Mire tanít a színház? 4.

Folytatódik színházpedagógiai programsorozatunk: ezúttal a Pesti Magyar Színházban találkozunk: bekéredzkedünk egy próbára és elgondolkodunk személyes életutunkon is.

Vendégek a próbán

A díszlet már (félig) készen van: a fontosabb elemeit – amelyek befolyásolják a színészi játékot – „működés közben” is láthatjuk a színpadon. A szereplők még jelmez nélkül, próbaruhában dolgoznak. A párbeszédek jól „pörögnek” – de egy-egy esetben izgalmas megfigyelni a súgó munkáját is. A mondatok (a rendelkezésünkre álló szövegkönyv nyomán) már ismerősen csengenek, a történetet is ismerjük – de természetesen sok minden más a színpadon, mint papíron. Rendkívül izgalmas nyomon követni azt a folyamatot, melynek során „megelevenednek” az addig csak képzeletünkben lévő figurák és jelenetek.

Akadnak olyan momentumok is, amelyeket a látvány nyomán érthetünk meg igazán (például akkor, amikor az egyik szereplő alkoholszagát azért érzi meg a másik, mert előbbi túl közel ment hozzá). A próba során közvetlenül érzékelhetjük a beszéd ritmusát – ennek során egy-egy hangsúly vagy szünet újabb jelentést kölcsönöz a szövegnek. Igen érdekes élmény az is, amint „megelevenedik” egy eddig papíron ismerős szereplő: arcot, hangot, külsőt kap a színész által. Harminc percnyit láthatunk a próbából – ennyi épp elég arra, hogy ízelítőt kapjunk az előadás hangulatából. A színpadon az előadás szereplői: Bede-Fazekas Anna, Benkő Nóra, Csőre Gábor, Haumann Petra, Murányi Tünde, Pataki Szilvia, Pavletits Béla, Rancsó Dezső, Szatmári Attila, Szűcs Sándor, Varga Zoltán. A nézőtéren a rendező: Lengyel Ferenc.

Háy János Utánképzés ittas vezetőknek című darabjáról a színház honlapjáról is tájékozódhatunk. (Érdemes megtenni! Számos háttérinformációt, képet és felvételt láthatunk – akár a próbafolyamatról is!) Itt „gyomor-keserű komédiaként” nevezik meg a darab műfaját és a következőképpen foglalják össze a tartalmát: „Mai, már-már hétköznapi történet olyan emberekről, akiket mindannyian ismerünk. Némelykor mi magunk is ilyen ember vagyunk, bár szeretjük azt hinni, hogy inkább az olyan, aki mellettünk lakik vagy mellettünk ül a színházban. Végtelenül mulatságos, ha nem hangozna olyan izésen, azt is mondhatná bárki, hogy ez egy bohózat. De nem az. Keserű-komédia, amit végig lehet nevetni és annyi benne a keserű csak, hogy ez tényleg van. Van ilyen férfi, van ilyen nő, van ilyen helyzet, van ilyen élet. Ez legalább annyira mulatságos, mint amennyire idegesítő vagy éppen döbbenetes. Leginkább baromi röhejes.”

A mi időszalagunk

A színházpedagógiai programsorozat résztvevőivel az elmúlt alkalommal főként a térrel foglalkoztunk Háy János Oktogon című verse nyomán: megfigyeltük, milyen az a közeg, amelyben Háy – versben vagy drámában „megfogalmazott” – alakjai léteznek. Magunkat is beleképzeltük ezekbe a helyszínekbe, jelenetekbe. Ezúttal az időben tájékozódunk. A színház büfé-társalgójában először is arra keressük a választ a jelenlévő színházpedagógusokkal – Egervári Györggyel és Kálócz Lászlóval – hogy mely korosztálynak ajánlható ez a darab. Számos szempont merül fel. Először természetesen praktikus szempontok merülnek fel: azoknak, akik az autóvezetés – illetve a jogosítvány megszerzésének – küszöbén állnak. (Számukra számtalan praktikus szempontot is megemlít az előadás.) Vannak, akik szerint néhány évvel korábban – körülbelül 16 éves kortól – lenne érdemes, mintegy megelőző jelleggel végignézni a darabot. Van, aki szerint még ennél is korábban kéne megnézni a darabot, hiszen érdekes emberi sorsok ismerhetők meg belőle – és ha jogosítvánnyal nem is, de az alkohollal már ekkor is találkozhatnak többen. Nem árt tudni, hogy van, lehet ilyen hatása is.

Az életkorokról való gondolkodás során egyre közelebb kerülünk ahhoz a kérdéshez, hogy mit jelent a felnőttség, az életkori határok – például a nagykorúság, a jogosítványszerzés és ehhez hasonló mérföldkövek. Ebből indul a következő „feladat” – illetve játék. Az osztály tagjai – a múltkori, osztálytermi alkalomhoz hasonlóan – három csoportban dolgoznak. Egy-egy időszalagon (vagyis papírtekercsen) kell ábrázolniuk, milyen szakaszok vannak az ember életében, mi jellemzi ezeket? Milyen események jelennek meg ezeken, mik a mérföldkövek? 

Személyes életskála

Az időszalag – a vonalzók és mérőszalagok nyomán – jól áttekinthető szemléltetőeszközként került a történelemoktatásba: könnyebben áttekinthetővé válnak általa az egy-egy korszakhoz kapcsolódó információk, illetve folyamatok. Izgalmas elgondolkodni azonban azon is, hogy mi történik akkor, ha egy-egy emberi életen keresztül (akár a sajátunkén) vizsgálunk hasonló folyamatokat. Érdemes megvizsgálni, hogyan látjuk az emberi életutat: milyen szakaszokra bontjuk, miket látunk meghatározónak benne. A problémákra koncentrálunk? A veszteségekre? Hogyan nézünk egy-egy problémát? Itt is különféle szempontú anyagok születtek, izgalmas volt végignézni és megbeszélni egymás alkotásait. Nemcsak az életfordulók, hanem a szubjektív tényezők is megjelenhetnek. 

Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen típusú skálákat – Völgyesy Pál munkássága nyomán – a pályaorientációs tanácsadásban is hasznosítják, az úgynevezett életút-értelmezésekben. Elsősorban azért, mert úgy tartják, hogy az ilyen ábrák jól tükrözik elkészítője gondolatait, megoldási stratégiáit és megmutatják azokat a további tényezőket is (például azt, hogy ő mit tart fontosnak és értékesnek), amelyek az életvezetésében kapnak szerepet.

Kapcsolódó tartalmak

Mire tanít a színház? 2.

A Pesti Magyar Színház új bemutatójához kapcsolódó dráma- és színházpedagógiai munkáról szóló sorozatunk következő részében beleshetünk a próbaterembe, megismerkedhetünk egy új magyar darabbal – és közben elgondolkodhatunk a színházhoz sőt, akár a szabályokhoz fűződő viszonyunkon is.