Mit tehetünk, ha játékfüggő a gyermekünk?

A külvilág megszűnik, a napi életritmus felborul, rámehetnek barátságok, családi kapcsolatok, sőt a jegyek is leromolhatnak. Minden gyerek játszik, kérdés, hogy kiből lesz függő, s vajon a szülők tudják-e kontrollálni, hogy gyermekük mennyi időt tölt játékkonzollal a kezében. Cikkünkben most ezt járjuk körül.

A képen egy játékkonzol látható egy kézben

2005-ben egy dél-koreai fiú betért egy internetkávézóba, ahol 50 órán keresztül, megállás nélkül a StarCraft nevű számítógépes játékkal játszott, majd szívrohamot kapott és hamarosan elhunyt. A 18 éves alabamai Devin Moore rajongott a Grand Theft Auto: Vice City nevű játékért, majd 2003-ban egyszer csak fogta magát, betört egy rendőrőrse, ellopott egy fegyvert, amellyel három tisztet meggyilkolt. 2007-ben egy ohiói fiatal, Daniel Petric mindkét szülőjére rálőtt, édesanyját halálosan megsebesítette, miután elvették tőle a Halo 3 nevű, belső nézetű lövöldözős játékot.2005-ben egy dél-koreai fiú betért egy internetkávézóba, ahol 50 órán keresztül, megállás nélkül a StarCraft nevű számítógépes játékkal játszott, majd szívrohamot kapott és hamarosan elhunyt. A 18 éves alabamai Devin Moore rajongott a Grand Theft Auto: Vice City nevű játékért, majd 2003-ban egyszer csak fogta magát, betört egy rendőrőrse, ellopott egy fegyvert, amellyel három tisztet meggyilkolt. 2007-ben egy ohiói fiatal, Daniel Petric mindkét szülőjére rálőtt, édesanyját halálosan megsebesítette, miután elvették tőle a Halo 3 nevű, belső nézetű lövöldözős játékot.

A fenti, néhány kiragadott példa azt mutatja, hogy szélsőséges esetekben hova vezethet a játékfüggőség, ha nem fedezik fel és nem kezelik időben. De nem kell ahhoz tragédiának bekövetkeznie, hogy lássuk, a játékfüggőség komoly probléma, amely több rizikófaktor együttes jelenléte következtében súlyos betegségekhez is vezethet. Az orvosok és pszichológusok mégis azt hangsúlyozzák, hogy a játékokhoz kapcsolódó általános veszélyekre kellene felhívni a figyelmet, nem pedig a függőséget emlegetni.

Okok és tünetek

Néhány teoretikus szerint a játékok potenciális addiktív természete a beléjük épített jutalmazó rendszerben rejlik. Nagyon sok számítógépes játék, különösen a  MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game - nagyon sok szereplős online szerepjáték) és a mobiltelefonon játszható játékok az ún. core loopon alapulnak, amely a játék középpontjában lévő ismétlődő cselekvésmintát jelenti: a várható jutalmak neurológiai reakciót váltanak ki, amely dopamin felszabadításával jár, s ha a jutalmat elnyeri a játékos, később arra fog emlékezni, hogy az mennyire jó érzés is volt.

Több kutató is arra a következtetésre jutott, hogy a videojáték-függőség más mentális egészségügyi problémákból ered, és nem okozza őket, így nem világos, hogy ez a fajta addikció egyedi diagnózisnak tekinthető-e. Mások szerint alapvetően stresszhatások előzhetik meg a kialakulást, de genetikai tényezők, illetve a szocializáció is szerepet játszhat ebben: ha a családban már előfordult valamilyen szenvedélybetegség, akkor a játékfüggőség is könnyebben alakul ki a gyermekben.

Hogyan ismerhető fel?

Az addikciót általában a játékfüggő környezete, családtagok, barátok ismerik fel elsőként, a különböző játékok pedig más és más tüneteket produkálnak. Az FPS (First-person shooter - belső nézetű lövöldözős játék) és MMORPG típusú játékok esetében a függők sokáig játszanak, míg a közösségi játékokban inkább a gyakoribb, de rövid ideig tartó játékmenetek a jellemzőek. 

A játékfüggőséget felismerni egyszerűbb, mint kezelni, ugyanis konkrét megoldás nincs a problémára: mindenképpen szakemberhez kell fordulni, gyógyszeresen azonban nem lehet kezelni a függőséget. A videojáték-függőség esetében megszűnik a külvilág, a napi rutin teljesen felborul, az illető nem törődik személyi higiéniájával, testsúlya megváltozik, nem veszi fel a telefont, ha barátai hívják, hazudik a játékkal töltött időt illetően, de az is könnyen előfordul, hogy egyszerűen „elfelejt” enni, rosszabb esetben pedig aludni.  

A játékfüggőség szindrómája a viselkedési addikciók közé tartozik, amelynek felismerésében számos, az interneten is elérhető teszt lehet a segítségünkre. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség is kidolgozott egy kilenc kritériumból álló kérdéssort a videojáték-függőség jellemzésére: 1. Rengeteg időt töltesz a játékra gondolva, még akkor is, ha nem játszol, vagy azt tervezed, mikor játszhatsz legközelebb? 2. Nyugtalan, ingerlékeny, szeszélyes, dühös, szorongó vagy szomorú vagy, amikor le kell állítani a játékot, vagy ha nem tud játszani? 3. Úgy érzed, hogy szükséged van arra, hogy még több időt játsszál, vagy még izgalmasabb játékokat próbálj ki, esetleg még erősebb konzolokkal játsszál, hogy ugyanolyan izgalmat kapj, mint régen? 4. Úgy érzed, hogy kevesebbet kell játszanod, de nem tudod csökkenteni a játékra fordított időt? 5. Már nem érdekelnek más rekreációs tevékenységek (hobbik, lógás a haverokkal) a játékok miatt? 6. Akkor is folytatod a játékot, ha tudatában vagy a negatív következményeinek, például nem tudsz eleget aludni, elkésel az iskolából, túl sok pénzt költesz, másokkal vitatkozol, vagy elhanyagolod a fontos feladatokat? 7. Szoktál hazudni a családodnak, barátaidnak vagy másoknak arról, hogy mennyit játszol? 8. Azért játszol, hogy elfelejtsd a problémáid, vagy enyhítsd a kellemetlen érzéseket, mint a bűntudat, szorongás, tehetetlenség vagy depresszió? 9. Nem érzed úgy, hogy elveszíthetsz fontos dolgokat: barátot, munkát, továbbtanulási lehetőséget a játék miatt?

A szülők szerepe

Egy, az ELTE-n végzett friss kutatás szerint a videojátékozók 3 százaléka súlyos, 15 százaléka pedig közepesen veszélyeztetett Magyarországon. A világ számos országában küzdenek a függőség e formája ellen, Hollandiában – Európában elsőként – már 2006-ban bentlakásos klinikát nyitottak, Kínában a legkomolyabb függőket elvonóra küldik, míg Dél-Koreában a kulturális, sport és turisztikai minisztérium néhány éve parancsba adta, hogy az online szerepjátékok üzemeltetőinek a gyermekkorú játékosokat éjfélkor ki kell léptetniük rendszereikből, megakadályozandó, hogy alvás helyett akár hajnalig játszanak.

A szakértők szerint korlátozni kell a játékra szánt időt, s fontos, hogy a szülők beszéljenek a gyerekekkel a virtuális világ jelentette problémákról és adjanak nekik valós alternatívát, szervezzenek közös programokat, kirándulást, sporttevékenységeket, kulturális eseményeket, hiszen a tapasztalatok szerint a „függőnek” tartott gyerekek jó eséllyel egyik napról a másikra abbahagyják a videojátékozást, ha rátalálnak valami érdekesebb tevékenységre. A szülők segítségére lehetnek a különféle elektronikus játékokhoz használt korhatár és tartalom besorolási rendszerek, amelyek bár nem bírnak tiltó erővel, hasznos útmutatást nyújtanak – feltéve persze, ha veszik a fáradságot és ellenőrzik azt a játékok csomagolásán.

A függőséget illetően nem a játékkal eltöltött idő a meghatározó tényező, kérdés, hogy a szülőknek mikor kell közbelépniük: korábban az amerikai Nemzeti Média- és Családügyi Intézet korábban azt állította, hogy a gyermek legfeljebb 1 órát játszhat naponta számítógépes játékokkal, ellenben a kínai kormány napi három órában „húzta meg” az egészséges szintet. A szülők akkor árthatnak a legtöbbet, ha megtiltják a játékot, vagy agresszívan lépnek fel; segíteni kell, hogy a gyermek visszataláljon az egészséges használathoz, határozzuk meg közösen a játékra fordított napi limitet, és bátorítsuk, hogy újra több időt töltsön – valós – barátaival.