes fogyatékos emberek iránt, a kínálat viszont nehezebb kérdés. Sok munkáltatóban mélyen gyökerezik  az az elképzelés, hogy ha fogyatékos embert kell alkalmazni, akkor csak baj van vele. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fogyatékos emberek képzettségben, munkavállalásra való attitűdben sok esetben le vannak maradva. Sajnos kevés olyan  látható jó példa van, melyeket a fogyatékos emberek láthatnának maguk előtt a munkalehetőségeiket illetően, azért is kapnak nagy publicitást az ön által említett szervezetek, mert példát mutatnak. 

Végezetül: melyik volt a legkedvesebb története a 20 éves jubileum alkalmából elmeséltek közül?

Azoknak az édesapáknak a története, akik súlyosan fogyatékos, halmozottan hátrányos gyermekeket nevelnek. Történt egyszer, hogy egyikőjük fiát, Ádámot, aki súlyosan mozgáskorlátozott, elvitték magukkal kirándulni az erdőbe. Húzták-vonták a kerekesszéket, persze az erdei út nem volt akadálymentes, olyannyira nem, hogy két sziklatömb állta el az útjukat; a szék éppen nem fért át, átemelni pedig nem tudták. A férfiak közül ketten is bányában dolgoztak, ekkor ők egy másik kővel elkezdték lefaragni a sziklatömböket, amíg a kerekesszék át nem fért a kettő között. Ahogy ők fogalmaztak: ez az út mostantól fogva akadálymentes. Sok mindent elmond ez a történet: szól az összetartozásról, arról, hogy az emberek hogyan tudnak egymásból erőt meríteni, a másik üzenete pedig az, hogy nem hagyják magukat belesüppedni a problémába.