Népdalokról – néhány szóban

Hogyan hatottak Szent Gellértre a magyar népdalok? Milyen szerepük lehet a kamaszok életében? Egyáltalán: milyen hatásaikat, hatásukat érezzük a mindennapokban? Írásunkban e kérdéseknek (is) szenteltünk néhány gondolatot.

alt


A magyarok szimfóniája

Szent Gellért püspök XII. századi legendájában (amely az Érdy-kódexben olvasható) szerepelnek a következő, gyakran idézett sorok: „Circa mediam noctem audit strepitum molarum. Quod ipse alias non viderat, mirabatur quidnam hoc esset…” Azaz: „Éjféltájban valami zúgást hallott, de nem látta, mitől származik és ezért csodálkozott. Aztán az a nő, aki egy malmot hajtott, énekelni kezdett. Az ámuló püspök erre így szólt Walterhez: Hallod-e Walter a magyarok szimfóniáját? És mindketten nevettek a dalon. Majd a püspök így szólt: Milyen dal ez, mely arra kényszerít, hogy félbe hagyjam az olvasást? Mire Walter felelte: Vendéglátó házigazdánk szolgálólánya énekel, aki ura búzáját őrli…”

Ez az egyik legkorábbi (és legismertebb) magyar vonatkozású, népdalokkal kapcsolatos jegyzés. És – jellemző módon – rögzíti azt a sajátos hatást, amit a népdaléneklés a hallgatóságból kiváltani képes. Bizony, a magyar népdalok számos vonására nem is figyelünk fel – pedig sokszínű, összetett világuk számos kutatás alapját jelenti. 

Népdal és neuromuzikológia

„Az utolsó, Szovjetunióból hazatért hadifogoly vizsgálata során komoly gondot jelentett, hogy nem emlékezett rá, ki ő, hogy hívják, és honnan származik. Bizonyos idő – és sikertelen próbálkozások – után a vizsgálatot végző csoport úgy döntött, az lesz a legcélravezetőbb, ha különböző tájegységekből származó népdalokat énekelnek neki. S valóban felismerte az egyik elhangzott dallamot. Ennek nyomán sikerült beazonosítani – természetesen további kutatómunka eredményeképpen – azt, honnan származik. Azaz bár a saját magára vonatkozó alapvető adatokra már nem emlékezett, a dallam mégis beazonosítható volt a számára” – nyilatkozta egyszer Papp István, neuromuzikológiával foglalkozó tudományos kutató. 

Ebben az egyébként igencsak szélsőséges – a mindennapok során kevés eséllyel előforduló – esetben egyértelműen érzékelhető a népdalok fontossága. A történet neurológiai magyarázata az volt (amint az eset kapcsán a továbbiakban Papp István kifejtette), hogy az éneklésre agyunk kiterjedtebb agyterületet mozgat meg, mint a beszédre. Ugyanakkor az azonosítás esetében meghatározó szerepe volt annak is, hogy egy népdalt (és nem klasszikus művet) kellett azonosítania a vizsgált személynek: olyan dallamot, amihez bizonyosan „hozzáférhetett” szülőhelyén.

A zenetanulás alappillérei

A népdalok elsajátítása természetes része a zenetanulásnak. Elsősorban természetesen azért, mert ezeken keresztül számos zenei jelenség könnyen megmutatható, megértethető: így például a hangsorok, kvintválaszok és ritmikai jelenségek is. Ide tartoznak az előadással kapcsolatos ismeretek is – például a tempóválasztás és az előadásmód kérdései is. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a Kodály-módszer alappillérét jelentik a népzenével, népdalokkal kapcsolatos ismeretek:  a korai zenei nevelés ideális eszközének tartották egyszerű nyelvezete, rövid alakzatai és pentaton hangkészlete miatt.

A népdalok ismerete természetesen szorosan összefügg a néptánctanulással is. A tánctanulás önmagában is fejleszti a ritmusérzéket, a térérzékelést, a testtartást és a mozgáskoordinációt –emellett segíti az egészségmegőrzést és fejleszti a társas kapcsolatok iránti érzéket is. Ezeket a vonásait a népdaléneklés tovább erősíti, finomítja. Ha ugyanis valaki tánc közben énekel is (vagy legalábbis az éneklésre is figyel) még inkább erejének, figyelmének – és nem utolsó sorban – levegőjének beosztására, tudatos használatára „kényszerül”.

Kamaszok előnyben!

De vajon hogyan, mire „használhatók” még a népdalok – hétköznapibb helyzetekben? Például érzelemkifejezésre. Fehér Anikó, a téma kutatója szerint „Mai világunkban, a mediális kommunikáció országlása idején is van tartalma ezeknek, hisz a legmélyebb emberi érzéseket érintik. A népdal sosem szól másról, mint fontos és jelentős dolgokról. A magyar népdal repertoárban igen kevés a csakis mulatós, csakis jelentéktelen, szavakon nyargaló vagy szójátékos elemet tartalmazó szöveg.” Fehér Anikó szerint a népdalok e vonásának különösen kamaszkorban lehet nagy jelentősége, hiszen ebben az időszakban különös jelentősége van az érzelmek kifejezésének, kifejezhetőségének. 

Egy-egy gátlásos kamasz számára nagy segítséget jelenthet önmagában az is, hogy érzelmeit valamilyen módon formába öntheti. Különösen akkor, ha ez a forma „biztonságos”: lehetőséget ad arra, hogy indirekt módon, a természetes beszédtől „távolító eszközök” (kötött szöveg, metaforák, dallam) védelmében nyilvánuljon meg. Ettől függetlenül természetesen nem csupán a fiatal korosztály privilégiuma a népdaléneklés, hiszen az ilyen típusú megnyilvánulás lehetősége bárki számára nyitott. (Ahogyan évszázadokon keresztül is az volt.)

Egyszerűen „csak” szép

A népdalok jelentősége természetesen kulturális hatásaiban is megnyilvánul. „Szövegén keresztül egy letűnni készülő világot ismertethetünk meg és tarthatunk fenn, ha megmagyarázzuk a szavak jelentését, a dalban leírt jelenségeket” – fogalmazta meg Fehér Anikó. De nemcsak a magyar kultúra mélyebb megismeréséhez segíthetnek a népdalok: „néptánc- és népzene hagyományunk egy évezred európai műveltségének lenyomatát őrzi, ezért megismerése nemcsak a Kárpát-medencében élő más népek kultúrája iránt teszi fogékonnyá a tanulót, hanem európai művelődéstörténeti összefüggések megértéséhez is hozzásegíti” – írta Tímár Mihály.

A népdalok számtalan értékének rövid felsorolásából nem érdemes kihagyni esztétikai értékeiket sem. A magyar népdal – szép. „Szép nekünk, magyaroknak. Szép másoknak is, vagy azért, mert kuriózum, az övéktől eltérő, vagy, mert olyan zenei jegyeket hordoz, melyeket valahonnan már ismernek.”