A művészettel nevelés varázslatos pedagógiai eszköz lehet

Mire jó a művészeti nevelés? Csak a kiemelkedő képességű tanulóknak van szükségük tehetséggondozásra? Hogyan motiválhatunk művészettel? Interjúnkban ilyen és hasonló kérdésekre kerestünk választ – dr. Mező Ferenc pszichológus, a Komplex Alapprogram Művészetalapú alprogramjának vezetője válaszolt.

alt


Hogyan került kapcsolatba a Komplex Alapprogrammal?

2017 szeptemberében kértek fel Komplex Alapprogram Művészetalapú alprogramjának vezetésére. Valószínűleg azért, mert pszichológusként a tanulásmódszertan és a tehetségkutatás a szakterületem, s ezek révén sokat foglalkoztam művésztpszichológiával és művészeti tehetséggondozással is.

Miért éppen ezekkel a részterületekkel kezdett foglalkozni?

Ennek valójában igen prózai okai vannak: szeretett mesterem és egykori mentorom dr. Balogh László, a Debreceni Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének vezetője. Az ő egyik kutatási területe a tehetséggondozás, melyre az én figyelmemet is irányította. Az ő szárnyai alatt kezdtem tanítani a Debreceni Egyetemen. Később a pszichológia számos egyéb területén is kipróbáltam magam. Többek között utolértek azok az iskolai felkérések, illetve pályázati feladatok, amelyek a művészeti tehetséggondozás irányába mozdították szakmai érdeklődésemet.

Első hallásra azt gondolnánk, a zenei tehetséggondozás a zenész szakma „privilégiuma”, a képzőművészeti a képzőművészeké… Mi a feladata ilyen esetekben a pszichológusnak? 

A tehetséggondozással az utóbbi időben két nagy tudományterület: a pedagógia és a pszichológia foglalkozott. E kettő határterülete, a pedagógiai pszichológia kutatásai arra keresik a választ e téren, hogy a tehetségekkel, köztük a művészeti téren tehetséges fiatalokkal hogyan kellene értő módon bánnunk. Ebből adódóan olyan alapvető kérdések merülnek fel itt, hogy például mi is a tehetség és miként lehet ezt a művészeti területen értelmezni. Ebből adódnak aztán a további vizsgálódási irányok is: ha tudjuk, mi a tehetség, könnyebb meghatározni, hogyan lehet diagnosztizálni az óvodában vagy az iskolában azokat a gyerekeket, akik tehetségígéretek, vagy éppenséggel már beérett tehetségek valamely területen. A tehetségfejlesztéssel, tehetséggondozással kapcsolatos harmadik nagyobb témakör pedig azt vizsgálja, hogy miként segítsük azokat a fiatalokat, akik átlagon felüli képességeket, motivációt, kreativitást mutatnak valamilyen művészeti területen.

Vannak-e általános feladatai a művészeti tehetséggondozásnak? Hiszen azt is gondolhatnánk, hogy minden művészpalánta külön egyéniség, és ennek megfelelően egyéni, speciális bánásmódot igényel…

Először is tudnunk kell, hogy a tehetséggondozás mindenkire érvényes (nemcsak azokra, akik különleges képességekkel rendelkeznek) és számos formája van. Megnyilvánulhat anyagi támogatásként, otthoni foglalkozások biztosítása révén, tanácsadással és természetesen képzésekkel is.

A különleges képességű tanulók esetében speciálisan két nagyobb képzési formát szokott a tehetséggondozás szakirodalma megkülönböztetni, ezek közül az egyik az úgynevezett gyorsítás vagy léptetés, melynek lényege, hogy az adott iskolafokozatot rövidebb idő alatt végezze el a tanuló, mint ahogy a tantervben előírták. Ez a művészeti tehetséggondozásban – például a zenei tehetségek esetében – nem ritka, annál is inkább, mivel itt sokkal természetesebben meg tud valósulni, mint a közismereti tantárgyak terén. 

A tehetséggondozás másik formája a gazdagítás vagy dúsítás lehet, melynek lényege, hogy a tanulók ugyanolyan ritmusban haladnak a tananyaggal, mint kortársaik, de egy-egy témakört mélyebben megismernek és ennek során önálló tanulási, sőt, akár kutatási tevékenységet végeznek. 

Miként kamatoztatható a tehetséggondozás a Komplex Alapprogramban?

A Komplex Alapprogram kiemelt célja, hogy megelőzze a lemorzsolódást, vagyis a végzettség nélküli iskolaelhagyást. Előfordulhat, hogy egy gyerek – tehetségétől függetlenül – nyitottságot mutat valamilyen művészeti ág iránt és így a lelkéhez, a tanulásmotivációjához, személyiségéhez, érdeklődési körének tágításához a kulcs éppen a művészeteken keresztül vezet. Ezért kikerülhetetlen, hogy a művészeteket is figyelembe vegyük a fejlesztésük során. És természetesen a lemorzsolódás szempontjából veszélyeztetett tanulók között is vannak olyan fiatalok, akik a művészet iránt érdeklődnek és tehetségesek – és félő, hogy elkallódnak. 

A Komplex Alapprogram és a tehetséggondozás tehát számos metszésponton találkozik. Sőt az is előfordulhat, hogy kevésbé tehetséges fiatalok számára is sorsfordító lehet, hogy találkoznak ezzel a képzési formával.

A Komplex Alapprogram célkitűzéseivel már találkozhattak a TanTrend olvasói. Mit kell tudnunk a Művészetalapú alprogramjáról?

A Komplex Alapprogram az utóbbi években indult igazán útjára, de már a korábbi években is rengeteg tapasztalatot szerezhettünk a művészetre nevelés területén. Általános iskolában, középiskolában alkalmazott módszereink is vannak már, amelyeknek tapasztalatait most fel tudjuk használni és tovább is fejleszthetjük. Élünk is ezzel a lehetőséggel, alprogramunk 2016-os létrejötte óta számos változáson esett át.

Jelenlegi formájában vizuális művészettel, zeneművészettel, irodalommal (mint művészettel), táncművészettel, népművészettel foglalkozik. Természetesen ezek nem minden esetben választhatók külön, gyakran előfordul, hogy egy adott foglalkozáson több művészeti ággal is foglalkoznak a gyerekek.

Az irodalom ezek szerint a Komplex Alapprogramban művészetként jelenik meg és nem tudományként?

Valóban, a Művészetalapú alprogram keretei között elsősorban alkotói és nem befogadói szempontból közelítjük meg a művészeteket. Bár nagyon fontos a műélvezetre nevelés és nem is marad ki a Művészeti alprogramból, de tapasztalataink szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az iskolákban arra, hogy alkotó, kreatív embereket neveljünk. Nyilvánvalóan az is fontos, hogy a pedagógus építsen a befogadói élményre, de fontos lenne az is, hogy verseket, novellákat írassunk a gyerekekkel. Természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy a különböző művészeti ágak oktatásának más-más hagyományai vannak Magyarországon: a képzőművészet igen produktív ilyen szempontból, de például a hagyományos énekórákon igen ritkán sarkallják zeneszerzésre a tanulókat.

És mi történik akkor, ha a tanulónak nincs affinitása az alkotómunkához?

Képzeljünk el két halmazt! Az egyikben tantárgyak vannak, elsajátítandó tárgyi tudással, amelyből a gyerekek eltérő mennyiséget és minőséget igényelnek – ráadásul különböző a motiváltságuk is. (Ha egy gyerek célzottan atomfizikusnak készül, sokkal több és magasabb szintű tantárgyi ismeretre lesz szüksége fizikából, mint annak, aki festőművész szeretne lenni – ráadásul nyilván motiváltabb is lesz ezek befogadására.) Egy másik halmaz a gyerekek hobbijait tartalmazza. Ez utóbbiban természetesen sok minden lehet, viszont – mivel kinek-kinek az egyéni érdeklődési területét képezi – le, bizonyosan jelentős motivációs tényező. E két halmaznak van közös metszete és ezt eleve érdemes figyelembe venni a tanítás során. Vagyis a tapasztalatok szerint sok előnye van annak, ha a gyerekek érdeklődésének figyelembe vételével, az ő szempontjaik szerint sajátíthatják el a tananyagot. 

Ezt használjuk ki mi is a Művészetalapú alprogramban. Ha ugyanis a hobbi és a tanulás közös metszetét „megspékeljük” a kreativitással, igen hatékony munkát végezhetünk az osztályteremben – hiszen a tapasztalatok szerint az alkotótevékenységre manapság rendkívül nyitottak a gyerekek. És ha a kreativitást alkotóművészetként fogjuk fel, máris megvan számunkra a „titkos recept”, amelynek segítségével hatékonyan köthetjük össze a tantárgyi tartalmakat a gyerekek érdeklődésével. A Művészetalapú alprogramban tehát elsősorban a kreativitásra építünk. Ennek révén a pedagógusoknak és a gyerekeknek egyaránt lehetőséget adunk arra, hogy a tanítási-tanulási folyamatban kamatoztassák alkotói képességeiket és kihasználják azt a csodálatos lehetőséget, amit a művészetek nyújtanak. Ilyen szempontból a művészetek különleges „csodafegyvereknek” számítanak a pedagógusok kezében – érdemes kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket!

Érvényes ez a népművészettel kapcsolatos témakörökre is?

Igen, a népművészet valóban kilóg egy kicsit ebből a sorból – hiszen éppen a speciális alkotófolyamata különbözteti meg a Művészetalapú alprogram többi ágától. Nyilvánvalóan nem várható el a diákoktól, hogy például népdalt írjanak… Így a népművészettel kapcsolatos anyagrészeknél valóban inkább a befogadói tevékenység érvényesül. (Bár itt is kaphat teret a kreativitás egy-egy népdal feldolgozása, továbbgondolása révén.) Ugyanakkor a népművészet kitűnő lehetőséget biztosít az önálló gyűjtő- és projektmunkára. Nem mellékes az sem, hogy a néphagyományok mélyebb megismerése révén számos kérdéskör merülhet fel (az életfordulóktól kezdve az egyes hiedelmek kialakulásáig), amelyek fontos és hasznos beszélgetéseket eredményezhetnek az osztályteremben.

Milyen konkrét, „gyakorlati” hasznai vannak a művészeti nevelésnek?

Nagyon fontos leszögezni, hogy a Komplex Alapprogramban nem művésztre, hanem művészettel nevelünk. A művészet tehát nem cél ebben az esetben, hanem pedagógiai eszköz – olyan célok megvalósítására, mint például a képességfejlesztés, a személyiségfejlesztés, a társas készségek fejlesztése, a tanulásmódszertani fejlesztés – vagy éppenséggel a pályaorientáció és az interdiszciplináris ismeretek átadása (tehát az oktatás), illetve a tanulás motiválása. 

Már a 2011-es, nemzeti köznevelésről szóló törvény deklarálja, hogy mennyire fontos az iskolai tehetséggondozás és a személyiség kibontakoztatása – ebbe a művészetre nevelés sokféleképpen bekapcsolódhat. Ezek közül az egyik a személyiségfejlesztés és a társas készségek fejlesztése. A művészetek ugyanis alkalmasak lehetnek arra, hogy oldják a teljesítményszorongást vagy a szerepléstől való félelmet – a művészetre nevelés tehát lehetőséget ad arra, hogy ezeket megelőzzük, vagy komplex módon kezeljük. Ez már önmagában nagy fegyvertény! A művészeti nevelésnek komoly szerepe van a motiválásban is: érdekesebbé tehetjük ennek révén a tananyagot, ami növeli a motiváltságot, csökkenti a fáradtságérzetet. Ennek révén tehát könnyebb kialakítani a belső motivációt a gyerekekben a lemorzsolódás ellenében. Harmadik szempont, hogy a művészettel nevelés kiválóan alkalmas a képességek fejlesztésére.

… a művészetek terén? Vagy más területeken is?

A szakirodalom leírja, a hogy művészeteknek rendkívül nagy kognitív, illetve motoros képességfejlesztő hatása van – ám ezeket a hatásokat általában csak mellékhatásként vesszük figyelembe. A Művészetalapú alprogramban azonban a művészeti nevelés egyébként aspecifikus hatását specifikus hatásként kezelhetjük. Vagyis: megvalósítható olyan művészeti foglalkozás, amelynek szemléletében nem művészetre nevelünk, aminek mellékhatásaként képességfejlődés várható, hanem képességet fejlesztünk művészeti feladatokon keresztül. Például a zene iránt érdeklődő, figyelemzavaros gyereknek kimondottan zenei feladatokon keresztül adhatunk fejlesztőfeladatokat, míg a vizuális, az irodalom-, a tánc- vagy a népművészet iránt fogékony gyerekek számára a hozzájuk közelálló művészeti terület keretében történhet meg a fejlesztés. 

A különböző művészeti ágak bevonásával tanulásmódszertani ismereteket is átadhatunk. A sikeres, eredményes tanulás, illetve a lemorzsolódás megelőzése érdekében erre is nagy szükség van: jó lenne, ha a gyerekek fel lennének készülve arra, hogyan lehet hatékonyan, kreatívan produktívan – ráadásul időtakarékosan tanulni. 

Milyen pályaorientációs szerepe lehet a Művészetalapú alprogramnak?

Rendkívül sokrétű. Természetesen támogatja a művészpályákat, de nemcsak ezekre orientál. Az egyik legfontosabb feladata ugyanis, hogy munkaértékeket közvetítsen. Gondoljunk bele: ma is vannak megszűnőben lévő foglalkozások és hamarosan feltűnnek olyanok is, amelyekről most még nem is tudunk – de ez a problémakör természetesen a többi iskolai tárgyat is érinti. Éppen ezért célszerű szakmától függetlenül felkészíteni a fiatalokat a munkaerőpiacra. Ugyanolyan fontos szerepe lehet tehát a művészeti nevelésnek a különböző tantárgyi tudás átadásában, mint például a természettudományos ismereteknek. 

Milyen feladatokat rónak a tanárokra az új típusú órák és az addigiaktól eltérő megközelítés?

A Művészetalapú alprogramot igyekszünk úgy irányítani, és olyan módon alakítani segédleteit, hogy a pedagógusokra minél kisebb teher háruljon. Fejlesztés alatt áll feladatbankunk is, amely hamarosan elérhető lesz a világhálón, amely számos ötlettel segíti majd a kollégákat. Olyan online keresőfelület ez, melyben adott évfolyamhoz, adott tantárgyhoz, adott művészeti területhez kereshetők tanórai feladatok. 

Szakmai szempontból nem várunk különleges képességeket a tanároktól: a Művészetalapú alprogram keretében nem a pedagógusnak kell elsősorban művészeti tevékenységet folytatnia, hanem facilitálnia kell a gyerekek művészeti tevékenységét. Sőt, a művészeti nevelés sokszor segítséget és sajátos eszközkészletet jelent – azaz megkönnyíti a pedagógiai munkát – például motivációs szerepe révén. Segít például abban, hogy miként lehet egy motiválatlan osztállyal megoldatni feladatokat, illetve hogyan lehet új ismeretanyagot átadni úgy, hogy a gyerekek már nagyon fáradtak. 

Sokszor „feldobja” ilyenkor az osztályt, ha kreatív feladatot kap: a frontális óraszervezés helyett ilyenkor célszerű például képregényt rajzolni, vagy kisfilmet forgatni egy adott témáról. Ez bármilyen tananyag esetében „bevethető”, hiszen amíg a gyerekek megírják a forgatókönyvet, megtervezik a képregény kockáit addig tulajdonképpen a tananyaggal foglalkoznak – csak épp olyan aktív tevékenység keretében, ami nagyon sokszor hiányzik manapság a hétköznapi oktatásból.

Ilyenkor akár meg is kérhetik az órát tartó tanárt, hogy inkább alkotótevékenységgel foglalkozhassanak. Az egészben az a fantasztikus, hogy miközben ilyen típusú tevékenység zajlik az órán, akár új tananyagot is le lehet adni a gyerekeknek, vagy akár ismételni, előzetes tudást felmérni, megszerzett tudást számon kérni is lehet. Ilyen módon tehát igen sokfajta tantárgyhoz járulhat hozzá a művészeti nevelés – akár tantárgyi, akár tantárgytól független, például személyiségfejlesztési vonatkozásai révén.

Nem élnek vissza a diákok az így kapott szabadsággal?

Előfordulhat az, hogy néhány gyermek esetleg visszaélne azzal a lehetőséggel, amit kap és úgy gondolja, hogy tanulás helyett például rajzolna inkább. De nem biztos, hogy ez alapvetően probléma. Ha ugyanis a gyereket nem köti le az óra, akkor könnyen lehet, hogy látványosan unatkozni kezd, esetleg szemtelen, sőt sértő módon nyilvánul meg. Az ilyen helyzetek a tapasztalatok szerint könnyen magatartási problémákba, sőt, akár fegyelmi ügyekbe is torkollhatnak. A sok fegyelmezési ügy nyomán a gyerek egyre inkább szembekerül az iskolával, a tanulással – akár a lemorzsolódáshoz is vezethet egy-egy ilyen egyszerű eset.

A Művészetalapú alprogram keretében viszont lehetőséget kap a diák arra, hogy ha elfáradt, ne szenvedjen látványosan, ne aludjon az órán, ne zavarja a többiek munkáját. Ehelyett kapjon olyan személyre szabott feladatot, ami alkotótevékenységre sarkallja. Nagyobb a valószínűsége ilyenkor, hogy értelmesen, másokat nem zavarva tölti el az idejét. Sokkal nagyobb nyereség ez! Annál is inkább, mivel a számára kijelölt kreatív feladat az adott tantárgyi tartalommal is összefügghet. Ilyenkor esetleg úgy érzi a fiatal, hogy ő most „nyertes helyzetben van”, mivel nem kell tanulnia, valójában azonban az történik, hogy a tananyag tartalmával foglalkozik, és jól is érzi magát közben. Fontos üzenete van annak, hogy a tanulási körülmények bizonyos esetekben személyre szabhatók – és lehet úgy dolgozni az órán, hogy az mindenki számára hasznos és élvezetes legyen.