Mit érez, mit gondol egy tanulási nehézséggel küzdő gyermek?

„A tanuló tanulási nehézséggel küzd.” – olvashatjuk sok „papíros” gyerekekről szóló szakvéleményekben. Absztrakt kifejezések, teszteredmények tömkelege igyekszik megragadni azt az egyediséget, ami minden gyermeket jellemez. BTMn-es diákból azonban általában nem csak néhány van az iskolákban, hanem egyes helyeken akár az osztály húsz százalékát is kitehetik. Egy cipőben járnak, sorsuk és élményeik hasonlítanak egymásra.

alt


A BTMn (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) széleskörű kategória, sokféle jellemzőt foglal magába. Általában arra utal, hogy a gyereknek szüksége van valamilyen külön, rá szabott támogatásra (egyéni bánásmódra) ahhoz, hogy megfelelően tudjon fejlődni az iskolában. A tanulási nehézség gyakran részképesség problémákat jelöl: a gyerek az életkori átlagnál gyengébben teljesít például a matematika, a helyesírás vagy a szövegértés területén. 

Pedagógusként ismerjük ezeket a címkéket, viszont a tanári oldalról nehezebb átélni, hogy mit is jelentenek ezek élményszinten a diákok számára. Mit látunk mi? Egy fáradt, kimerült, ábrándozó gyereket, aki unja a gyakorlást, lustának tűnik, az is lehet, hogy semmi motivációja már a tanuláshoz. Ebben a szerepben lenni azonban érzelmileg sokkal megterhelőbb, mint első látásra gondolnánk. 

Ez a pár mondat megmutatja azokat a helyzeteket, amikkel a tanulási nehézséggel küzdők naponta szembesülnek. 

„Hiába próbálom, nem megy.”

Tipikus helyzet egy tanulási nehézséggel élő gyerek számára, hogy rengeteget gyakorol, készül, tanul, előző este mindent tud, ha otthon kikérdezik, majd a számonkérésen nem sikerül visszaadni a keservesen megszerzett tudást. Frusztráló azzal szembesülni, hogy a kemény munka nem hozza meg a várva várt eredményt. A fiatal a kudarcélmények okait kutatva könnyen jut arra az általánosításra, hogy „Buta vagyok.”, „Béna vagyok.”, „Nekem semmi se sikerül.” Ezek a mondatok aláássák az önértékelést, a legszorgalmasabb tanuló is megkérdőjelezi, hogy mi értelme van a küzdelemnek. 

„Neki miért könnyebb?”

Egy osztályban mindig van olyan, aki már akkor tudja a választ, amikor a kérdés még el sem hangzott. Aki szépen tud ülni, kitartóan tud figyelni, folyékonyan olvas, és nem felejti el folyton a maradékot az osztásnál, sőt még csak meg sem erőlteti magát közben. A tanulási nehézséggel élők is észreveszik ezeket a társakat, a köztük lévő különbségeket. Gyerekként nehéz megérteni, elfogadni meg különösen, hogy mindenki más képességgel rendelkezik, s valakinek több adatott. Irigység és harag lehet a saját csökkentértékűség érzésének felszínén, ami megjelenhet viselkedési problémákban is. 

„Nem értem.”

A tanulási nehézség gyakran jár együtt az információfeldolgozás valamely deficitjével, ami nem csak a tananyag, hanem a környezet megértését is nehezíti. Egy gyerek nem csak nyelvtan órán szenved a beszédértési problémájával, ami a helyesírási hibákat okozza, hanem testnevelés órán is, amikor sokadjára sem érti meg az instrukciót. A bizonytalanság, a „nem értés” érzése a szorongás felerősödéséhez vezet, hiszen elvész a kontroll és a környezet kiszámíthatósága. 

Mit tudunk tenni pedagógusként

Minden életkorban, de különösen kisiskolásoknál fontos, hogy empatizáljunk és tekintettel legyünk a tanulási nehézséggel járó érzelmi állapotokra. Az eriksoni fejlődéselmélet szerint az 1-6. évfolyamban tanuló korosztály személyiségfejlődésében kiemelt fejlődési feladat a teljesítményhez fűződő viszony kialakulása. Ekkor jön létre a gyerekben a kompetencia érzete, hogy „képes vagyok” megtenni egyes dolgokat. A tanulási nehézséggel küzdő tanulók veszélyeztetettek abból a szempontból, hogy nem alakul ki bennük ez a meggyőződés, saját értéküket általánosan megkérdőjelezik, mivel nem tudnak úgy teljesíteni egyes területeken, ahogy kortársaik. 

Pedagógusként kiemelt szerepünk van abban, hogy az egyéni bánásmód keretében elfogadjuk, sikerélményhez juttassuk és elismerjük ezeket a gyerekeket. Ezt gyakori, konkrétumra vonatkozó pozitív visszajelzéssel, az erőfeszítés (nem az eredmény) jutalmazásával, és az erősségek kiemelésével tudjuk kifejezésre juttatni. Ezáltal ellensúlyozhatjuk a diákok frusztrációit a tanulással kapcsolatban, ami nem csak az egészséges pszichés fejlődéshez járul hozzá, hanem a kognitív képességek kibontakoztatásához is.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus, iskolapszichológus)