Mit és hogyan mér az IQ teszt?

Online, ingyenes, pár perc alatt kitölthető, tudd meg, mennyi az IQ-d! – hirdeti már-már harsogva néhány kétes eredetű internetes oldal, s ha nem vigyázunk, könnyen pórul járhatunk, mivel csak emelt díjas SMS-ért cserébe tudhatjuk meg a várva várt eredményt.

 A képen tanulók számítógépek mögött dolgoznak.


A szórakoztató, játékos formában elérhető, ám a megoldókulcsok könnyű megtanulhatósága miatt sokszor kevésbé hiteles feladatsorok mellett azonban léteznek ún. adaptív tesztek is, amelyek igazi áttörést hoztak az intelligenciamérésben. De mégis: mit mérnek és mire jók az IQ-tesztek?

Mit jelent az IQ?

Az intelligencia definíciójának könyvtárnyi irodalma van, de a pontos meghatározásával kapcsolatban nincs konszenzus a szakemberek között. Ha mégis kísérletet szeretnénk tenni rá, akkor kijelenthetjük, hogy az intelligencia egy komplex, részben öröklött képesség, genetikusan, illetve környezeti hatások által befolyásolt személyiségvonás, ami a problémamegoldásra irányul. Mivel kognitív képességeink nagyjából 17-20 éves korig fejlődnek, az intelligencia szintje felnőttkorban érdemben már nem nagyon változtatható. Agytréninggel némi javulás azért elérhető, norvég kutatók pedig néhány éve bebizonyították, hogy az iskolázottság bizonyos általános módon okosabbá tesz, amit az intelligenciatesztekkel is lehet mérni. Ez alátámasztja az úgynevezett Flynn-effektust, amely szerint az IQ-teszteken elért átlagpontszámok világszerte folyamatosan növekednek – nagyjából 10 év alatt három pontot. E kutatás eredményei ellentmondanak azoknak a szakembereknek, akik szerint az intelligenciahányados szintje genetikus és állandó.

Az IQ tesztek kialakulásának története

A szellemi képességek számszerűsítésére többféle módszert dolgoztak ki az elmúlt több mint száz évben. Jóllehet az intelligencia egyéni különbségeinek mérésére már a 19. század végén is tettek kísérletet, a mai értelemben vett modern intelligenciateszt kidolgozása egy francia fejlődéspszichológus, Alfred Binet (1857-1911) nevéhez köthető. Théodore Simon (1872-1961) pszichiáterrel együtt Binet kérdőíves módszert hozott létre a francia oktatási tárca felkérésére: az 1905-ben elkészült Stanford-Binet intelligenciaskála egy gyakorlati problémára kereste a választ, nevezetesen, hogy miként lehetne kiszűrni a gyenge szellemi képességű diákokat, objektív módon megállapítva ezzel a gyermekek iskolaérettségét – vagy éppen alkalmatlanságát.

Az elsősorban szóbeli képességekre koncentráló teszt úttörő jellege abban rejlett, hogy Binet-nek sikerült egy olyan változót találnia, amely megmutatta, hogy a tesztek ténylegesen az értelmi képességet mérik: ez volt az életkor. A francia szakember rájött, hogy a feladatok életkor szerint skálába rendezhetők; Binet a mentális kor fogalmának bevezetésével arra kereste a választ, hogy a kérdéssort átlagosan hány éves korban tudják megoldani a gyerekek: ha egy 8 éves minden olyan feladatot megoldott, amelyet a 8 évesek általában, akkor a vizsgált gyermek mentális és tényleges kora megegyezett.

Simon és Binet tesztjét később többször átdolgozták. Az angol adaptáció Lewis Terman (1877-1956) amerikai pszichológus nevéhez fűződik, s ő használta először a William Stern (1871-1938) által bevezetett fogalmat, az IQ-t. Stern úgy vélekedett, hogy a mentális korból nem kivonni kell az életkort, hanem elosztani, amit Terman továbbfejlesztett; az érték kezelhetősége érdekében a hányadost százzal szorozta meg. A Stanford-Binet intelligenciaskála időtállóságát mutatja, hogy jelenleg az ötödik, 2003-as kiadás (SB5) van érvényben: a teszt különböző korosztályoknak készül 2-90 éves korig, és ugyanúgy egyénileg, időkorlátozás nélkül végezhető el.

Binet elgondolása, azaz a mentális kor és az életkor hányadosára épülő számítási mód a felnőttek intelligenciamérésére azonban nem volt alkalmazható. Ezt ismerte fel a romániai származású amerikai pszichológus, David Wechsler (1896-1981). A Wechsler-féle skálák forradalmi változást hoztak az intelligenciamérésben: Wechsler az eredményt nem az életkorral osztotta el, hanem a vizsgált személy korcsoportjának átlageredményével, megalkotva ezzel az ún. deviációs IQ fogalmát. Hogy megkapjuk a deviációs IQ-t, az átlaghoz 100-as IQ-t rendelünk, az egységnyi szóráshoz pedig 15-öt. A felnőttek esetében az intelligenciahányados egy relatív mutató, amely azt fejezi ki, hogy a vizsgált személy milyen eredményt ért el a saját országában, a korcsoportja átlagához képest. 

IQ mérés Magyarországon

Magyarországon több teszt is létezik a szellemi képességek mérésére, az egyik leggyakoribb a MAWI (Magyar Wechsler Intelligencia teszt), illetve a gyermekek számára készült MAWGYI. Ez tíz részfeladatot tartalmaz, melyek a következők: összehasonlítás, műveltség, élethelyzetek megértése, számterjedelem, aritmetika, mozaik próba, kép kiegészítése, képek sorba helyezése, tárgy összeillesztése, illetve rejtjelezés.

Az intelligenciamérés az élet több területén is fontos szerepet játszik, mint amilyen a neurológiai és pszichiátriai kórképek megjelenése, az iskolaérettség megállapítása, vagy éppen felnőttkorban az állásinterjúk és a pályaalkalmassági vizsgálatok során. Jegyezzük azonban meg, hogy az intelligenciahányados sem teljes érvényű mérőszám: egy durva hasonlattal az IQ az intelligenciamérésben olyan, mintha egy adott ország gazdasági állapotát kizárólag a GDP-vel szeretnénk körülírni. A kutatók hangsúlyozzák, hogy legalább háromféle vizsgálat eredményeit kell összevetni, hogy pontosabb képet kapjunk egy adott személy szellemi képességeiről.

Forradalmi újítás – adaptív IQ tesztek

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az online elérhető IQ-tesztek valóban tesztek, és nem mérések, amelyek sokszor évekig, komoly anyagi ráfordítással készülnek. Előbbiek megbízhatósága erősen kétséges, lévén hogy a megoldókulcsok könnyen betanulhatók. Ennek kiküszöbölésére jelentek meg 2012-ben az ún. adaptív tesztek, amelyek valódi áttörést hoztak az intelligenciamérésben. Ilyen például a legmagasabb intelligenciájú embereket összefogó nemzetközi egyesület, a Mensa Magyarországi szervezete, a Mensa HungarIQa által az OTP Fáy András Alapítvány támogatásával létrehozott teszt, amellyel mindenki egyszerűen, viszonylag gyorsan, ingyenesen meg tudja mérni az IQ-ját, s amely akár a pályaválasztásban is hasznos lehet.  

Az adaptív teszt lényege, hogy nincs két egyforma tesztsor: a véletlenszerűen kiosztott első feladat után mindenki a korábbi válaszaitól függően kapja a következő kérdést, a számítógép pedig gyakorlatilag már a kitöltés közben értékelést végez, és személyre szabottan, egyedi IQ-tesztet készít a kitöltő szintjének mérésére kalibrálva. A készítők külön hangsúlyozzák, hogy ez nem azonos a szervezet nemzetközileg szabályozott felvételi tesztjével, amely a Mensa-tagságról is dönt – ennek legfontosabb feltétele egy olyan eredmény elérése, amelyre csak az emberek 2 százaléka képes. A mensások egyébiránt havi rendszerességgel szerveznek tesztírásokat, a tesztet egy kitöltő legfeljebb háromszor írhatja meg, s ezek között legalább egy-egy évnek kell eltelnie, az alsó korhatár 17 év. 

A Mensa a DUE Médiahálózat által szervezett Nagy Diák IQ-teszt országos versenybe is bekapcsolódott, mely során tavaly ősszel immáron negyedik alkalommal tették próbára a tudásukat a 17-24 évesek. Az első – online – fordulóra több mint 18 ezren jelentkeztek, de a második fordulóba már csak 3000-en jutottak be, ahol a Mensa HungarIQa hivatalos felvételije várt a minimum 125 pontot elérő diákokra. A januári döntőn a legjobb 400 tanuló versengett, akiknek a Mensa HungarIQa és a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete által közösen összeállított tesztsort kellett megoldaniuk.