A nevetés a legjobb gyógyszer

Dr. Zizi, Dr. Pirula, Dr. Hablaty. Kórházakban dolgozó doktorok. Piros orr és sok-sok vicces dolog az ismertetőjelük. A legfontosabb gyógymódjuk a nevetőszérum, amely gyerekeknek és időseknek segít túllendülni a nehezebb pillanatokon kórházakban, idősotthonokban. A munkájukról, a címben olvasható mottójukról Gelencsér Tündével, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány művészeti vezetőjével beszélgettünk.

alt


Hogyan lehet valakiből bohócdoktor?

A bohócdoktorok színészek, illetve előadóművészek, a munkánk művészeti munka, tehát elvárás a színészi, előadóművészeti tapasztalat. A képzésünk erre épül: a bohóc workshopok  színésztréningek, amelyek ezzel a speciális színházi formanyelvvel, játékmóddal dolgoznak. A legnagyobb különbséget azzal tudnám szemléltetni, hogy míg a színházban ott van a negyedik fal a közönség és a színész között, addig a bohóc és a közönség között nincs. A bohóc reagál a közönség reakcióira, és szemkontaktussal folyamatosan megosztja a saját érzelmi állapotát is. Ez akkor működik jól, ha az improvizáció során hiteles és őszinte a játék. Elsősorban ezt kell megtanulniuk a bohócdoktoroknak. Erre az alapképzésre épülnek rá aztán olyan specializációk, mint az ének, a hangszerek, zsonglőrködés, bűvésztrükkök, bábhasználat. A következő lépésben már az a kérdés, hogy ezeket hogyan tudjuk a munkánk során integrálni, úgy használni, ahogyan ezt egy bohóc teszi, azaz hogyan tud megjelenni a humor.

Ezek a specializációk, képességek különböző tréningeken szinten tarthatók, elmélyíthetőek annak érdekében, hogy a bohóc fel tudja vidítani a betegeket? Szükség van egyáltalán a bohócdoktoroknak arra, hogy tréningezzék magukat?

Ezeknek a képességeknek a fejlesztésére folyamatosan szükség van ahhoz, hogy magas színvonalon végezzük a munkánkat. Az alapképzésben a színészi tréningek, eszközhasználat elsajátítása mellett elméleti előadásokon is részt kell venni a felvételt nyert, leendő bohócoknak, amelyben például kommunikációt, pszichológiát, szociológiát, alapvető egészségügyi és a kórházi struktúráról szóló ismereteket sajátítanak el. Néhány hónapos gyakorlat után kezdenek el munkába állni, de az első három év alatt folyamatosan zajlik a képzés. Később is szükség van a rendszeres tréningekre, hogy a képességeinket fejlesszük, és a szakmai tudásunkat bővítsük. Havi rendszerességgel vannak tréningjeink, amik lehetőséget adnak a folyamatos fejlődésre. 

A bohócdoktor hogyan tudja, hogy éppen hol van „rendelése”, hová kell vizitre mennie? Hogyan koordinálható ez a munka a hétköznapokban?

Azokban a kórházakban, ahol rendszeres programunk van, hetente egyszer biztosan megjelennek a bohócdoktorok, mindig ugyanabban az időpontban. A hétfőtől csütörtökig tartó időszakban több kórházban is jelen vannak a bohócaink egyazon időben, illetve három fővárosi idősek otthonában is „látogatnak”, heti két alkalommal. Mindig párban dolgoznak, havi beosztás szerint.

Az ápolók, orvosok, kórházi vezetők hogyan viszonyulnak a bohócdoktorokhoz? Találkoztok még olyan helyzettel, amikor a „tudományosságot” helyezik előtérbe?

Sokat változott a hozzáállás az elmúlt huszonegy évben, mióta a Piros Orr Alapítvány létezik, a gyermekosztályokon is sokat változott a helyzet. Ma már az egyik szülő folyamatosan a gyermeke mellett maradhat, akár éjszakára is. Többnyire nagyon jó az együttműködés az orvosokkal, nővérekkel, és ezen folyamatosan dolgozunk is. A munkánk sikere attól is függ, hogy bizalmat és jó együttműködést építsünk ki. Távolságtartást, vagy elutasítást inkább csak olyankor érezni, amikor nincs meg a kölcsönös tapasztalat egymásról, nem ismerjük még eléggé egymás munkáját.

A bohócdoktorok különböző művészetterápiás munkával igyekeznek a betegséget, a kezeléseket, a műtétek utáni lábadozást megkönnyíteni, elviselni?

Nem nevezném a munkánkat terápiának, hiszen nem tudunk egy azon személlyel folyamatosan foglalkozni, a gyermekosztályokra, idősek otthonába sem ugyanazok a bohócok járnak minden alkalommal. Nincsenek rendszeres találkozások, és folyamatos követés, mint egy terápián. A mi célunk, hogy a játékkal, a fantázia segítségével megváltoztassuk az atmoszférát, oldjuk a szorongást, a feszültséget. Azt mondanám inkább, hogy a művészeti munkánknak terápiás hatása van. 

alt

 

A gyerekek és az idősek közötti különbségből adódóan eltér a bohócok eszköztára, vagy ugyanúgy viszonyulnak a két korosztályhoz?

Mivel ők felnőtt emberek, a játékhelyzetek, a humor is más. Náluk a fő cél, hogy a monoton hétköznapokba egy kis izgalmat vigyünk, hogy egy kicsit aktivizáljuk őket. Az ő esetükben nagyon fontos szerepe van a nosztalgiának is, meglepő hatást lehet elérni a fiatalkoruk dalaival, ezek olyan emlékeket tudnak előhívni, amelyek érzelmileg aktivizálnak, ilyenkor gyakran táncolunk is. Egy laikus azt gondolhatja, hogy a gyerekkornak egyfajta velejárója a bohócok mítosza, a nevetés, míg az idősebbek már nagyobb tapasztalattal, esetleg több szomorú momentummal kevésbé hajlamosak elengedni magukat, és örülni egy-egy bohócdoktori látogatás alkalmával.

A gyerekeknél talán a nyitottság miatt könnyebb a munkánk, de egyre inkább úgy tapasztalom, hogy az időseknél is ott van a gyermeki naivitás. Nem véletlenül mondják, hogy az unokák a nagyszülőkkel mennyire jól kijönnek. Az idősotthon és a kórház között azonban nagy különbség, hogy az előbbinél ugyanazokkal az emberekkel találkozunk hétről hétre. Ennek megfelelően először megpróbálunk felépíteni egy bizalmi kapcsolatot, néhány hónap után pedig már a találkozás pillanatában régi ismerősként üdvözölhetjük egymást.

A betegségből adódó szenvedést, fájdalmat az egészségügyi dolgozók közül is sokan nehezen viselhetik, és ez a bohócdoktoroknál is megjelenthet. Hogyan kezelitek ezeket a helyzeteket, hogyan zárható ki a hétköznapokból, ha találkoztok egy hasonló betegséggel a családban?

Nem mondom, hogy nem jelenik meg a hétköznapjainkban egy-egy eset, találkozás, ami nagyon megérint és hosszabban velünk marad. De amikor ott vagyunk a kórházi szobában, a bohóc karakterünkkel vagyunk jelen. Ez a szerep persze a saját személyiségünkből építkezik. Annak ellenére, hogy tudjuk mindenkiről, milyen betegséggel van a kórházban, mi nem a betegségre koncentrálunk, hanem a közös játékra, a találkozásra, a jelen időre. Ilyenkor biztosan kevesebb energia jut a problémákra, a fájdalomra, szorongásra.  A csapatunknak egyébként folyamatos pszichológiai szupervíziója van havonta, de egyéni pszichológiai tanácsadásra is van lehetőség, ha egy bohócdoktor olyan esettel találkozik, amelyet nehezebben tud feldolgozni.

Vidéki bázisokon hol jelentkeznek a kórházakban a bohócdoktorok? Lefedhető az országos ellátórendszer?

Jelenleg Pécsett, Győrben, Tatabányán, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, illetve Törökbálinton dolgoznak bohócdoktorok. A régiós működésnek köszönhetően a vidéki csapatoknak is van saját workshopjuk, szupervíziójuk, amiket a régiós koordinátoraink szerveznek. 

Jelenleg mekkora bázissal dolgoznak bohócdoktorok az országban?

Harmincegy fő tevékenykedik most, mint bohócdoktor, tizennyolcan Budapesten, a többiek pedig vidéken.

alt

 

Megjelennek nagyobb számú igények a bohócdoktorok munkájára? A jövőt illetően növelhető a kórházak száma, ahol bohócdoktorokat vonnak be?

Folyamatos az érdeklődés, minél több kórházban szeretnénk jelen lenni. Ha a csapatnak már nincs kapacitása – hiszen mindenkinek vannak egyéb színházi munkái is – olyankor felvételit hirdetünk. De nem csak a kórházi munka bővítéséről gondolkodunk, hiszen vannak kisebb projektjeink is: A Pető Intézetbe heti rendszerességgel járunk, itt a bohócok játékának állandó része a bábanimáció. A Holnemvolt programunk az őszi, téli időszakban esti vizitet jelent: ilyenkor korábban sötétedik, még nehezebb elfogadni, hogy ott kell aludni, ott kell maradni. Ebben a programban egy mesét visznek magukkal a bohócok, és egyszerű eszközök, mint a párna, a paplan bevonásával játszanak. 

Négy éve fut a Zenekaraván elnevezésű programunk, amely középsúlyos és súlyos értelmi sérült gyerekeknek szóló előadás, 3 bohóccal és nagyon sok zenével, hangszerekkel. A legújabb programunk ebben az évben indult. Műtéti előkészületek és speciális vizsgálatok során van jelen egy bohóc, aki a nővérekkel, orvosokkal együttműködve dolgozik. Jelenleg az I. számú Gyermekklinika Sebészeti és Fül-orr-gégészeti osztályán fél nyolctól délig – amíg a műtétek lezajlanak – a betegeket a bohóc fogadja, ő mutatja meg például az ágyukat, és végig jelen van a délelőtt folyamán. Rövid idő alatt kialakul a bizalmi kapcsolat, nagyon jól oldható a szorongás, más hangulatban zajlik így a műtéti előkészítés is.