Mobil – és mobilitás

Jó-e, ha a fiatalok mobiltelefont használnak? Probléma-e, ha ezt az iskola falain belül teszik? Tiltsuk, tűrjük vagy támogassuk a mobilozást? Írásunk keretein belül nem adhatunk egyértelmű választ a fenti kérdésekre, de igyekszünk néhány gondolatébresztő szempontot adni.

alt


A mobiltelefonok használatával kapcsolatos vita ismét fellángolt, amikor szélesebb körben is ismertté vált a hír, mely szerint Franciaországban törvényt terveznek a jövő tanévtől az ilyen típusú eszközök iskolai használata – sőt, ottani jelenléte! – ellen. Ezt az információt természetesen számos egyéb tényező is árnyalja majd, így például az is, hogy pontosan mely iskolatípusokban, milyen korosztályokra vonatkozik a tiltás. Az sem mellékes, hogy milyen hatásköre lesz az egyes esetek elbírálásában iskoláknak, azaz mennyire kapnak szabad kezet és milyen keretek között dönthetnek majd (például abban milyen élethelyzetek vagy események jelenthetnek kivételt).

A tiltást általában két fő érvvel támasztják alá Franciaországban az iskolai mobilhasználat ellenzői: egyrészt, hogy visszaszorítsák a különböző, zaklatási ügyeket, amelyekben kulcsszerep jut a mobiltelefonoknak. Másrészt azt hangsúlyozzák, milyen fontos, „hogy ne a mobiltelefonok töltsék ki a kamaszok életét, akkor, amikor tanulniuk kell, vagy amikor egymás között vannak a szünetben az udvaron”. A fenti érvek és ellenérvek jó alkalmat nyújtanak arra, hogy elgondolkodjunk az iskolai mobilhasználat előnyeiről, hátrányairól…

Kapcsolattartás

A mobiltelefon egyik fontos, megkérdőjelezhetetlen és közismert előnye és egyben hátránya is, hogy bárkit, bármikor elérhetővé tesz – akár a tanórán is. Vagyis sajnos nemcsak akkor használhatjuk, ha egy forgalmi akadály okán 10 percet késünk a megbeszélt találkozóról, vagy a liftbe szorultunk. A diákok akkor is tartják egymással a kapcsolatot, amikor az éppen nem a legüdvösebb: például egy-egy unalmasabbnak tartott órán – vagy olyan esetekben, amikor az iskolai ügyeknél fontosabbnak érzik a barátjukkal, netán szerelmükkel történt eseményeket. Ilyenkor számos órai információ „vész el” a diák számára, ráadásul szokássá teszi a figyelemmegosztás, a multitasking, valamint a halogatás (majd később megtanulom, majd otthon kikeresem) „művészetét” is.

A multitasking jó- vagy rosszvoltáról a mai napig széles körű vita zajlik (a HR-portálokon éppúgy, mint az egészségügyben): vannak, akik szerint a hatékony információfeldolgozás egyik alappillére, a 21. századi gondolkodás megkerülhetetlen tényezője – mások a gyors kiégés és a felszínes gondolkodás előszobájának tartják. Abban azért többnyire megegyeznek a kutatások, hogy az arany középút lenne az üdvös: nyilvánvalóan ma már mások az információszerzési szokásaink, mint akár 20 évvel ezelőtt, ugyanakkor fontos, hogy legyenek olyan tevékenységeink és időszakaink, amikor csak egy dologra figyelünk. És ez lehet akár egy tanóra is…

Sokszor éppen a multitaskingolással kapcsolatos„mobilveszélyek” adhatnak jó alkalmat a figyelem- és időbeosztás, valamint az emberi kapcsolatok tudatosabbá tételére – és ami még fontosabb: az ezekről való beszélgetésekre, akár közösségépítésre is. Érdemes például felhívni a diákok figyelmét arra, hogy egy-egy vita esetén célszerű átgondolni a helyzetet, némi távolságot tartani és nem azonnal (például fizikaórán) intézkedni. Fontos megbeszélni azt is, miben segíti őket az iskola és az óralátogatás, miért célszerű odafigyelni a hallottakra. Egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával szóba kerülhet az is, hogyan őrizhető meg tudatosan a figyelem egy-egy órán (például jegyzetelés, kérdésfelvetés révén). Érdemes megbeszélni, tudatosítani azt is, milyen keretek között, hogyan közölhetik azt, hogy elfáradtak, nem értik az anyagot, vagy pár percnyi szünetet kérnek a tanártól hallottak megértéséhez. 

Dokumentálás

Hol van már az az idő, amikor filmtekercset vásároltunk a fényképezőgépünkbe és kiszámoltuk, körülbelül hány kocka jut egy-egy nyaralási napra… Ezekben az időkben nyilvánvalóan fel sem merült, hogy napi szinten, gyakorlatilag korlátlan számban készíthetünk felvételeket – például a mobiltelefonunk segítségével. Az sem volt természetes, hogy egy fényképezőgép a zsebünkben lapuljon és gyakorlatilag bárhol, bármikor, bárkit megörökíthessünk észrevétlenül – például azért, hogy az internet bevonásával rövidesen bárki értesülhessen az osztályteremben történtekről… Az információáramlás és a technikai vívmányok tehát számos ponton „tépázták meg” a személyes szférát – nem csoda, hogy egyre gyakoribbak azok az intézkedések, amelyek személyiségi jogokra való hivatkozással korlátozzák az ilyen típusú dokumentációt.

Az okostelefonok fényképezőgépei ugyanakkor arra is alkalmasak (éppen a fent vázolt tulajdonságaik miatt), hogy olyan tanórai pillanatokat rögzítsenek, amelyeket később is érdemes visszanézni. Ebben az esetben nem a „közösségépítő” osztályképekre gondolnunk, hanem például azokra a felvételekre, amelyek megörökítenek például egy-egy fizikai vagy kémiai kísérletet: ezeket megosztva és otthon újra áttekintve könnyebben idézhetők fel az órán tanultak. Ezzel a gesztussal azt is hangsúlyozzuk, hogy nem csupán a szórakozáshoz kapcsolódó, hanem az ismeretszerzéssel összefüggő események is érdemesek a dokumentálásra, megőrzésre. Ilyen esetekben természetesen érdemes előre tisztázni a „játékszabályokat”: például azt, hogy a felvétel készítője mit vesz fel, kit szerepeltet rajta, és az elkészült dokumentumot kivel osztja meg.  

Adatgyűjtés

Az okostelefonok révén karnyújtásnyira (sőt, ujjbegyérintésnyire) van az internet – és vele együtt a világhálón található „kincsesbánya” is. Az információdömpinggel kapcsolatban már-már közmondásossá váltak azok az aggodalmak, amelyek az ellenőrizetlen, pontatlan tartalmakra hívják fel a figyelmet. Az információhalmaz másik problémája éppen annak a méretéből adódik: a „végtelen” mennyiségből nem mindig egyszerű kiszűrni a fontos, releváns tartalmakat.

Érdemes felhívni a diákok figyelmét a szakszerűen összegyűjtött és rendszerezett tartalmakra, adatbázisokra – a Digitális Irodalmi Akadémiától az Arcanum Digitális Tudománytáron át a Hungaricana, illetve a NAVA-pontok kínálatára is. Nem is beszélve a nemzeti gyűjteményekről: például az Országos Széchényi Könyvtár katalógusából számos 16-17. századi nyomtatvány érhető el és tölthető le, s számos gyűjteményhez hasonlóan a Szépművészeti Múzeum anyagának egy része elektronikusan is elérhető.