Néhány Jókai-tipp márciusra

Idén először ünnepelhettük a Magyar Széppróza Napját Jókai Mór születésnapján. Aki esetleg „lemaradt” volna az ünneplésről, pótolhatja néhány egyéb programmal, megemlékezéssel is. Annál is inkább, mert közeledik az 1848-as szabadságharc 170. évfordulója, amely szintén összekapcsolható az egykori márciusi ifjú tevékenységével.

alt

 

Kiránduljunk!

Jókai Mór feleségével, Laborfalvy Rózával rendszeres vendége volt Balatonfürednek, ottani nyaralója ma emlékmúzeum. Nem is akármilyen! Eszmei értéke is igen magas, hiszen az itt töltött nyarak nagy részében írta Jókai több más műve között az Az arany ember és a Fekete gyémántok című regényeit. A kiállított tárgyak között megtekinthető Jókai íróasztala, és híres ásvány- és csigagyűjteménye, sőt színésznő felesége néhány színpadi kelléke is. Az író legendás kézügyességének bizonyítékai is megtekinthetők itt: saját készítésű rajzaiból, miniatúráiból és elefántcsont-faragványaiból is kaphatunk Füreden ízelítőt.

„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedűgyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlenegy gyümölcsfa sem. Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egymillióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, amit a kertem megád nekem” – írta Jókai Sváb-hegyen lévő villájáról, ami máig őrzi emlékét.

„És elvinném a gyerekeket a Bükk rengetegébe, Garadnán, Ómassán túl, erdőkoszorúzta hegyek tövében, a Tardona-patak fölött épült kis faluba, Tardonára. Tardonáról mondják Borsodban a legszebb mondást, amit valaha is hallottam: „Gyerünk emberséget tanulni Tardonára!” A szép felhívás eredete: 1849-ben, a szabadságharc bukása után itt rejtették el a Habsburg-bosszú elől bujdosó Jókait” – fogalmazta meg Fehér Klára egyik írásában. Feljegyzik, hogy az író itteni tartózkodása idején főleg festett és sokat barangolt a Bükkben –kedvenc kirándulóhelye az Örvénykő (Pogányoltár) volt. Nem meglepő tehát, hogy 1973 óta rendszeresen rendeznek márciusban Jókai-emléktúrát, melynek során akadályversenyen is részt vehetnek a természeti szépségek szerelmesei. Érdemes megnézni az íróhoz köthető tardonai emlékszobát is. 

Nézzünk-írjunk képregényt!

Nem is gondolnánk, hogy Jókai Mór műveinek szellemiségéhez milyen közel áll a képregény műfaja. Művelődéstörténeti szempontból azért, mert az ő humoros hetilapjában, az Üstökösben jelent meg először Magyarországon nyomtatott képsorozat, Magyar Miska és Német Miska kalandjai révén. Művei szempontjából pedig azért, mert fordulatos cselekményvezetése révén számos magyar képregény alapját képezték Jókai-művek. A Jókai-művek esetében gyakran elhangzik, hogy a képregény-változat kifejezetten kedvet csinál az eredeti mű elolvasásához. Ezt példázza a következő kimutatás is: http://wiki.kepregeny.net/index.php/J%C3%B3kai_M%C3%B3r Ennek a tanulsága, hogy a ma már alig ismert Jókai-művek is népszerűek voltak ilyen feldolgozásban. A különböző kiadványok igen jó nevű grafikusok munkáját dicsérik: Korcsmáros Pál, Zórád Ernő és Görög Júlia neve számos más kiadványból is ismert az olvasók előtt.

Képregényt nemcsak olvasni lehet, hanem készíteni is – érdekes projektmunka lehet egy Jókai-mű képregényesítése, akár több tanuló együttműködése, csoportmunkája révén. Akár olyan módon is, hogy egy-egy regény anyagát több csoport dolgozza fel képregényként – részenként, fejezetenként. A képek akár montázstechnikával, képkivágásokkal is készülhetnek.

Olvassunk másképp!

Március 15-i ünnepségek vissza-visszatérő problémája: eseménytörténet hangozzék-e el, vagy inkább az eseményeket felidéző versek és dalok. Jókai prózája érdekes áthidaló megoldás lehet: a márciusi eseményeket már-már költőien fogalmazza meg egy-egy művében. Az egyik legismertebb példa A kőszívű ember fiaiból való: „Nem volt szökevény. Hová szökött volna? Minden ajtótul elkergették volna a gyávát. Ha megverték a sereget, nem futott szerteszéjjel. Igyekezett ismét összegyűlni s folytatni a harcot. S nemcsak az harcolt, kinek fegyver volt kezében; harcolt minden élő lélek. Asszonyok bátoríták fiaikat. Úrhölgyek mentek sáncot hordani az erődítésekhez; vettek részt veszélyes küldetésekben, miket csak asszony képes el nem rontani. Asszonyok voltak a legjobb tudósítók.”

Ez a szövegrész az Egy nemzeti hadsereg című részből való – ami tipikusan „átugorható” fejezetnek számít a kötelező olvasmányokat kevésbé kedvelők számára, hiszen a cselekmény fő szálaihoz képest epizódnak számít. Érdemes azonban felfigyelni rá, hogy a szabadságharc eseményeit emberi történeteket, döntési helyzeteket felvillantva mutatja be a „nagy mesélő”. Ha időt szánunk ezek megbeszélésére, könnyen előfordul, hogy olyan izgalmas kérdések is szóba kerülhetnek, mint együttműködés, áldozathozatal, döntési helyzetek, közösségi kérdések. A Magyar Elektronikus Könyvtárba igen szerencsés formában, számos magyarázó linkkel és szövegpárhuzam-jelöléssel került be a regény – ez nagyban segítheti a tájékozódást: http://mek.oszk.hu/05500/05585/html/jokaikoszivu0019/jokaikoszivu0019.html

Érdemes az említett szövegrész egy-egy mondatát hangosan is felolvasni és ilyen módon „ízlelgetni” Jókai stílusát. S ha megtetszik a fiataloknak, érdemes beépíteni a március 15-i ünnepség anyagába is – például úgy, hogy egy-egy mondatot más-más szereplő olvas fel vagy mond el az ünnepségen. (Talán meglepő, de a szélsőséges érzelmeket olykor igenis kedvelő „lobogó” kamaszok számára sokszor igen vonzóak az ilyen típusú, érzelmekkel erősen átitatott és nagyon szépen hangzó, jól mondható szövegek.)