Mire tanít a színház? 7.

A Pesti Magyar Színház Utánképzés ittas vezetőknek című előadáshoz kapcsolódó programsorozat véget ért. A róla szóló híradás azonban még nem, hiszen fontosnak tartottuk megkérdezni a résztvevőket, hogyan emlékeznek vissza az együtt töltött időre és a munkafolyamatra. Ezúttal a résztvevő diákokat, a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium egyik 10. osztályának tanulóit és osztályfőnöküket, Gáll Ildikót kérdeztük.

alt


10-es skálán 11-es

Először a programsorozattal kapcsolatos összbenyomásokról kérdeztük a résztvevőket, az osztály minden jelenlévő tanulóját. A vélemények csaknem egybehangzók voltak (csokorba gyűjtöttük a leggyakoribb válaszokat):

-    Jó volt az előadás és tetszettek a foglalkozások is!
-    Nekem nagyon tetszett! Főleg az interaktív részek, amikor nemcsak elemeztük a darabot, hanem ennek kapcsán jeleneteket is játszottunk.
-    Érdekes élmény volt, a program sok pozitív élményünk volt, és a látott előadás is élvezetes volt. 
-    A különböző játékoknál az osztály nagyon összetartó volt és jobban meg is ismertük egymást. 
-    10-es skálán 11-es!
-    Hasznos volt, sok kérdésen elgondolkodtunk!

Színház és közönség

Néhány diákkal az osztályteremben maradunk és osztályfőnökükkel együtt tovább beszélgetünk színházi tapasztalatainkról, élményeinkről.

Szerintetek miért érdemes színházba járni? 

-    Például azért, hogy művelődjünk.
-    … és persze szórakozzon is!
-    Sokszor segítséget kaphat az ember egy-egy előadás megnézésével az őt érintő problémák megoldásához.
-    Igen, mert az előadás hatására lehet, hogy át tudja gondolni a saját életét problémáit is.
-    Valakinek meg éppen az a jó a színházban, hogy pár órára el tud feledkezni a saját gondjairól.

Mi az, amit nem szerettek a színházban?

-    … én például a zenés darabokat.
-    Ha egyfolytában arról van szó, hogy mi a darab tanulsága…
-    Ha sok zavarba ejtő és érthetetlen jelenet van egy előadásban. Erről sokszor nem is a darab írója, hanem inkább a rendezője „tehet”.

A kortárs témájú darabokat szeretitek jobban, vagy azokat, amelyek időben már eltávolodtak tőlünk?

-    Egy történelmi témájúba nem tudjuk úgy beleélni magunkat, mint egy mai témájúba...
-    Néha egy más korban játszódó darabot is modern eszközökkel dolgoznak fel. Sajnos ezt nem mindig sikerül jól.

Mire figyeltek leginkább, ha színházban vagytok? Mi az, ami leginkább megfog benneteket egy-egy előadás során?

-    Én például próbálom a mögöttes tartalmat megtalálni – megismerni a szereplők motivációit. És gondolkodom azon, hogy mi az, amit a színpadra állítás teljes mértékben sikerült megvalósítani, és mit kevésbé. 

-    Ha közelebb ülök a színpadról, meg tudom figyelni a szereplők mimikáját, mozdulatait. Ha távolabbról nézem az előadást, inkább az összhatást figyelem.
-    Ennél az előadásnál nagyon érdekes volt a jelnyelvi tolmácsot is figyelni!

Milyen témájú előadásokat ajánlanátok másoknak? Például a saját korosztályotok tagjainak?

-    Például a Hamletet! Olyan problémákat vet fel, amelyek a mi korosztályunkat is érintik – például az identitáskeresés…
-    Érdekes lenne olyan darabokat is látni, amelyek olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek közvetlenül érintenek bennünket, vagy nemsokára érinteni fognak.
-    … igen! És ezek nemcsak iskolai problémák lehetnének!

Mit gondoltok, hogyan, milyen fórumon lehetne ezt közvetíteni – például egy színháznak, vagy drámaírónak?

-    Érdemes lenne például pályázatot kiírni ilyen témában.
-    Olyan színházpedagógiai programok is alkalmasak lehetnek rá, mint például ez a mostani.  
-    Közvetíthetnek színházpedagógusok is!
-    Az újságírók, kritikusok is írhatnak erről.
-    De az is lehet, hogy nem kell „kötelezni” senkit ilyesmire, csak az foglalkozzon ilyen témákkal, akit ez valóban érdekel.

Egyre népszerűbb a színházlátogatás

A diákinterjúkat követően természetesen osztályfőnökükkel, Gáll Ildikó testnevelés-gyógytestnevelés szakos tanárnővel is váltottunk néhány szót a színházról és a színházpedagógiai program tapasztalatairól.

A legtöbb iskolában a színházlátogatás a magyar szakos kollégák „privilégiuma”. Hogyan alakult ki az a gyakorlat, hogy te szervezd az iskolai színházlátogatásokat?

Tudták rólam iskolaszerte, hogy nagyon szeretek színházba járni. Amikor egy-egy színháztól kedvezményes jegyajánlatok és más hasonló megkeresések érkeztek, megtaláltak a szervezési feladatok is. 

Hogyan szervezel meg egy-egy színházlátogatást?

Nagyon egyszerűen. Rendszerint megrendelek 50 színházjegyet és meghirdetem a színházlátogatást. Többnyire két nap alatt betelnek a helyek. Nemcsak az osztályom tanulói jönnek: más osztályokból és a kollégák közül is. Sőt, a szülők és testvérek között is egyre népszerűbb ez a program. Egy-egy darabot akár többször is megnézünk. Egyre gyakrabban vannak várólistáink.

Nyilván rengeteg munkát igényel a szervezés… Nem teher ez számodra?

Nem, nem, örömmel csinálom! Sokszor jut eszembe, hogy egy-egy gyerek talán nem is jutna el színházba, ha nem jöhetne velünk. A mai rohanásban egyre kevesebb idő jut arra, hogy a szülők ilyen programokat szervezzenek meg a darabválasztástól a jegyvásárlásig.

Hogyan értékeled a Pesti Magyar Színház színházpedagógiai programsorozatát?

Nagyon tetszett a program – és azért is sokat jelentett számomra, mert ennek során én magam is jobban megismertem az osztályomat.