Nem csak gyerekeknek! - A színezés fejleszt, tanít, nevel

A „színező” és a „kifestőkönyv” hallatán tudattalanul is a gyerekek jutnak az eszünkbe. Elképzeljük a legkisebbeket, ahogy a szőnyegen ülve színes ceruzákkal, zsírkrétákkal és filctollakkal veszik körül magukat, és megpróbálják a képességükhöz mérten elkészíteni „életművüket”! A színeknek viszont felnőttkorban is nagy jelentőségük van, sőt készségeinket még harmincon túl is fejleszthetjük.

alt


A színekről

A színeknek kiemelkedő szerepük van életünkben. Kutatások bizonyítják, hogy egyes érzelmek sokkal jobban társíthatók egy adott színhez, mint bármely másikhoz. Például a depressziót és a szorongást leginkább a szürke szín idézi, míg a vidámságot a sárga. Éppen ezért ha valaki nehezebben tudja kifejezni érzelmeit, érdemes a színeket egyfajta kommunikációs eszközként használnia. 

A színválasztásaink tükrözik az élethez való hozzáállásunkat is. A lakásunkban megtalálható színek hatással vannak mindennapjainkra, viselkedésünkre és hangulatunkra is. 

A színek a hétköznapokban sok információt is hordoznak, hiszen a közúti jelzések, a térképek színezése segítik tájékozódásunkat; a közlekedési lámpák színes jelzései irányítják lépteinket; s gyakran a zöldségekből, gyümölcsökből is a színük alapján választjuk ki a szebbet, egészségesebbet, frissebbet. Mivel környezetünk színei fiziológiás hatást gyakorolnak ránk, kísérletek folynak terápiás alkalmazásukra is. 

A színezés öröme gyerekkorban

A gyerekek már egészen pici koruktól kezdve hajlamosak arra, hogy krétát ragadjanak, és akár önállóan is fejlesszék kézügyességüket. A legkisebbek esetében érdemes a szülőknek abban segíteniük, hogy egyszerű rajzokat készítsenek az őket körülvevő világról. A gyerekek ilyenkor többnyire kedvet kapnak, hogy maguk is firkálgassanak, és megpróbálják lemásolni a rajzainkat. 

Amikor a gyermek még csak próbálgatja a ceruza és a színek használatát, nem ajánlatos kész képeket adni a kezébe, hiszen ezzel egyfajta korlátot szabunk képzeletének. A színekkel 2-3 éves korában még csak ismerkedik, nem tudja a „valóságot” lemásolni, így ha a kiszínezett kép nem sikerül tökéletesen, az negatívan hathat rájuk. 

A szakértők úgy vélik, hogy ha egy harmadik osztályos vagy annál kisebb gyermek gyakran színez, bizonytalanná válik, és nem mer majd a fehér papírra rajzolni, hiszen az ő alkotásai nem mutatnak olyan jól a fejében, mint a sablonok vagy kifestőkönyvek, melyeken dolgozott. Tehát bizonyos felfogás szerint ezek a gyakorlatok – egy bizonyos kor alatt – gátolhatják a független és kreatív gondolkodást. 

Természetesen a kifestőkönyveknek van pozitív hatása is! Egyes gyerekek lelkesednek értük, és nem frusztráltak, hogy a vonalakon belül kell színezniük, s emellett grafomotoros képességeik is folyamatosan fejlődnek. Ha egy gyermek például nagyon szereti az autókat, akkor érdemes neki ilyen témájú színezőt vásárolni, hiszen ez motiválóan hat rá, és a fantáziáját is megmozgatja. A színezés mindenképpen hasznos kiegészítő tevékenység, de érdemes választanunk más szabadabb technikákat is, hogy saját tehetségüket, kreativitásukat is felismerjék a gyerekek. 

Színezés felnőttként

Néhány éve kirobbanó sikert aratott a könyvpiac akkori egyik legnagyobb meglepetése, a felnőtt színező. Ezek 30-50 oldalnyi tematikus mintagyűjteményt jelentenek, amelyek nagyban hasonlítanak a gyermekeknek szóló kifestőkönyvekhez: egy előre megrajzolt ábrát kell kedvünk szerint kiszínezni. 

Az ötletet a skót illusztrátor, Johanna Basford Secret Garden (Titkos kert) című könyve adta, amelyből millión felüli példányszám fogyott el világszerte. Ezt követően számos hasonló kifestő jelent meg a piacon. 

Hogyan lehet ennyire sikeres? A válasz viszonylag egyszerű: színezés közben kikapcsol agyunk, s már-már meditatív állapotba kerülünk, amikor végre kizárjuk a külvilágot, és elülnek fejünkben a csapongó gondolatok is. Ez annak köszönhető, hogy rajzolás közben a jobb agyféltekénk dolgozik, a bal pedig, amelyik a racionális, logikus gondolkodásért felelős, „kikapcsol”. Ebben az ellazult állapotban csökken a pulzus, a vérnyomás és a stresszhormonok szintje is, amely élettanilag is pozitív hatást fejt ki. 

Relaxációs technikaként a színezést már a huszadik század elején is előszeretettel alkalmazták. Carl Jung volt ez egyik első pszichológus, aki ezt a módszert ajánlotta pácienseinek. A mandalaszerű ábrák rajzolása „vényköteles” volt rendelőjében. Jung hitt abban, hogy ha páciensei a színeken keresztül fejezik ki magukat, akkor elméjüknek olyan mély bugyraiba juthatnak el, ahova szavakkal sohasem lennének képesek. Elméletével több neves pszichológus is szimpatizált. 

A felnőtt színezők számos országban, köztük hazánkban is bestsellerekké váltak. Ezekben a színezőkben nem csak dínók és kisállatok vannak; az aprólékosan kidolgozott képek, a tematikus rajzok szinte mindenkit elvarázsolnak. Mel Simone Elliot Colour Me Good címet viselő könyvszériájában például olyan sztárokat is kiszínezhetünk, mint Beyoncé, Kate Moss vagy Ryan Gosling.