Nyári kalandok – Rejtő Jenővel

Érettségi után tanárnak és diáknak kikapcsolódást nyújtanak Rejtő Jenő kötetei. Miért is?

A képen a Piszkos Fred közbelép című rajzfilm karakterei láthatók.
A karakterrajzok forrása: https://www.facebook.com/dirtyfredfilm/


Repül a nehéz… poén. Ki tudja, hol áll meg?

Rejtő Jenő történeteit hagyományosan némi gyanakvással szemlélte az irodalomkritika. Többnyire nehezen döntötték el, hogy az író ponyvaregényeket vagy éppenséggel ponyvaparódiákat írt. Netán ponyvát akart írni és paródia született belőle. Vagy fordítva… Egy biztos: a Rejtő-siker egyik titka az író fergeteges humora. (Holott versei tanúsítják, igenis volt lírai vénája!) Ki ne ismerné a Piszkos Fred, a kapitány című regény legendás kezdősorait:

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.

A párbeszéd azonban nem ér itt véget: gördül (mit gördül, pörög!) szépen tovább: a szereplők megbeszélik a kagylónyél szépségeit, majd rövid eszmecsere után szabályos felvételi beszélgetést követően a kárvallott (áldozat) állást kínál merénylőjének – mindjárt kettőt is, kétféle személyazonossággal. 

Rejtő Jenő köteteiben elindul egy párbeszéd – néha keresett, „fárasztó”, de mit tagadjuk, a legtöbb közülük megragad az ember fejében. (Joggal gondolhatjuk, hogy a színpadi szerzőként is népszerű Rejtő regényeiben is kamatoztatta bohózatírói képességét.) Ez az eszmecsere ráadásul sosem látott, a józan ész szabályai szerint kiszámíthatatlan (és néha követhetetlen) kalandokba torkollik. (Gondoljuk csak végig, milyen következményei lesznek később a kettős munkavállalásnak, és az ebből adódó álomkór-járványnak, és…)

Miért nyújtanak tehát kiváló szórakozást a Rejtő-klasszikusok? Például azért, mert olyan világot mutatnak be, amely derűs (mondhatni szellemes) emberekkel és kalandokkal teli. Ahol bármi megtörténhet. Leginkább az, amire a legkevésbé számítanánk. (Nem véletlen, hogy a Rejtő-regények kedvelt helyszínei a kikötők, tengerek, képzeletbeli birodalmak, nagyvárosok – falvakban, tanyákon valamiért nem élnek Rejtő-hősök.)

A Rejtő-műveket tehát groteszk kalandok és abszurd párbeszédek jellemzik. Író módszere, hogy közismert kaland- és detektívregény-mozzanatokat visz el az abszurdig. Hegedüs Géza megfogalmazása szerint „frivol szójátékok és váratlanul furcsa nevek rakétázása közt” peregnek a Rejtő-kötetek eseményei, olyan sebesen, hogy szabályos burleszknek hatnak. Ugyanakkor számtalan lírai elem is fellelhető bennük. 

Ezek közül kevésbé ismertek például a már idézett, Piszkos Fred, a kapitány című regény utolsó sorai – nem véletlenül, hiszen olyanok, mintha nem is Rejtő (vagyis a köztudatban élő Rejtő) vetette volna őket papírra: „[Piszkos Fred] Azóta is feltűnik időnként Kantonban, Triesztben vagy Rio de Janeiróban; mogorván, egyedül, mint a kikötők vándorlásra ítélt Bolygó Hollandija, és csak kevesen tudják, hogy valahol az ócska ruha és a szakadt ing mögött mégiscsak olyan szív dobog, amelyik tudott szeretni, fájni és aggódni is valamikor.” Az ifjúkori (közismerten Babits-rajongó) lírikus tehát Rejtő esetében sem veszett el – csak némiképpen átalakult…

Fülig Piszkos

Mindegyik Rejtő-figura (a legjelentéktelenebb kikötői matróz is) önálló, senki mással össze nem téveszthető külsejű, jellemű és nevű karakter – Holdvilág Charleytól kezdve Mimózáig. Legismertebb figurái azonban kétségtelenül Fülig Jimmy és Piszkos Fred. Utóbbiról tudható, hogy „magányosan, mogorván örökké kóborol, és letűnt fiatalsága idejéből, úgy mondják, ásatag, úri szomorúságok rejtélyes, dermedt kövületei pihentek.” A mondatból – bár fényesen igazolja Rejtő lírikusi adottságait – tévesen következtethetünk arra, hogy egy magányos angol lordot, vagy éppenséggel magát a Búsképű Lovagot tisztelhetjük Piszkos Fredben – másutt ugyanis a következő személyleírást adja róla „szülőatyja”: „Napbarnított arca mint nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Csak annyi látszott futólag is kétségtelennek, hogy ez az időpont találgatás tárgyát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Egyáltalán kétségesnek látszott, hogy ez az ember valaha tisztálkodott-e?”

Ezek a felületes olvasásra alig-alig érzékelhető ellentmondások szinte láthatatlanul árnyalják az egyes figurák karakterét. Fülig Jimmy, a 24 éves kamaszképű, de több életnyi kalandot (és bűntettet) átélt matróz ugyan kalandos körülmények között „megszerzett” trónján, átmeneti uralkodói minőségében ugyan elsőként olyan törvényt hoz, mely szerint az államtanács csak cipő nélkül ülésezhet – és „Almirában ma is szívesen emlékeznek vissza Fülig Jimmyre, az első uralkodójára a világnak, aki népével pertut ivott.”

A két regényalak kalandjai, egymással való küzdelmeik több Rejtő-kötet fontos „kötőelemei”. Nem véletlenül: a két főhős egyfajta sajátos apa-fiú kapcsolattal kötődik egymással – amelyet csak megerősít az a metaforikus írói játék, melynek értelmében [spoiler] Piszkos Fred az édesapja, Fülig Jimmy a helyettese a Boldogság-szigetek uralkodójának, St. Antonio főhercegnek. [spoiler] Többen egyenesen a Koldus és királyfi sajátos parafrázisaként értelmezik a regényt… Míg mások egyszerűen csak kalandregényként olvassák. Egy biztos: a Piszkos Fred, a kapitány, a Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára) és A megkerült cirkáló című kötetek lapjain mindkettejükkel találkozhatunk. Érdemes mindhármat beiktatni a nyári hónapok programjába – kivéve, ha valaki együltében olvassa el az összeset. Ismeretesek erre vonatkozó példák is…