Mozgás, természet, logika – Tájfutás gyerekeknek is!

Egyes kutatások szerint a magyar gyerekek naponta átlagosan több mint három órát töltenek a képernyő előtt. Az utóbbi évtizedben a fiatalok teherbíró képessége csökkent, a gyerekek 40-60 százalékánál kimutatható valamilyen testtartási rendellenesség, sőt életkortól függően 5-25 százalék gyakoriságú az elhízás is. Ezek az adatok is megerősíthetnek minket abban, hogy fontos odafigyelnünk arra, gyermekeink mennyit mozognak, és mennyi időt töltenek a szabadban.

alt


Bizonyos nézőpontból az emberiség egyik legrégebbi sportága a tájékozódási futás, vagy röviden tájfutás. Az ősemberek idejében nagyon sok minden függött azon, hogy mennyire tud jól tájékozódni az ismeretlen terepeken, legyen szó vadászatról vagy éppen menekülésről. De nem kell ilyen messze mennünk az időben, hiszen a mai emberek számára is alapvető szükséglet a jó tájékozódási készség, gondoljunk csak egy kirándulásra, vagy éppen a mindennapi bevásárlásokra. A futás, mint testmozgás egy rendkívül kevés eszközt igénylő sportág, ezért szinte bárki választhatja. 

Mi is az a tájfutás? 

A tájfutás lehetőséget ad a szellemi és a fizikai készségek együttes próbatételére: a versenyzők egy számukra ismeretlen versenypályát futnak le, amely természetes környezetben, erdőben, parkban halad végig, és természetesen számít a feladat teljesítésénél a gyorsaság is. 

A verseny eszköze egy tájoló és egy speciális jelkulccsal ellátott térkép. Az útvonalat a versenyző maga választhatja meg úgy, hogy a kijelölt pontokat érintse, és igazolja, hogy ott járt. A versenyző a játék elején kap egy értékelő kartont, amelyet a kijelölt pontokon meg tud jelölni egy lyukasztóval, vagy egyéb eszközzel. 

A tájfutás különleges élményt nyújt minden résztvevő számára: sport közben visszavezet a természetbe, az egészséges környezetbe, fejleszti a problémamegoldó és döntésképességet. A versenyek során nemcsak a terep, de a környék természeti szépségeinek, földrajzi, kulturális kincseinek felderítésére is alkalom nyílik.

Egy kis történelmi kitekintő…

1999-ben ünnepeltük a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját. Az első versenyeket Skandináviában rendezték meg, s mind a mai napig ez a térség a sportág fellegvára. A skandináv országokban jelentős létszámban vesznek részt a tájfutásokon, s az eredményeik is igen kimagaslóak. 

Hazánkban az első tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festőművész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztüli hazatértében ismerkedett meg a sportággal. A tájfutás ebben az időszakban még nem lett népszerű Magyarországon, majd húsz év elteltével – a negyvenes évek elején – erősödött meg ismertsége. 

Két fő irányzata alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ami a mai túraversenyek ősének is tekinthető; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást fejlesztette. 

Miért lehet hasznos ez a sportág a gyerekeknek?

Sokan úgy vélik, hogy a tájfutást csupán professzionális szinten lehet űzni, de ez nagy tévedés, hiszen remek családi programként is fel lehet fogni. Előnyként nem csak a mozgás örömét emelhetjük ki, nagyszerű élményt nyújt – főként a kisebbeknél, – ha olyan közös programokon vesz részt szüleivel, amelyek nem csak szórakoztatnak, hanem fejlesztenek is. A tájfutás éppen ehhez ad remek kiindulást. 

A gyermekversenyek indulói már 4-12 év közöttiek is lehetnek. Az önálló járás elsajátítása előtt, akár ölben is végig vihetjük a pályán, hiszen ez is fejleszti figyelmét, természet közeliségét. Hogy minden korosztálynak megfeleljen a terep, a rendezők általában kétféle távú pályát alakítanak ki. Bevett szokás a pálya felszalagozása, amely meglepő módon nagyon alkalmas a gyermek figyelmének fejlesztésére. Ez nagyban segíti őket a tájékozódásban, hiszen mindig tudják, hogy például a sárga szalag után melyik szín következik. A felnőtt tájfutáshoz hasonlóan a pályákon bójákat és ellenőrző eszközöket helyeznek el.  A gyerekpályákon elhelyezett bójákon nem számsorok, hanem általában állatok, mesefigurák képe látható. Az ellenőrző eszköz pedig többnyire zsírkréta, hogy a kisebbek is könnyen tudják használni. 

Az ideális gyermekpálya

Előfordulhat, hogy a szervezők nem igazán tudják felmérni a gyermekek készségeit, és vagy túlbonyolítják a terepet, vagy éppen ellenkezőleg, alulértékelik a képességeiket és egy unalmas terepet alakítanak ki. 

A távot úgy határozzuk meg – lehetőleg kétféle hosszban gondolkodva – hogy legyen leküzdhető, de ne legyen túl rövid A pályán elhelyezett színes szalagok egyértelműek legyenek, ne zavarja össze a kicsiket. A bójákat célszerű 100 méterenként elhelyezni, de ha a terep engedi, akár sűrűbben is le lehet rakni őket. Az ellenőrző pontokon a kisebbek számára zsírkrétát tegyünk ki (a konfliktusok elkerülése végett érdemes kettőt), a nagyobbak részére viszont izgalmasabb lehet a lyukasztós megoldás. Olyan helyszínt válasszunk, amely rövid lábakkal is könnyen futható, szerencsés megoldás lehet egy ösvény, vagy egy letisztult erdős terület. A terep kiválasztásánál ügyelnünk kell arra is, hogy a veszélyes helyszíneket elkerüljük: ne haladjon át az útvonal aszfalton, árkos-gödrös területen, csalánosban vagy szúrós bokrok mellett. 

Ezek az elemek szinte elhagyhatatlanok, hogy a gyermek és a szülő is biztonságban érezze magát, és önfeledten szórakozhasson, de  lehet még bővíteni őket további ügyességi feladatokkal is. Az erdő mélyén elrejthetünk különböző kincses ládákat, amelyek felfedezése biztosan nagy örömmel tölti el a gyerekeket. De a vázlatos térképek kiegészítése – a pontokon található jelekkel, a szalagok színeivel – is remek szórakozás lehet számukra. 

Időmérés, díjazás – pro és kontra

A gyermekek esetében gyakran felmerül a kérdés, hogy szükséges-e a díjazás és az eredményhirdetés. Valójában, ha átgondoljuk a dolgot, akkor mindkettőnek van előnye és hátránya egyaránt. 

Az időmérésnek és az eredményhirdetésnek már kisiskolás korban lehet értelme, mivel a 7-8 éves gyermekeknél kialakul a társas összehasonlítás szerepe. Motiváló hatású lehet, hogy minél figyelmesebb, ügyesebb és gyorsabb valaki, annál jobb eredményt érhet el. Az összehasonlítás esetében legtöbbször nem is a gyerekek hozzáállása a kérdéses, mindinkább a szülőké, hiszen gyakran előfordul, hogy a jobb (vagy éppen a rosszabb) teljesítmény túlfűtöttséget eredményez náluk. 

A gyerekekben mindkét esetben nyomatékosítanunk kell, hogy bármilyen eredménnyel is végzett, büszkék vagyunk rá, hogy teljesíteni tudta a feladatot. A pozitív gondolatok mindenképpen segítik azt, hogy gyermekünk megszeresse a mozgást, a természetet és a játékot.