„Nem adhatják fel a keresést” – interjú Cs. Bogyó Katalinnal

„A Magyartanulás című blogot az az igény hozta létre, hogy a saját magyar nyelv és irodalom óráimhoz általam készített, illetve esetenként más nyilvános felületről megosztott digitális tananyagok, az órák anyagát kiegészítő linkek, videók, idézetek, kedvcsinálók egy felületen legyenek elérhetők” – írta Cs. Bogyó Katalin a magyartanulas.blogspot.hu-ról.

A képen Cs. Bogyó Katalin látható.
Fotó: Békés Megyei Könyvtár


Tudjuk tehát, hogy milyen igények hozták létre a honlapot. De honnan jött az ötlet, hogy óráin ilyen típusú feladatokat adjon diákjainak?

A legkézenfekvőbb és már-már közhelyszerű, hogy a mai gyerekeket (digitális nemzedék, Z generáció stb.) nem lehet hagyományos eszközökkel tanítani, s magam is tapasztalom, hogy milyen motiváló ereje van, ha órákon a tanulói notebook-okon, vagy az okostelefonjaikon dolgozhatnak, illetve játszva tanulhatnak. Más a tanulás stratégiája, más kompetenciákat fejleszt.

De azt is tapasztalom – s a PISA 2012-es felmérése, amely kitér a digitális szövegértésre is, ugyancsak ezt támasztja alá –, hogy tanítványaink végtelenül elveszettek az online térben. Nem csupán az információtengerben való eligazodásra gondolok, azaz az információ megszerzésére, szelektálására, etikus felhasználására, hanem magán a webes felületen való eligazodásra is. Nagyon hamar feladják a keresést azzal a felkiáltással, hogy „nincs fenn” a keresett információ.

Mindezen tapasztalatok alapján jött az ötlet, hogy a könnyen használható alkalmazásokat (például LearningApps, Google űrlap stb.), amelyeket a gyerekek szívesen és örömmel, játszva használnak, egy webes felületen, blogon – blogger.com – gyűjtsem össze és tegyem közzé. Ahhoz, hogy megtalálják azt a feladatot, amire szükségük van akár órán, akár otthon a gyakorláshoz, el kell tudniuk igazodni a blogon, keresniük kell a címkék között, az archívumban, vagy használniuk kell a keresőmezőt, esetenként át kell állítaniuk a nézetet. Nem adhatják fel a keresést.

Honnan merített ötleteket? Segített-e valaki Önnek?

Másik szakom a könyvtárpedagógia, így informatikus könyvtáros is vagyok. 2007 óta működtetek iskolai könyvtári blogot, jelen vagyunk a közösségi térben (Facebook), így lényegében a könyvtárostanári gyakorlatomat ültettem át a magyartanításba. Iskolánknak – az áltaghoz viszonyítva – jó a technikai felszereltsége (például osztálynyi tanulói notebook), így meg tudom valósítani az elképzeléseimet.

Ha viszont valaki gyakorlat nélkül vágna bele, nehéz helyzetben lenne. Én úgy látom, hogy a magyar közoktatás még mindig nincs felkészülve a digitális kihívásokra sem technikailag, sem módszertanilag: a számítógéppark elavult, a többségében asztali számítógépek döntően az informatikateremben kapnak helyet, az interaktív táblák működési nehézségekkel küzdenek, jellemzően nincsenek tabletek, az okostelefonok használatát sok iskola kifejezetten tiltja a házirendben. De ami még nagyobb baj: alig vannak IKT-s tanártovábbképzések, és még csak kialakulóban van a digitális módszertan. Nagy reményeket fűzök a Digitális Oktatási Stratégia megvalósulásához, hogy ezen a téren pozitív elmozdulás történjen. 

Jelenleg egymástól tanuljuk a legtöbbet, egymást segítjük: például a LearningApps lehetőséget ad más tankockájának az átvételére, átdolgozására, vannak a Facebookon IKT-s csoportok, szakmai műhelyek, ahol a tagok megosztásokkal, tanácsokkal segítik egymást. 

Melyek a legnépszerűbb feladattípusok? Van(nak)-e Önnek kedvence(i) közülük? 

Mindig a céljaimhoz, illetve az óra témájához választok feladatot, nincs kifejezett kedvencem. A LearningApps rengeteg feladattípust tartalmaz, a gyerekek – ötödiktől nyolcadikig – imádják a Legyen Ön is milliomost, ezt készíteni is nagyon szeretik. Miközben összeállítják nehézségi fokonként a kérdéssorokat, rengeteget tanulnak maguk is. Szeretem a Google űrlapot is használni, ami lényegében feladatlap, de olyan, amely tesztként alkalmas az azonnali kiértékelésre, azaz a tanuló azonnali visszajelzést kaphat a teljesítményéről. 

Hogyan érdemes használni honlapját a tanórákon? 

A számonkérést kivéve bármely óratípus esetében, a tanítási óra bármely részében, de leginkább a ráhangolódás és a reflektálás szakaszában használom a blog feladatait, tipikusan páros vagy csoportmunkában. És ha már csoportmunka, s elő vannak véve a tanulói notebook-ok, akkor a feladatmegoldást gyakran az információkeresésre alapozom, vagy éppen a csoportok hoznak létre olyan új feladatot, amelyet aztán a többieknek kell megoldaniuk. Rengeteg felhasználási lehetőség van! Fontosnak tartom még, hogy a gyerekek az órára való felkészüléshez, gyakorláshoz otthon is tudják a feladatokat használni, azonban házi feladatnak nem adom fel őket, maximum szorgalminak. 

De nem minden órán használjuk a blogot és a gépeket. Ugyancsak a PISA mutatta ki, hogy az otthoni, illetve iskolai számítógéphasználat és a tanulói teljesítmény között nem pozitív a kapcsolat, azaz sem a sok, sem a kevés géphasználat nem szerencsés a tanulói teljesítmény szempontjából. Az arany középutat kell(ene) megtalálni.

Vannak-e arról tapasztalatai, hogy kik használják a honlapot?

A saját diákjaim és néhány kollégám mindenképpen, de a blog statisztikája alapján szinte a világ minden részéről vannak látogatók, egészen Kambodzsáig és Peruig. (Bár van egy olyan érzésem, hogy ez utóbbiak véletlen kattintások lehettek.) Többször találkoztam konferenciákon olyan – addig – ismeretlen kollégákkal, akik használják a blogot, illetve a feladatokat. Ennek nagyon örülök, mert szándékaim közé tartozik a kollégák segítése is.

Milyen visszajelzéseket kapott?

A gyerekektől egyértelmű az elismerés és a csodálat. Nem akarják elhinni, hogy én csinálom a feladatokat, szerintük én ehhez már öreg vagyok. A LearningApps számolja, hogy hányan nézik, használják a tankockákat, itt több ezres megtekintéseink vannak, s lehet értékelni is a feladatokat – ezek alapján úgy gondolom, tetszhetnek az általam felrakott anyagok.