„Mindig újrakezdünk mindent”

A sajátos nevelési igényű diákok tanulmányi versenyeiről viszonylag kevés híradást olvashatunk. Írásunkban az egyik ilyen megmérettetésről és névadójáról ejtünk szót.

alt
Kép forrása: Vásárhelyi televízió


Szerencsére nem mindenkinek újdonság, hogy a sajátos nevelési igényű iskolás gyerekek számára is rendeznek tanulmányi versenyeket. A legtöbb esetben az érintett iskolák tudnak ezekről a több évtizede megrendezett megmérettetésekről. Jelen cikk elsősorban azért született, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy számos olyan rendezvény van, ahol a sajátos nevelési igényű diákok is összemérhetik tudásukat és képességeiket – és ennek során sikerélményeket, újabb ismeretségeket, barátságokat kössenek. És nem mellesleg a csapatversenyek révén megtapasztalhassák a közös munkálkodás örömét is.

A következő megmérettetések döntőit ugyan csak 2019-ben rendezik, de a szervezők azt javasolják, hogy az egyes intézményekben már februárban bonyolítsák le a helyi fordulókat – ezért érdemes már most elkezdeni a felkészülést-felkészítést. 

A nevezett versenyek közé tartozik az értelmileg akadályozott tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolák diákjai számára kiírt Koncz Dezső Országos Tanulmányi Verseny is, amelynek a kiírás szerinti fő célja az elsajátított szociális készségek alkalmazása új, versenyszerű szituációkban. A részletes versenykiírás ezen a linken olvasható.

Évtizedek óta…

„Régóta halljuk a híradásokat a legkiválóbb tanulók tanulmányi versenyeiről. Büszkék vagyunk azokra a gyerekekre, akik társaiknál többet tudnak, kiemelkednek a mezőnyből” – kezdődik az az 1985-ben publikált cikk, amely a kisegítő iskolák tanulmányi versenyeiről tudósít. Bizony, sokszor elfelejtjük, hogy azoknak a diákoknak is lehet tanulmányi sikerük, akiknek mindennapjait sajátos nevelési igényük határozza meg. „Kezdettől e versenyeket három területre írták ki: önmaguk ellátása, és környezetükben való önállóság bizonyítására, tájékozottságuk megmutatására és testi ügyességük, egyszerű sporttevékenységben való jártasságuk bemutatására” – írta 2007-ben a versenyek kiváló ismerője, Hatos Gyula.

„Tizenegy esztendeje bevezették a kisegítő iskolások vetélkedését is — a tanult, ismert anyagon, az elérhető készségszinten belül ők is összemérhetik erejüket” – folytatódik az 1985-ös híradás. „Idén először egy újfajta tanulmányi versenyt hirdetett meg a Művelődési Minisztérium, az OPI és a Gyógypedagógiai Főiskola — ezt az erőpróbát az érintett gyerekek érdekvédelmi szervezete is patronálja: a foglalkoztató iskolák növendékei vetélkedhetnek.” A versenyt talán a már idézett Hatos Gyula-cikk szavai jellemzik a legtalálóbban: „egy olyan kezdeményezést jelent, amely életképes, időtálló, amelynek értelme van, megmozgató, ösztönző tanulónak, tanárnak. Programot ad a felsős gyermekeknek és tanáraiknak. Azt bizonyítja, hogy az értelmileg akadályozottsággal élő gyermekek tanítása, nevelése teljesítményt hordoz (nem csak »foglalkoztat«, »szoktat«, ahogy régen gondolták).”

A szervezők 1987-ben, a harmadik országos verseny idején határozták el, hogy a megmérettetést az 1984-ben elhunyt Koncz Dezsőről nevezzék el. Idézzük fel az ő alakját, munkásságát is!

Ki volt Koncz Dezső?

Az aszódi születésű Koncz Dezső 1949-ben szerzett gyógypedagógiai tanári oklevelet. Kezdetben a váci Siketnémák Országos Tanintézetében dolgozott, majd 1954 augusztusától haláláig a csobánkai Bárczi Gusztáv Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatójaként tevékenykedett. Egyik kitüntetése alkalmával a következőképpen laudálták: „Egész életét magas fokú hivatástudat és gyermekszeretet hatja át. Irányításával a nevelőtestület kiemelkedő eredményeket ért el a tartalmi munka színvonalának emelésében.” 

Mit jelentett mindez a gyakorlatban? Elsősorban az integráció elősegítését, a gyerekek önállóságra nevelését – és az ezekhez nélkülözhetetlen bizalmat és optimizmust is.  „Nálunk az ajtók, kapuk állandóan nyitva vannak. És mégsem szöknek el a gyerekek. Bizonyos kockázatot vállalunk, de megéri. Megfelelő felkészítés után még Pestre is elengedünk közülük jónéhányat. […] A kudarcok sosem törnek le bennünket. Mindig újrakezdünk mindent. Ha látná, vasárnaponként mennyi régi tanítványunk jár vissza ide. Van olyan, aki már szakmunkástanuló, de a szünidőket mindig nálunk tölti. Ez ad értelmet a munkánknak.” Az intézmény pedagógiai alapelveinek köszönhetően – amint azt a Koncz Dezsőről szóló írások többsége ki is emeli – az intézményükben nevelődő gyerekek jól megállták helyüket az életben.

Koncz Dezső aktívan kivette a részét a hivatásával kapcsolatos közéleti teendőkből is: hosszú időn keresztül volt a megyei gyógypedagógiai iskolák szakfelügyelője, „sok tanárral szerettette meg ezt áldozatos, nehéz pályát. Mint alkotó pedagógus, fontos szerepet tölt be a tankönyvek készítésében, a Gyógypedagógia című folyóirat szerkesztésében is.” A felsoroltakon túl sokat tett Pest megye gyógypedagógiai intézményhálózatának fejlesztéséért, az abban végzett szakmai és pedagógiai tevékenység eredményességéért, valamint tankönyvek írása mellett részt vett tantervek szerkesztésében is.