Mire jó a magyar nyelv és irodalom? – Pályaválasztási tippek jó magyarosoknak

Fakultációválasztás előtt a középiskolások többsége elbizonytalanodik azzal kapcsolatban, hogy mely tantárgyat válassza ki, amely talán továbbtanulását is meghatározhatja. Találunk példát arra is, hogy egy jó földrajzos tanuló a magyart is felvette plusz óraszámban, mert érdekelte. A következőkben megpróbáljuk megfogalmazni, merre indulhat egy diák, aki szereti a magyar nyelv és irodalom tantárgyat.

alt


Talán nem elvitatható tény, hogy legfontosabb tantárgyaink egyike a magyar nyelv és irodalom, hiszen rajta keresztül ismerjük meg nyelvünk értékeit, amely a Kárpát-medencei együvé tartozásunk egyik emblematikus, összetartó kapcsa, amelyet megismerve megértjük a tihanyi apátság alapítólevelének szövegét, az archaikus nyelvezetet képesek vagyunk átültetni maivá, vagy ennek segítségével értelmezzük az Ómagyar Mária-siralom sorait. Nem beszélve Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz és a számtalan kiváló magyar író, költő szebbnél-szebb alkotásáról. Hiszen anyanyelvünk ismerete nélkül hogyan is várhatnánk el egy középiskolástól, hogy megértse Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét?

Ha magyar fakultációs lennék

A fiatalok elbizonytalanodása egy nagyobb jelentőségű döntés idején természetes jelenség Hiszen a fakultáció kiválasztása is fontos lépés, főként, ha a továbbtanulást is erre alapozza egy diák. Pedagógusok, szakemberek szerint azonban: nincs különösebb akadálya annak, ha egy orvosi pályára készülő középiskolás a magyarral is emelt óraszámban foglalkozik, amennyiben az idejébe, elfoglaltságába, leterheltségébe belefér. Hiszen a magyar nyelv és irodalom tantárgy olyan pluszt adhat, amely tovább emelheti, formálhatja a diák világnézetét, gondolkodását, ízlését, műveltségét. Fontos kiemelni: nem a többi tantárgy ignorálásáról van szó, hiszen lehet művelt, jó ízlésű, helyes gondolkodású egy mérnök, egy kutató biológus vagy matematikatanár is; csupán azt próbáljuk kiemelni, milyen terület felé orientálódhat a magyart szerető tanuló. Fakultációban az előírt óraszám felett a diákoknak – a több óraszámból adódóan is – lehetősége nyílik jobban megérteni egy-egy József Attila vagy Pilinszky vers megírásának körülményeit, átfogó kontextusban látni a XIX. századi Franciaország politikai eseményeit Hugo vagy Balzac regényein keresztül.  

Merre tovább a magyarral?

Sokan hálával emlékeznek még egykori magyartanáraikra, akik az olvasás szeretetére, a versek, regények, drámák értékeire, szépségeire próbálták felnyitni az érdeklődő szemeket. Néhányan életre szóló élményt kapnak egy-egy ilyen kiemelkedő pedagógustól, amelyet szeretnének továbbadni a következő generáció számára. Ilyenkor egyenes út vezet az egyetemre, tanár- vagy tanítóképző főiskolára. Érdemes mindenekelőtt tisztázni, hogy valaki valóban érez-e affinitást a pedagógusi pályára, valóban át tudja-e érdekesen adni Ady szimbolista költészetét, vagy a Nyugat megindulásának irodalmi és kulturális jelentőségét. (Az sem tragédia, ha valakinek nincs kedve a tanításhoz, hiszen – mint a következőkben olvashatják – más út is választható magyar fakultációval, sőt, ma már nem kötelező a felsőoktatási intézményekben felvenni a tanári képesítő tantárgyakat.) Emellett az egyetemeken, főiskolákon meghirdetett olvasmánylistáktól sem szükségszerű megrettenni: sok művel már eleve találkozhatott a fiatal, az újak megismerésével pedig csak bővül a tudása. Egyetemi és főiskolai magyar szakon az irodalom mellett pedig ott szerepelnek a nyelvészeti kurzusok, amelyek szintén izgalmas kihívást jelenthetnek annak, aki később nyelvészettel kapcsolatos kutatásokat indítana, netán doktori fokozatot is szívesen szerezne. Fontos azonban tájékozódni a felvételi követelményekről, ponthatárokról. A legtöbb bölcsészettudományi karon a magyar szak felvételi követelménye az emelt szintű magyar érettségi vizsga, de még ez sem garantálja, hogy a 350, vagy ennél magasabb pontszám a végzős középiskolás birtokában legyen 2017-ben az Eszterházy Károly Egyetem osztatlan, 10 féléves magyartanár–ének-zene tanár levelező képzésére például 422 pontot kellett összegyűjtenie annak, aki ott szerette volna megkezdeni a képzést. A szegedi (osztatlan, 10 féléves magyartanár-könyvtáros tanár szakon 379 pont), a debreceni bölcsészkaron (osztatlan, 11 féléves, nappali, államilag támogatott képzési formában, magyartanár – francia nyelv és kultúra tanára szakon is viszonylag magas ponthatár született (376 pont), nem beszélve az ELTE magyar szakáról (350 pont). 

Az alapfokú oktatásban részt vevő óvodapedagógusok képzésénél is meghatározó a magyar nyelv és irodalom szeretete, hiszen ők lesznek azok a pedagógus szakemberek, akik a szülők után leghamarabb megismertetik gyermekeinket a népdalokkal, mondókákkal, mesékkel, magával a magyar nyelvvel, és értetik meg a gyerekekkel a válaszokat az olyan kérdésekre, mint például „Az anyám, édesanyám című dalban mit jelent az elfeslett a csizmám kifejezés? Komolyan csillag volt a juhász szemében?” Mi az, hogy paszuly? Tényleg van olyan, ami az égig ér?” Csupa olyan kérdés egy óvodás kisgyerek szájából, ami a nyelvünkkel, a népmeséinkkel kapcsolatos. 

Az irodalomtudomány iránt fokozott érdeklődést mutató középiskolásnak is érdemes elgondolkodnia azon, hogy magyar fakultáción megkaphatja azokat a plusz információkat, amelyek adott esetben szükségesek a felvételi elbeszélgetésnél – ha tartanak ilyet –, anélkül, hogy magántanárhoz kellene járnia különórára. Az egyetemi évek alatt pedig érdemes kiválasztani egy adott kort és alkotót (írót, költőt), egy jelenséget, amely kapcsán akár tudományos fokozat megszerzését is érdemes kilátásba helyezni, megcélozva ezzel valamelyik tudományos fokozatot (bölcsész, irodalomtörténész, illetve nyelvész). Egészen meglepő tapasztalatok érhetik az irodalomtörténésznek készülő egyetemi hallgatót akkor, amikor egy ösztöndíjat sikeresen megpályázva az Amerikai Egyesült Államokban kutathatja Molnár Ferenc amerikai emigrációjának alkotó éveit, vagy bejárva a finnugor nyelvterületet, újabb felismeréseket tehet a közös nyelvcsaládba tartozó kifejezések használatában. Érdemes böngészni az MTA Irodalomtudományi Intézetének honlapját is, amelyen időnként felfedezhető egy-egy olyan konferencia, amely nem feltétlenül az elefántcsonttoronyban ülő bölcsészek egymás közötti eszmecseréjét jelenti, sőt, jó alkalmat ad elbeszélgetni egy-egy irodalomtörténésszel a pálya jövőjéről. 

A jogi képzésre történő felvételinél is a jó eredményű, emelt szintű magyar nyelv és irodalomból tett érettségi a „belépőjegy”. A jogász képzési területen talán kevesebb irodalmi mű olvasására van lehetőség, hiszen első évtől kezdve a jogtörténetbe kezdik beleásni magukat a hallgatók, azonban izgalmas kihívást jelent egy-egy szabadon választható kurzus meghirdetése, amelyen a bűn, bűnbe esés, büntetés és az irodalom kapcsolatát boncolgathatják a fiatalok. Másrészről jogi pálya választása esetén az íráskészség kibontakoztatására is lehetőséget kapnak a hallgatók, hiszen a míves fogalmazás a jogi szakszöveg alkotásánál elengedhetetlenül szükséges. 

Művészeti képzésben szintén alapkövetelmény a magyar és világirodalom mélyreható ismerete: a Színház- és Filmművészeti Egyetem legtöbb szakán még mindig egy több órás, alapvető műveltségről bizonyítványt adó teszttel indul a felvételi, ahol irodalmi alkotásokra kell ráismerni valamilyen jellemző idézet vagy szereplő alapján, hiszen a későbbiek során komplex rálátással kell szemlélni a magyar és világirodalom, drámairodalom, színháztörténet párhuzamos történéseit, valamint a drámaírók, költők párhuzamos életrajzait. (Nehéz összehasonlítani, a párhuzamokat felfedezni Németh László Galileijében és Bertolt Brecht Galilei életében annak, aki kevésbé nyitott az irodalom iránt. ) Dramaturg szakon az idegen nyelvről magyarra történő fordítás is szerepelhet a féléves vizsgák között.

Néhány évvel ezelőtt az olyan slágerszakok, mint a kommunikáció, művelődésszervező, könyvtár szak elképzelhetetlenek voltak anélkül, hogy az oda felvételt nyert hallgatók ne érdeklődtek volna az átlagosnál jobban az irodalom iránt. Ezeken a szakokon is úgynevezett saját felvételi tesztet kellett kitölteni, amelyet az adott szak oktatói állítottak össze, és amely releváns mértékben mérte a jelentkezők irodalmi tájékozottságát, olvasottságát. Nem csak Petőfi versét kellett felismerni egy sorból, de illett ismerni a hazai könyvkiadókat, kortárs írókat és költőket, irodalmi alkotásokból készült filmek rendezőit, színházi alkotóit, szereplőit, irodalmi lapok szerkesztőit, a XX. századi sajtót. A könyvtár szakot végzett és szakmán belül elhelyezkedő személynek óriási szerepe van, nemcsak abban, hogy olvasói ízlést formálhat, hanem abban is, hogy a külön feladatok kapcsán terjedelmes, vonatkozó szakirodalommal ellássa a gyerekeket, fiatalokat- legyen szó egy lelkes általános iskolásról, gimnazistáról vagy egyetemistáról. Újságíróként megint csak elengedhetetlen a magyar nyelv beható ismerete, hiszen alapvető elvárás nyelvünk helyes használata, írása, azon felül az irodalom átfogó ismerete. Mennyivel szerencsésebb például egy könyvkiadói állásra pályázó fiatal, ha ismeri a kortárs magyar írókat, azok műveit, esetleg külföldi fesztiválokon elért sikereit. 

Mindannyian találkoztunk már külföldiek véleményével annak kapcsán, amikor a magyar nyelv nehézségeiről faggattuk idegen ajkú barátainkat, ismerőseinket. Hálás feladat az idegen nyelv tanítása, hiszen annál nagyobb eredmény és visszajelzés nem kell egy külföldinek, mint amikor magyarul kiejtett szavait megértik. Mivel Magyarországon is egyre több a külföldi egyetemi hallgató, a multinacionális cégek alkalmazottai, vezetői, ezért magyar szakkal akár még a magyar mint idegen nyelv tanítását is érdemes a képzeletbeli cilinderbe beletenni, és később kihúzni azt, hiszen nemcsak a nyelvoktatásban, de később akár nyelvvizsga-kiadványok szerkesztésében, a vizsgáztatásban is közreműködhetnek.

A divathullámként lecsengeni látszó slam poetry, vagy az igencsak fontos dalszövegírás szintén egy jó alapot feltételez magyar nyelvből; a szövegírók, reklámszakemberek között is számos magyar szakos bölcsész található. (Maga Nyáry Krisztián is tevékenykedett kommunikációs szakértőként, sajtófőnökként.)

Egy szó, mint száz

Ha első lépésként megfogalmazódott a középiskolásban, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárggyal szeretne foglalkozni behatóbban, tisztázni kell, hogy pontosan milyen területben gondolkodik. Sokat jelent egy személyes beszélgetés a szülőket, magyar szakos tanárokat, esetleg pályaorientációs tanácsadókat bevonva, majd ha már megfogalmazódott a cél, bátran tájékozódjon a diák szélesebb körben. Merjen írni az egyetemek irodalomtörténeti vagy nyelvészeti tanszékeire, kérdezzen rá ösztöndíj, kutatási lehetőségre, képzési tanmenetre, gyakorlati feladatokra. Bátran jelentkezzen szakmai eseményekre, konferenciákra, ahol megismerkedhet az adott szakterület aktuális kérdéseivel, látogassa gyakran a könyvtárat. A cél nemes, hiszen jogászra, magyartanárra, óvónőre, nyelvészre, könyvkiadóra, újságíróra, színpadi művek szövegeinek átdolgozójára, fordítóra mindig szükség lesz.