Mire tanít a színház? 6.

A Pesti Magyar Színház Utánképzés ittas vezetőknek című előadáshoz kapcsolódó programsorozat véget ért. A róla szóló híradás azonban még nem, hiszen fontosnak tartottuk megkérdezni a résztvevőket, hogyan emlékeznek vissza az együtt töltött időre és a munkafolyamatra. Először Egervári György és Kálócz László színházpedagógusokat kérdeztük.

alt


A Pesti Magyar Színháznak többféle programja is van, közülük ez a leghosszabb (az előadás megtekintésével együtt ez összesen 6 alkalmat ölelt fel). Hogyan emlékeztek vissza rá?

Egervári György: Rendkívül izgalmas, sokrétű foglalkozássorozat volt. Külön kiemelendő, hogy a Magyar Színház tájékoztató körlevelére milyen gyorsan, lelkesen és nyitottan reagált a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium egyik 10. osztályának osztályfőnöke, Gáll Ildikó. És nagy nyitottságot láttunk az iskolavezetés részéről is, amikor befogadták a programot. És mindig nagy élmény volt találkozni a programsorozaton résztvevő diákokkal. 

Kálócz László: Ritkán dolgozunk folyamatokban – többnyire egy-egy alkalommal találkozunk egy adott osztállyal egy-egy előadás előtt vagy azt követően. Akkor is nagyon jólesik, ha korábbi, más produkciókhoz kapcsolódó foglalkozás nyomán már ismerősként köszön rám néhány gyerek. Fontos tudni, hogy ezek a folyamatok nemcsak azokra hatnak, akik aktívak az egyes foglalkozások során, hanem azokra is (esetleg jóval később), akik látszólag passzívabban vesznek részt a programsorozat alkalmain.

Volt-e bármifajta hiányérzetetek?

Egervári György: Már a folyamat elején érezhető volt, hogy jó lenne erre egy-egy alkalommal még több időt szánni és jobban elmélyedni egy-egy feladatban. Más szempontból viszont így is fantasztikusan sok időt szántak e folyamatra a résztvevők.

Kálócz László: Valóban jó lenne ilyen esetekben több időt szánni a folyamatra (vagy rendszeresebbé tenni az együttlétet) és jó lenne, ha lenne idő „megérkezni” és „elbúcsúzni”, vagyis több időt szánni a ráhangolódásra és „lecsengetésre”. De szerencsére így is nagyon jól éreztem magam az együtt töltött idő alatt!

Melyek voltak a legemlékezetesebb élmények számotokra? Van-e „kedvenc” emléketek a folyamatról?

Kálócz László: Hú, rengeteg! Érdekes élmény volt a színházban találkozni Lengyel Ferenc rendezővel és belelátni a munkájába. Jó volt látni, hogy mennyi energiával készült a találkozásra – annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen a gyerekek addig csak bennünket ismertek, kevésbé voltunk idegenek számukra. Nagyon jó emlékeim vannak arról a fiúról is, aki többször is megosztotta velem gondolatait, véleményét, benyomásait a foglalkozásokról. Fontos és tartalmas beszélgetések voltak ezek, amelyekre nagyon szívesen emlékszem vissza. 

Egervári György: Nekem is sok „kedvenc” emlékem van. Minden alkalommal, amikor találkoztam az osztállyal, volt bennem egy klassz, jóféle izgalom és várakozás – mennyire tudunk közösen gondolkodni? Fognak-e figyelni? Mennyire tudunk partneri viszonyt kialakítani velük? Szóval én vártam minden egyes találkozást és ezért különösen a foglalkozáskezdések emlékezetesek. Nagyon jó tapasztalatokat szereztem, rendkívül izgalmas volt közösen gondolkodni a diákokkal.  Jó volt látni, hogy Gáll Ildikó osztályfőnök mennyire nyitott volt ebben: fontos volt számára, hogy az osztály tanulói találkozzanak az alkotófolyamattal és mélyebben beleássák magukat a színpadon látottakba – és ennek nyomán tovább is gondolják azokat.

Miben különbözik a színház- és drámapedagógia? 

Egervári György: Ez a szakmán belül is évek óta megbeszélés és vita tárgya. Tény, hogy a két „műfaj” között sok a hasonlóság. Gyakran használunk „drámás” eszközöket (játékokat, foglalkozásformát) és a színházpedagógiai munkában is kulcsszerepe van a véleménycserének, a közös megbeszéléseknek. Ugyanakkor egy színház égisze alatt dolgozunk, a munkánk kifejezetten egy-egy előadáshoz kapcsolódik.

Kálócz László: Maga a színházpedagógia is gyűjtőfogalom és igencsak sokrétű tevékenységet takar – számos formája lehet. Ma már alig akad olyan színház Magyarországon (a vidéki teátrumokat is ideértve), ahol ne kínálnának valamifajta színházpedagógiai programot, akár alkalmi jelleggel – szerencsére ezek a lehetőségek egyre ismertebbek és népszerűbbek – ezért terjedőben vannak. 

Miért tartjátok fontosnak a színházpedagógiai munkát? 

Egervári György: Nagyon fontos számomra ez a munka és nagyon hiszek benne. Örömmel végzem és nagyon jó látni, ha ez másoknak is fontos. A színházpedagógia nemcsak az előadás mélyebb megértésével kapcsolatos, „színházi” célok miatt fontos: hanem legalább ekkora jelentősége van benne a pedagógiai szempontoknak is. Azt látom, hogy az ilyen foglalkozások jelentős mértékben érzékenyítik a résztvevőket, hiszen egészen más folyamatokban vesznek így részt a gyerekek, mint például (az egyébként igen fontos és hasznos) osztálykiránduláson.  

Kálócz László: A színházpedagógiai foglalkozások sokszor teremtenek lehetőséget a közös gondolkodásra. A fiataloknak igen sokat jelent, ha azt tapasztalják, hogy valaki őszintén kíváncsi a véleményükre.  Ez olykor meglepetéseket is okoz: szinte rácsodálkoznak egy-egy osztálytársukra.  Saját maguk lepődnek meg, amikor egy-egy osztálytársukon játszik vagy mond valamit, egy pillanatig rá figyel mindenki, az erőviszonyok megváltozhatnak, valami elindulhat – látszólag kis lépések ezek, de mégis sok változást indíthatnak el.

Kapcsolódó tartalmak

Mire tanít a színház? 5.

Folytatódik színházpedagógiai sorozatunk: először ismét a Pesti Magyar Színházban találkozunk, „hagyományos” körülmények között – azaz megnézzük Háy János Utánképzés ittas vezetőknek című darabjából készült előadást. Röviden szemelgetünk az előadáshoz kapcsolódó írásos dokumentumokból (interjúkból, ismertetőkből, kritikákból) – valamint ellátogattunk a programsorozatot lezáró foglalkozásra is.

Mire tanít a színház? 2.

A Pesti Magyar Színház új bemutatójához kapcsolódó dráma- és színházpedagógiai munkáról szóló sorozatunk következő részében beleshetünk a próbaterembe, megismerkedhetünk egy új magyar darabbal – és közben elgondolkodhatunk a színházhoz sőt, akár a szabályokhoz fűződő viszonyunkon is.