„A múzeumok készülnek a gyerekekre”

Azt szeretnénk, ha a múzeumhoz az a képzet társulna fiatal korban, hogy ott jó lenni, a gyermek jól érzi magát, és segíti őt a tanulásban – mondta el a TanTrendnek Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója, akivel a négy éve elindult Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programjának legújabb állomásán beszélgettünk múzeumpedagógiáról, múzeumnépszerűsítésről, és arról, miért kell a kiállítóhelyeknek is bevetniük a különféle digitális kütyüket a fiatalok megszólítása érdekében.

alt


Mit lát, hogyan érzi magát ma egy átlagos, 12 éves tinédzser, ha betéved egy magyarországi múzeumba?

Az a tapasztalatom, hogy egy 12 éves gyermek elsősorban szervezett keretek között, az osztályával szokott múzeumba menni, és múzeumpedagógiai foglalkozáson vesz részt, amely valamilyen szinten kapcsolódik a tananyaghoz. Úgy gondolom, hogy alapvetően jól érzi magát, mert a mai múzeumpedagógiai foglalkozások nagyon jók, élményszerűek, a tudásátadásnak egy formája. Biztos, hogy nem unatkozik, érdekes dolgokat hall, amiket vagy ott, vagy később az iskolában átbeszélnek, feldolgoznak. Bár vannak speciális tárlatok, a kiállítások alapvetően nem a gyermekeknek készülnek. Azonban a legtöbb kiállításban már van olyan elem, amely kifejezetten a fiatal korosztály számára jön létre, egyre több például az interaktív feladat. A múzeumok készülnek a gyerekekre, a kérdés az, hogy elmennek-e vagy sem. Ha már elmennek, az jó, és akkor jó élményekkel gazdagodnak.  

Ezeket a gyermekeket már máshogyan kell megszólítani, hiszen a múzeumi környezetben ugyanúgy igénylik az IKT-eszközöket. Mennyire vannak erre felkészülve a múzeumok?

Készülnek erre a múzeumok, de eltérő a készültségi fok. Ma már alapszinten minden múzeum digitális múzeumnak tekinthető, hiszen mindegyiknek van weboldala, email-címe, Facebook-oldala, használják az online és közösségi felületeket. A következő lépcsőfok, amikor a kiállításban, a gyűjteményben megjelennek ezek az eszközök, akár csak egy tévé, monitor, vagy tablet, amely valamilyen szinten interaktív. Ez is egyre több múzeumban előfordul, de elsősorban inkább az időszaki tárlatokra jellemző. Van egy harmadik fokozat, ami igen látványos, de egyelőre még ritka, amikor a digitális eszközöket mint interpretációs technikát vetik be. Erre láthattunk remek példákat a Petőfi Irodalmi Múzeum Weöres100 kiállításában.

Ebben a megváltozott környezetben mennyire értékelődik fel vagy le a múzeumpedagógus szerepe?

A múzeumpedagógus feladata egyértelműen felértékelődik. Nagyon fontos azt megérteni, hogy a digitális eszköz csak eszköz, nem veheti át a múzeum, vagy a gyűjtemény szerepét. A kütyük hozzásegítik a foglalkozás résztvevőit a jobb feldolgozáshoz, megértéshez. Ha így nézzük, akkor ezek az eszközök nagyon hasznosak, mert a gyerekek szeretik, élvezik őket. Az IKT-eszközöknek a múzeumpedagógus feladatát sem szabad átvenniük, nem is szabad, hogy ez bekövetkezzen. Neki az a feladata, hogy rávezesse a gyerekeket, hogy az adott foglalkozáson milyen feladat jön, abból mi következik, és azt hogyan tudják hasznosítani a tantárgy megértésében.

Mekkora esélye van annak, hogy a megszólított fiatalok később valóban múzeumlátogatók lesznek?

Ez a célunk, mert ha most nem foglalkozunk ezzel a korosztállyal, akkor egyre nehezebben tudjuk később bevonni őket. Azt szeretnénk, ha a múzeumhoz az a képzet társulna fiatal korban, hogy ott jó lenni, a gyermek jól érzi magát, és segíti őt a tanulásban. Nem szabad arra hagyatkoznunk, hogy a gyerekeket a tanáruk majd úgyis elviszi múzeumba.

Négy éve indult útjára a múzeumnépszerűsítéssel foglalkozó Mozaik Múzeumtúra program, amelynek elsődleges célcsoportja a 8-16 év közötti korosztály, egy másik célkitűzése pedig a fiatal felnőttek megszólítása volt. Ez mennyire sikerült?

Mint minden népszerűsítő programnak, az eredmények, hatások itt is inkább hosszú távon látszódnak. Az iskolai edukációs programban részt vevő múzeumoktól azt a visszajelzést kaptuk, hogy azok a gyerekek, akik részt vettek a foglalkozásokon, később újra elmennek egy kiállítást megnézni, általában az osztállyal, de van olyan, hogy a családdal – még az is előfordul, hogy Budapestről elutaznak Kecskemétre vagy éppen Szolnokra egy tárlat miatt. Az országjáró Mozaik Múzeumtúra Roadshow keretében az ország nagyvárosait járjuk és a helyi múzeumokkal összefogva szervezünk egynapos programsorozatot, délelőtt jellemzően diákoknak múzeumpedagógiai foglalkozásokat, délután pedig mindenki számára elérhető programok vannak kortárs és társművészeti ágak bevonásával. Célunk, hogy bemutassuk: a múzeum nemcsak egy kiállítóhely, hanem közösségi tér is, ahol a társművészetek is megférnek. Ezekkel is próbáljuk tágítani az érdeklődési köröket. Mindenhol azt tapasztaljuk, hogy ezek a programok – amelyek 80 százaléka egyébként ingyenes – teltházzal működnek. Azt lehet látni, hogy a magyarországi múzeumok látogatottsági adatai folyamatosan emelkednek, s ebben része van a mi programjainknak is.

A diákok örülnek, ha kicsit kiszakadhatnak, és a tantermi kötöttségeket felváltja valami új – adott esetben egy múzeum félreeső helyén. A Mozaik Múzeumtúra iskolai programja viszont a múzeumokat viszi be az iskola négy fala közé. Mennyire dobhatók fel így az órák? Mennyire könnyű megtalálni az iskolákat?

Nagyon elkényeztetett helyzetben vagyunk, mert korlátozott számú helyre tudunk elmenni, de több a jelentkező iskola. Azt tartjuk szem előtt, hogy legyenek vidéki helyszínek, kistelepülések, de ezenkívül három-négy budapesti tanintézménybe is eljutottunk, sőt júniusban a felvidékre, a szlovákiai Udvard község magyar általános iskolájába is elmegyünk. Az iskolai program lényege egyfelől, hogy egyszerre több múzeum mutatkozik be egy-egy délelőtt folyamán. Ezek a foglalkozások nem ugyanazok, mint amiket az intézményükben tartanak, ahol 45-90 perces múzeumi órák vannak. Mi viszont azt kértük, hogy 20 perces foglalkozásokat tartsanak a kiállítóhelyek, hogy a gyerekek ezt az öt-hat állomást könnyen végig tudják járni. A tanárok részéről is voltak olyan visszajelzések, hogy ezek az órák igenis lekötik a diákokat – még a mozgékonyabb, hiperaktív gyerekek is végigcsinálják és élvezik a foglalkozásokat. Fontos elmondani, hogy bár ezek iskolai programok, nem az osztályteremben szervezzük meg a foglalkozásokat, és nem az a cél, hogy a diákok végigüljék és csendben maradjanak, itt csapatban kell dolgozni, egymást segíteni. Ezeket nagyon élvezik a fiatalok, mert rendkívül változatosak és érdekesek a programok.