Névnapok – „újratöltve” az iskolában

Miért szaporodnak meg a „névnapi” ünnepségek novemberben? Miként ünneplik ezt meg manapság az egyes intézményekben? Hogyan változott meg az idők során e napok tartalma – hogyan lettek a személyekhez kötődő „megemlékezésekből” közösségi események?

alt


Nevek, napok

Régi vita tárgya, hogy az iskolában kell-e ünnepelni – és ha igen, akkor mit. Minden közösségnek megvannak a maga hagyományai és szokásai – de különféle nézetek vannak arról, hogy ezek közül pontosan mi vonatkozik az iskolára. Ünnepeljük meg a születésnapokat, mert ezzel növekszik a csoportkohézió, az egymásra figyelés? Semmiképpen se tegyük, mert ezek családi ünnepek? Fontosak, mert a gyerekeknek meg kell szokniuk a közös ünneplést? Feleslegesek, hiszen értékes tanulóidőt vesznek el?  

Írásunkban a fenti kérdésekben természetesen nem tudunk igazságot szolgáltatni. Viszont felhívjuk a figyelmet arra, hogy a novemberi időszakban egyre nagyobb hagyománya van a névnapok (Márton, Erzsébet, Katalin, András) megünneplésének – még akkor is, ha az adott név egyáltalán nem gyakori az iskolások között. Ily módon tehát az ősz végi névnapok korábbi, személyhez kötődő jellege sok esetben közösségivé alakult. (Írásunkban nem térünk ki azokra a szokásokra, amelyek az osztály tanulóinak névnapjával kapcsolatosak.)

Mielőtt ennek okairól részletesebben írnánk, érdekes belegondolni abba, hogy a névnapok ünneplésének eleve nem egyforma jelentősége van a világ különböző országaiban. Európában a csehek, románok, szlovákok is ünneplik, a horvátok és szlovének azonban jellemzően nem. Nem ünnepelnek névnapot az angolszász országokban sem, amint Franciaországban és Hollandiában sem divat. Lengyelországban viszont „egyenértékű” a születésnappal.

Névnapok az iskolában

Ha egy-egy egy iskolai Márton vagy Erzsébet napi ünnepségre gondolunk, többnyire nem az jut eszünkbe, hogy az osztálytársak felköszöntik az ilyen nevű tanulókat. Már innen is érzékelhető, hogy a névnapünneplés egyre inkább közösségi jelleget öltött.

Ennek elsősorban két alapvető oka van manapság: egyrészt ezek az ünnepségek sok esetben az iskola névadójához kapcsolódnak, másrészt az adott naphoz kötődő, „látványosabb” vigalmak (különösen egyházi fenntartású intézményekben) lezárják a mulatságok, bulik idejét, felhívva a figyelmet a soron következő csendesebb ádventi időszakra, illetve a karácsonyi előkészületekre, amelyek felekezeti hovatartozástól függetlenül az ajándékozás és a másokra figyelés, jótékonykodás kiemelt időszakai. „Az egyházi év utolsó hetében András napi vagy Katalin napi bált szervezünk, kicsiknek és nagyoknak. A hangulatos mulatságok után tudjuk, hogy az elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka következik. Megváltozik körülöttünk minden” – nyilatkozta egy békéscsabai iskola igazgatója.

Bálok, disznótorok, versenyek

Nem meglepő tehát, hogy november végi időszakban tartják hagyományosan az Erzsébet- illetve Katalin napi gálákat és bálokat is – nem véletlenül nevezik „kis farsangnak” sok helyen az ilyen típusú rendezvényeket. (Bár a novemberi bálokhoz többnyire nem kapcsolódik jelmezes öltözék.)

Van, ahol a karácsonyi készülődés jegyében bolhapiacot, saját készítésű tárgyak vásárát rendezik meg. (Ezek többnyire ajándékozással kapcsolatos ötletbörzeként, jótékonysági gyűjtőakcióként is hasznosak.) Ismeretesek azonban más iskolai hagyományok is: a keszthelyi Család Iskolában például hagyományosan (idén is!) november 30-án országos tekerős találkozót tartanak – elsősorban természetesen e népi hangszeren tanuló fiatalok számára. Sőt, van adatunk iskolához kötődő disznótor szervezéséről is ebben az időszakban.

Vannak természetesen, ahol egész másként ünnepelnek: kosárlabdatornával vagy énekversennyel köszöntik Katalin napját. Ez utóbbi azonban elsősorban az iskola névadójához kapcsolódó ünnepély: a jánossomorjai kezdeményezés (mely a térség számos iskolájának diákjait érinti) Klafszky Katalin, az ottani származású világhírű operaénekes emlékét őrzi, aki egyben az általános iskola névadója is. Az ilyen típusú kezdeményezések gyakoriak az András keresztnevű személyekről (Fáy András, Jelky András) nevezett intézményekben is. Hasonló a helyzet az Erzsébet névvel is – az Árpád-házi Szent Erzsébetről (ezekben sokszor komoly hagyománya van a karácsonyi ünnepek előtti adománygyűjtésnek is) vagy Szilágyi Erzsébetről nevezett intézményekben is.

Az ilyen típusú ünnepségek esetében talán arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy egy-egy iskolai közösség a meglévő (népi) hagyományokat hogyan formálja saját képére és hogyan állítja pedagógiai hitvallásának szolgálatába, legyen az énekverseny, népzenei találkozó, bál, vagy éppenséggel adománygyűjtés.