Négy dolog, amit nem (biztos, hogy) tudtunk Pázmányról és az oktatásról

Pázmány Péter 1570. október 4-én született Nagyváradon. A köztudatban főleg egyetemalapítása révén vált ismertté, holott életpályája és munkássága számos egyéb szálon is kötődik az oktatáshoz és a pedagógiai tevékenységhez – a szakmunkásképzőktől az egyetemig. Ezek közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

alt


Az itáliai szakmunkásképzők szerzetesrendjében

Kevesen tudják, hogy Pázmány Péter élete során két szerzetesrendnek is tagja volt. 1616. november 28-án V. Pál pápa megerősítette azt a királyi kinevezést, amely Pázmány Pétert az esztergomi érseki székre jelölte. Ezt megelőzően azonban Pázmánynak ki kellett lépni a jezsuita rendből és a szomaszkok közé lépnie, mert jezsuitaként nem vállalhatott volna hasonló feladatokat. Ez a lépés számos vitát váltott ki mind a kortársak, mind a témát kutató történészek körében. Jelen írás keretein belül csupán arra szorítkozunk, hogy bemutassuk, hogy a jezsuita oktatáson kívül más rend oktatáspolitikájával is meg kellett ismerkednie Pázmánynak.

A szomaszk rendet Emiliai Szent Jeromos (San Girolamo Miani) alapította, aki (a jezsuita rend alapítójához, Loyolai Szent Ignáchoz hasonlóan) a katonai pályát elhagyva lett pap. Kezdetben árvaházakat alapított (1528-ban Velencében, 1531-ben Bresciában és Bergamoban), majd a hozzá csatlakozó papokból közösséget szervezett, amelyet Somasca faluról nevezett el. Pázmány elveitől vélhetően nem állhatott távol a szomaszkok lelkisége sem, hiszen számos tekintetben megújulást hozott – ezek egyik jól látható jeleként Emiliai Jeromos hozta létre Itáliában az első szakmunkás képző iskolákat. 

A „pedagógiai szakíró”

A magyar pedagógiai szakirodalom Pázmány Pétert tartja az egyik legkorábbi pedagógiai szakírónak – Mészáros István megfogalmazása szerint: „... a magyar nyelvű nevelési irodalom nálunk Pázmánnyal kezdődik.” Nem véletlenül, hiszen több prédikációja is a korai magyar népszerűsítő, ismeretterjesztő pedagógiai írások közé tartozik – ezeket idézik ma is a leggyakrabban. Részint azért, mert korának egyik legjobb hitszónoka volt, részint pedig azért, mert (bár szemlélete természetesen elsősorban kora szokásait és szellemiségét tükrözik) számos gondolata ma is elgondolkodtató, több száz év távlatából is. Például a következő: „...igazán írta Aristoteles, hogy a leányok jó neveléséből áll főképp az országok böcsületes állapotja, nemcsak azért, hogy fele az ország lakosainak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagy részre az asszonyoktul vagyon. Mert akiktül születünk és kisdedségünkben neveltetünk, azoktul szopjuk téjjel együtt az erkölcsöket...”

Pázmány pedagógiai elveivel kapcsolatos meglátásait Oláh János a következőképpen összegezte: „Pázmány Péter műveiben a nőneveléssel kapcsolatban is pszichológiai tisztánlátással ír, az ellentétes érdekeket egységbe próbálja rendezni, értékeléseiben törekszik a kölcsönösség elvének az érvényesítésére, a feleket felhívja mindig, hogy éljék bele magukat a másik fél helyzetébe.” 

Jezsuita középiskolák Magyarországon 

Pázmány nevéhez elsősorban a nagyszombati egyetem megalapítását köti a neveléstörténeti szakirodalom, holott igen jelentős a középiskolákkal kapcsolatos szervezőmunkája is. Az egyetemalapítás első lépéseként ugyanis a jezsuita gimnáziumok hálózatát kívánta megteremteni Magyarországon. Nem meglepő tehát, hogy az ő alapítványai tették lehetővé, hogy jezsuita gimnázium létesüljön 1616-ban Nagyszombatban, 1626-ban Pozsonyban, 1627-ben Győrben, emellett jelentős szerepe volt az 1633 és 1636 között megalakult komáromi, szatmári, soproni, ungvári jezsuita gimnáziumok létrehozásában is.

Pázmány Péter középfokú oktatással kapcsolatos tevékenységében részint tudatos, az oktatási struktúra egészét áttekinthető szemléletét értékelhetjük, másrészt azt, hogy a jezsuita iskolákkal a korszak legmodernebb oktatási intézményeit indíttatta el Magyarországon. Ezekben az intézményekben ugyanis a jezsuita iskolák 1599-ben bevezetett, hosszú időn át érvényes tanulmányi szabályzata érvényesült, amelyet számos más intézmény is mintának tekintett. 

Pázmány Péter „Benjáminja”

A Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem az Európa-szerte eredményesen működő, kétkarú jezsuita egyetemek mintájára szerveződött. Ennek megfelelően a bölcsészeti kar volt az alapstúdium, ahol az első évben logikát, a másodikban fizikát és matematikát, a harmadikban pedig etikát és metafizikát tanultak. A stúdium három évig tartott. Ennek elvégzése jogosította fel a hallgatókat arra, hogy a teológiai karon tanulmányokat végezhessenek és ennek keretében dogmatikát, gyakorlati lelkipásztorkodást, hitvédelmet, szentírástudományt és héber nyelvet tanulhassanak.

Pázmány hajdani szavai szerint az egyetem megalapítása „sanctum et necessarium opus”, azaz „szent és szükséges alkotás”. Megfogalmazása jól tükrözi, milyen fontos volt számára az intézmény. Ezt példázza a következő történet is. Nem sokkal az egyetem megnyitása után az első hallgatók Benjamin bibliai történetének dramatizált változatát mutatták be az intézményben. Pázmány ezzel kapcsolatban – érzékelhetően némi meghatottsággal – így nyilatkozott: „Nem ok nélkül választották ezen alkalomra Benjamin történetét; mert az egyetemet, előhaladott koromra gondolva utolsó szülöttemnek, Benjaminomnak kell tartanom, bár még több más intézet alapításáról elmélkedem.”