Mire hív a kihívás napja?

Elsősorban sportolásra. Május utolsó szerdáján ugyanis abban vetélkednek egymással a városok és települések, hogy hol mozognak legalább tizenöt percet a legtöbben – a lakosság lélekszámához viszonyítva.

alt

 

„Városvetélkedőből” világrendezvény

A Challenge Day kezdeményezés 1982-ben indult Kanadából – mégpedig egy nemes versengés következtében. Két szomszédos város vezetői ugyanis – állítólag egy Rush Kisby nevű úriember javaslatára – elhatározták, hogy egész napos verseny keretében döntik el, melyik város sportosabb. Ezért az év májusának utolsó szerdáján 0 órától este 9 óráig folyamatosan számolták, hányan végeznek aktív testmozgást legalább 15 percen keresztül. 

A kezdeményezés olyan sikeres volt, hogy a következő évben már országos szinten keresték a legsportosabb települést. Innen pedig már csak egy lépés volt a „világhír”, vagyis a rendezvénysorozat nemzetközivé válása. Mára már az egészséges életmódra és a mozgás fontosságára figyelmeztető eseményként tartják számon – szerte a világon. Vélhetően a kihívás napja a világ legnagyobb, egy napon zajló lakossági sporteseménye. Magyarországon 1991-ben rendezték meg először. 

Ez a versengés természetesen csak ürügy: a rendezvénysorozat fő célja hogy minél többen kapjanak kedvet a mozgáshoz és az egészséges életmódhoz, sőt, akár a rendszeres sportoláshoz is. A programnak „mellékesen” közösségformáló hatása van, hiszen egy adott városban vagy kistelepülésen megszervezett sporteseményeken lakhelytől, kortól, munkahelytől és nemzetiségtől függetlenül bárki részt vehet. Van, aki a munkahelyén, mások az általuk látogatott tanintézményekben „fogadja el” a kihívást – de természetesen élen járnak a versenyzésben a baráti- és sportkörök is.

Hazai pályá(ko)n

Az utóbb említett sportkörökben és hasonló egyletekben Magyarországon nem is olyan régóta bővelkedünk. A hazai sportélet szervezett keretei ugyanis a 19. században kezdődtek az első „úri” sportklubok létrejöttével, melyek a sportágak közül ezek evezést, a vitorlázást, a lovaglást és a korcsolyázást részesítették előnyben. A század végén már jóval szélesebb körben vált népszerű időtöltéssé a testedzés és egyre több sportág vált népszerűvé, így a birkózás, a kerékpározás és a labdarúgás. Az igazi „áttörést” természetesen a „hivatalos”, sőt, akár nemzetközi szintű sportversenyek térhódítása jelentette e téren. 

Az 1851-ben, Londonban megrendezett első nemzetközi sakkversenynek már volt magyar résztvevője: az ötödik helyen végzett Szén József. Tíz évvel később, 1861-ben kezdődtek meg (a pesti Duna szakaszon) a hazai evezős versenyekkel a hazai sportrendezvények, ebben az évben alapították a Buda-Pesti Hajós Egyletet (alig titkolt demonstráció volt ez az egy évvel korábban elhunyt Széchenyi István tiszteletére – az alapszabály szerint az egylet egy hajója mindenkor a gróf nevét kell, hogy viselje). A Balatonhoz kapcsolódó sportélet is fellendült ebben az időszakban: 1867-ben jött létre a Balatoni Yacht Egylet, megalapozva a vitorlásversenyek alapját. 

A folyamat nem állt meg a vízi sportoknál: 1869-ben létrejött a Budapesti Korcsolyázó Egylet, 1875-ben a Magyar Atlétikai Club, majd 1897-ben a Budapesti Torna Club két csapata játszotta az első labdarúgó mérkőzést. Ezeket a szervezeteket nyilvánvalóan nemcsak a sportszeretet és a hazai közélet hívta életre – noha mindkettő fontos szerepet játszott ebben –, hanem a nemzetközi tapasztalatok is: az 1894-ben Párizsban létrejött Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak magyar tagja is volt dr. Kemény Ferenc magyar alreáliskolai igazgató személyében. Nem csoda, hogy a rákövetkező évben megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság és 1896-ban az első olimpiai játékokon már hét magyar versenyző vett részt. 

Sportgondolatok

A kihívás napja azonban elsősorban nem a versenysportot, hanem sokkal inkább a napi szintű, mindenki számára űzhető és elérhető sportolást tűzi zászlajára. Mindezek mellett érdemes elgondolkodni Pierre de Coubertin a sportról szóló, 1912-ben írt gondolatain. (Kevesen tudják, hogy e művével maga is olimpiát nyert: 1912-ben ugyanis a különböző művészeti ágak sportra vonatkozó alkotásaival is lehetett versenyezni.)

Pierre de Coubertin
Óda a sporthoz
(részlet)

I.
Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.

II.
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
előzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
tetszetıs ütem tőled való.
Bájt és erőt te főzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te téssz.

III.
S igazságos vagy, Sport, igen!
Megértésért és igazságért be sokszor
hiába küzd az ember, hogyha te
Nem vagy vele – de nálad fölleli.
Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,
s élete minden percét is hiába:
mert csak erő és akarat jelölhet
pályája csúcsán új határt.

IV.
Bátorság vagy te, Sport!
Izom s erő reménye egy lehet csak,
s azt úgy hívják: merészség!
A bátorság nem vakmerő bolondság,
de bátor hit a megszerzett erőben:
nyeglék, s hazárdok véletlenre lesnek,
a te merszed, hogy ismered erődet.

V.
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerhető!
A versengésnek görbe útjai
a hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki. 

VI.
Az öröm vagy te, Sport!
Szavadra testünk örömtől remeg,
ragyog szemünk, erünkben vér viharzik,
és tiszta szárnyra kel a gondolat:
nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk
s boldog létét ujjongva hirdeti.