Nehéz kérdések az örökbefogadásban – Válaszoljunk mesékkel!

Az örökbefogadás Magyarországon csupán egy szűk réteget érint közvetlenül, mégis érdemes foglalkozni a témával, hiszen azoknak, akik tagjai ennek a körnek, a gyermek nevelése előtt/alatt nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. A kicsik szeretnek a mesék világában élni, így könnyebben felismerik a „csodás” történetek hallatán saját élethelyzetüket is.

alt


Hogyan kell beszélni az örökbefogadásról? 

A magyar könyvpiacon csupán néhány örökbefogadással kapcsolatos gyermekmű szerepel. Ezeket a meséket keresik a szülők, hiszen jó alkalmat teremtenek saját sorsuk elemzésére és egyben arra is, hogy az érintett gyermekek olyan történetekkel ismerkedjenek meg, amelyek saját életükkel is párhuzamba állíthatók. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy minden egyes örökbefogadás egyedi. Biztosan találunk a miénkhez hasonló motívumokat a mesékben, de törekedjünk arra, hogy megírjuk saját történetünket, hiszen ezek a mesék ezt a folyamatot nem váltják ki, csak az események feldolgozásában, megismertetésében nyújtanak segítséget. 

Minden örökbefogadó család életében (elsőként a szülőkben) megfogalmazódik a kérdés: hogyan beszéljünk a gyermekünkkel az örökbefogadásról? A válasz nem egyszerű, és minden életkorban másként kell közelíteni a témához. Fontos a fokozatosság és a folyamatosság. 

3 éves kor alatt a legegyszerűbb fényképek segítségével beszélni erről a különleges helyzetről. El lehet mondani a gyermek születéstörténetét: „egy másik néni hasából születtél, de ő úgy döntött, hogy ránk bíz téged, ezért lehettünk mi a szüleid”. Ez gyakori elem az örökbefogadós mesék esetében is, mint ahogy Töreky Katalin Szívünkből születtél című történetében is megjelenik. Ez az időszak általában még csak örömmel van tele, nem jelenik meg a veszteség érzése, hiszen a gyermek nem tudja összehasonlítani saját életét a többi gyerekével. 

3-5 éves kora között érdemes lerakni a saját történetük alapjait, amelyet valóságszerűen kell ábrázolni, hogy ne legyen túl meseszerű történet. 5-7 éves kor között indul el a „miértek” időszaka. Ekkor tudatosul a gyermekben, hogy valójában őt veszteség érte, s gyakran él át szomorúságot, amely alkalmanként bizonytalansággal is vegyülhet: ha az édesanyja sem tudta őt szeretni, akkor mi a garancia arra, hogy az örökbefogadó szülők szeretni fogják? Ilyenkor meg kell nyugtatni, hogy nem az ő hibája; a szülei más gyermekről sem tudtak volna gondoskodni az akkori életkörülményeinek köszönhetően. 

Gyakori szülői hiba lehet, ha negatív véleményt formálunk a vérszerinti anyáról, de az sem jó megoldás, ha az égig magasztaljuk. Az arany középutat kell megtalálnunk, ami valós alapokon nyugszik. Ha van lehetőségünk, akkor mindenképpen szerezzünk be fényképeket a vérszerinti szülőkről, ugyanis ez már egészen kicsi korban is érdekelheti a gyerekeket. 

A mesék mögöttes tartalma…

Ma már nem kérdés, hogy el kell mondani a gyermeknek, hogy örökbe fogadták, és ezt már egészen pici korban érdemes elkezdeni. Az alább felsorolt mesék segítenek ezt a gyermekek nyelvén megfogalmazni. 

Az itt bemutatott történetek nem csak a családnak segíthetnek feldolgozni az eseményeket, hanem a közvetlen környezetet is érzékenyítheti. A rokonoknak, rokon gyerekeknek, vagy az óvoda- és iskolatársaknak is segítséget nyújtanak abban, hogy átérezzék, átéljék ezt az élethelyzetet, ezáltal könnyebben el tudják „fogadni” az érintetteket, s nem alakul ki bennük ezzel kapcsolatban előítéletesség.  

1. Marie-Claude Monchaux: Nekem két születésnapom van (kiadta a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1990-ben, 2001-ben és 2010-ben, a francia eredeti 1977-ben jelent meg)

A történetet az örökbefogadott kisgyermek szemszögéből ismerhetjük meg. A két születésnap a történet alapmotívuma (ezt a fogalmat ez a könyv tette ismertté), a második a hazaérkezés napja.

A könyv az örökbefogadós mesék tipikus történetét dolgozza fel: a házaspár hosszú, keserves várakozás után egy újszülöttet fogad örökbe. A történet jó alapot adhat, hogyan beszéljünk pozitívan és örömteli eseményként a gyermek családba érkezéséről. A szülőanya, a „néni” csak egy pillanatra jelenik meg a történetben, csupán a körvonalai látszanak, s az arcát is elfordítja. A könyv nagyobb része a család mindennapjait, közös életüket dolgozza fel: játék a rokonokkal, betegségek, óvoda. A történet végén felmerül egy kisebb testvér érkezésének gondolata is. A szerző különböző származású gyermekeket mutat be, kinyitva az interkulturális örökbefogadás témáját is. 

Ezt a könyvet 3-6 éves gyermekeknek ajánlják. A főszereplő ugyan egy kisfiú, a könyv hangulata mégis inkább a kislányok világához áll közelebb. 

2. Tom Schamp és Elisabeth Brami: Babazseb (kiadta a Csimota Könyvkiadó 2013-ban, a francia eredeti 2006-ban jelent meg)

A történet nagyobb része az örökbefogadó szülők útját mutatja be. A kenguru házaspár boldogsága egy kisbabával válhatna teljessé. A hosszas várakozás után a krokodil-orvoshoz fordulnak, aki felállítja a diagnózist: a kenguruzsebbe nem fér el egy baba. A férj és a feleség elkeseredettségében vitázásba kezd, majd megtalálják a megoldást: a kengurumama hasára rátesznek egy hátitáskát, amely kiváló hely lesz egy babának. A tévéből értesülnek, hogy egy távoli országban, egy földrengés után találtak egy embergyermeket a romok alatt. A gyermek és a szülők találkozása előtt betekintést nyerhetünk a hivatali ügyintézés világába is. 

Az örökbefogadó szülőket alaposan megismerhetjük, míg a vérszerinti szülők – akik valószínűleg a katasztrófa áldozatául estek – egyáltalán nincsenek jelen a történetben, és a gyermek is csak imádnivaló kisbabaként mutatkozik meg. 

A Babazseb kevésbé örökbefogadós mese, inkább a felnőtteknek szól. Egyes kritikák szerint a könyv egyáltalán nem való gyerekeknek, hiába sugallja azt az aranyos illusztráció és a hátulján található (3 éves kortól) ajánlás. 

3. Ungvári Bélyácz Betti: Égből pottyant boldogság; illusztrátor: Pál Rita. (Megjelent a szerző magánkiadásában 2010-ben)

A történet elején itt is az örökbefogadó szülőket ismerhetjük meg: a kellemes otthonában élő gerlepár nem talál boldogságot, mert hiába várnak a kis fiókára. Az erdő állatai mind boldog családként élnek, ami segíti a párt, hogy megfogalmazódjon bennük: a gyermeküknek meg szeretnék mutatni az élet szépségeit. A fióka szó szerint az ölükbe hull, ugyanis a fentebbi fészekben olyan sok tojás vár kiköltésre, hogy nem férnek el saját otthonukba. 

Az örökbefogadó pár életét finoman mutatja be a történet, az örökbefogadást követően gondoskodó szülőkként jelennek meg. A vérszerinti anyát szintén figyelmes, családcentrikus képben mutatja be a mese, az anya mérlegeli, hogy a fészkében maradt gyermekekkel is sok teendője lesz, így beleegyezik az örökbeadásba, s örömmel tölti el, hogy fiókája biztonságos otthonra talált. 

A mese egy újszülött nyílt örökbefogadását (a vérszerinti szülő és az örökbefogadó szülő ismeri egymást, és beleegyezik az örökbefogadásba) mutatja be. Az ilyen okból történő örökbeadás sajnos elég gyakori a valóságban is. 

A történet nagyon sokrétű: betekintést ad a vérszerinti testvérek helyzetébe, akik a szülőanyával maradtak, s emellett megjelenik benne az etnikai keveredés is, hiszen a rigófiókát egy gerlepár veszi szárnyai alá. 

A történet csecsemőkortól egészen kisiskoláskorig élményt nyújthat a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt.  

4. Keiko Kasza: Csokó anyukája (Megjelent 2016-ban)

Az író nem a megszokott sémára építi fel a történet: a mese elején megismerhetjük Csokót, a csíkos lábú, kerek arcú, sárga madárkát, az azonban nem derül ki a történetből, hogy miért nincs anyukája. Mackó mama egy egyedülálló anyuka aki több állatkölyköt is nevel. Ebben a történetben magukra ismerhetnek azok a gyermekek is, akiket már nagyobb korukban fogadtak örökbe, s egy többgyerekes, sokszínű család tagjai lettek. A mese kibontja azt a kérdést is, hogy miért nem jelent problémát, ha a gyerekek és a szülők nem hasonlítanak egymásra. 

A történet egy egyszerű állatmese, az örökbefogadás szó nem is szerepel benne. A könyv hasznos lehet egy új örökbefogadott testvér érkezésekor, de akár nevelőszülőnél nevelkedő gyermekek esetében is, vagy olyan szituációkban, ahol a gyermek nem a vérszerinti családjával él átmenetileg vagy tartósan. Ha a gyermek nem érintett a témában, akkor is érdemes megismerkednie a történettel, hiszen remek érzékenyítő mű. Jól szemlélteti, hogy nem a csőrünk mérete vagy a csíkos lábaink határozzák meg, hogy mennyire vagyunk szerethetők. 

A mese a bölcsődés és az óvodás korosztályt szólítja meg leginkább.

További meséket ismerhetnek meg itt: http://www.szinesavilag-book.hu/Orokmesek-c1_0_1.htm 

Forrás: www.orokbe.hu