Mit tegyünk a magyar pótvizsga előtt?

A bukásnak számtalan oka lehet, a családi problémákon keresztül a tanulási nehézségeken át egészen az egészségügyi okokig. Jelen írás természetesen nem tud minden egyes esetre vonatkozó tanácsot adni – néhány fontos, kapcsolódó szempontra azonban mindenképpen szeretné felhívni a figyelmet.

alt


Ha lehet, higgadtan

Bár a bukás kétségtelenül nem a legörömtelibb események egyike, nyilvánvalóan akkor a „leghasznosabb” – vagyis a körülményekhez képest legeredményesebb, ha egy újabb lehetőségként tekint rá mind a tanár, mind a diák – mind pedig a szülő és a felkészítést segítő, korrepetáló személy. Annál is inkább, mivel a pótvizsga (és az ahhoz vezető út) eleve komoly stresszforrás a résztvevők, különösen az érintett gyermeknek számára.  Fontos tehát, hogy a lehetőségekhez képest minden résztvevő higgadt magatartást tanúsítson a minél jobb és problémamentesebb vizsga érdekében. Ez várhatóan eredményesebbé teszi a felkészülést, különösen olyan, szubjektívnek mondott elemekkel bíró tantárgy esetében, mint amilyen az irodalom is (szemben például a matematikai egyenletekkel).

Tény, hogy a pótvizsgára történő felkészülés akkor igazán hatékony, ha a tananyag elsajátításán túl a bukás okozta sérülések feldolgozása is sikerül. Már csak azért is, mert ha ez bekövetkezik, a diák nyugodtabban fog hozzá a rá váró feladatokhoz: összeszedettebben képes tanulni, több információt jegyez meg, gyorsabban tanul. Remélhetőleg javul az önbecsülése – és talán azt is könnyebben belátja nyugodtabb körülmények között, hogy a probléma megoldásában kap ugyan segítséget, de alapvetően neki kell helytállnia e téren.

„Oknyomozás”

A pótvizsga-felkészülés egyik legfontosabb és legnehezebb feladata a bukás pontos okainak feltérképezése – mind általánosságban, mind tantárgyi szempontból. Ehhez bizony szükség van a korábbi kudarcok részletes és tapintatos megtárgyalására. Azaz annak felderítésére, hogy pontosan miért kapott addig rossz jegyeket az illető diák: családi okokból? Hosszan tartó betegség miatt maradt el az anyagban? Hanyagságból? Netán barátok hatására? 

Tantárgyi szempontból is érdemes megvizsgálni a kérdést (például annak alapján, miből kapta a legtöbb rossz jegyet a diák). Fogalmazásra? Helyesírásra? Netán alapvető ismeretekkel kapcsolatos (életrajzok, fogalmak) röpdolgozatokra? Ezeknek az információknak kulcsszerepük lehet a felkészülésben is. Gyakran fordul elő ugyanis, hogy az anyagot újra kell tanulnia (adott esetben az addigiaktól eltérő, számára könnyebben befogadható rendszerben). 

Tervezés

A felkészülés során, természetesen elsősorban a vizsga anyagát célszerű szemmel tartani – azaz minél hamarabb megszerezni a szükséges információkat (vizsgaidőpont, vizsgatételek) és ennek megfelelően szervezni a nyarat. 

A pótvizsga-felkészüléshez mindenképpen érdemes külső segítséget is igénybe venni: fontos, hogy legyen valaki, aki irányítja a felkészülést, feltérképezi a hiányosságokat (elsősorban azokat, amelyek a bukáshoz vezettek) – annál is inkább, mivel sokszor a magyarból bukott diákok nem látják át pontosan, hogy milyen okok is vezettek a kudarchoz. Másrészt vélhetően szüksége lesz valakire, aki segítségére lehet, ha elakad valamiben, szükség esetén kikérdezi.

Fontos szerepe lehet a tanulás ütemének meghatározásában is: nyilvánvalóan más feladat hárul rá, ha kötelező olvasmányokat kell pótoltatnia és számonkérnie és más, ha alapfogalmak értelmezését kell begyakoroltatnia. 

Szubjektív szempontok, tanulási stratégiák

Annak számára, aki megbukott magyarból, vélhetően nem ez a legszebb és leghasznosabb tantárgy – noha motiváltabban jóval könnyebb készülni a pótvizsgára. Ebből a szempontból akár előnyt is jelenthetnek a tantárgy szubjektív elemei és ezt érdemes ki is használni. (Rávilágítva például arra, hogy milyen lehetőségeket ad a tantárgy az önkifejezésre, érzéseink megosztására stb.) Ugyanakkor érdemes támaszkodni az objektívebb, „érzelemmentesebb” anyagrészekre is (például az egyes műfajokat, költői eszközöket, rímképlet érintő ismeretek révén) van, amelyeket „érzelemmentesen” gyakorolhat a pótvizsgára készülő diák. 

Érdemes felhívni arra is a figyelmet a felkészülés során, hogy bizonyos adatok  megtanulásával könnyen „előhívható” tudást szerezhet – ami a vizsga izgalmai között korántsem mellékes szempont. Sokszor csak ilyenkor derül fény a diák addigi tanulási stratégiáinak hibáira is –kezdve attól, hogy nem méri fel pontosan, mennyi idő alatt sajátíthatja el az előírt anyagrészt és mi lehet számára a leghatékonyabb módszer az egyes esetekben. Érdemes néhány trükköt is elsajátítani ilyenkor (példákat, sőt akár kisebb memoritereket is megtanulni a költői eszközök elsajátításához, „tanulókártyákat” készíteni a rímképletek elsajátításához, esetleg táblázatot készíteni az írói csoportosulások könnyebb elsajátításához, stb.)

Ez is „csak” egy vizsga

Nem szabad elfelejteni, hogy a pótvizsga is „csak” egy vizsga, amire fel lehet és fel is kell készülni – a tárgyi tudáson túl magára a vizsgaszituációra is. A sikeres pótvizsga ugyanis nem csak azon múlik, hogy a gyermek mennyit tud, hanem azon is, hogy az adott pillanatban mennyit fog tudni ebből megmutatni, „prezentálni”. A tárgyi tudás megszerzésén túl tehát lelkileg is fel kell készülni a pótvizsgára.

Ennek megfelelően célszerű az anyagot nemcsak megtanulni, átismételni, hanem hangosan fel is mondani (akár többször is). Érdemes akár szimulálni is a vizsgahelyzetet – ha például valaki fel-alá sétálva tanult, célszerű ülve is kipróbálnia magát. Célszerű felkészülni néhány közbevetett tanári kérdésre is – illetve arra, hogy a vizsgázó feleletét meg is állíthatják, félbeszakíthatják. Fontos, hogy ilyenkor se jöjjön zavarba és az ilyen váratlan körülmények se akadályozzák a vizsga eredményes végkimenetelét.