Oktatás és Tanácsadás – beszámoló a Pszichológiai Tanácsadás III. Konferenciájáról

Kissné Viszket Mónika és Gerencsér Dóra írása. A tanácsadó szakpszichológusok széleskörű szakmai tevékenységet végeznek. Nagy részük az oktatás területén dolgozik, így a szakma identitásának fejlődése az ő szemléletükre is hatást gyakorol. Idén volt harmadik alkalommal, hogy megrendezésre került az ELTE-PPK és az MPT Tanácsadás Pszichológia Szekció szervezésében a Pszichológiai Tanácsadás Konferenciája, a PSZITA, aminek idei mottója, címe az Újratervezés.

alt


A cím kétféle jelentést is hordoz: egyrészt ez a tevékenység alapvetően az emberi újratervezésekkel dolgozik, másrészt a szakma maga is újratervezés útján lép előre. 

Pedagógusként gyakran találkozhatunk tanácsadó szakpszichológusokkal az iskolákban, óvodákban, pedagógiai szakszolgálatokban és más oktatási területen is. Az alábbi konferencia beszámoló betekintést nyújt a tanácsadó szakpszichológusok gyakorlati területeibe és gondolkodásmódjába, együttműködési alapot teremtve az intézményekben dolgozó szakemberek között. 

A pszichológiai tanácsadás leggyakrabban határhelyzeti állapotokban segít, felnőttként, szülőként vagy fiatalként újratervezésre kényszerülünk. Ezek olyan élethelyzetek, amikor valami végleg múlttá válik, és addig ismeretlen és elképzelhetetlen világba kell átlépni. Ehhez kell kreatív, erőforrásokat mozgósító pszichológiai módszertani segítség. A kreativitás akkor válik innovációvá, ha meg is valósul, vagyis ha az ötletet, elképzelést végül a napi gyakorlatban is alkalmazzák. Számos élet-kérdés, élet-probléma került fókuszba a konferencián. Fontos kiemelnünk, hogy a felsorolt problémák nem pszichopatológiai kérdések, ezek élethelyzetek. 

Oláh Attila professzor úr plenáris előadása arra hívta fel a figyelmet, hogy a mentális egészség szintje a globális jóllét fenntartásában is szerepet játszó érzelmi, pszichológiai, szociális és spirituális működés függvénye. A pozitív pszichológia célzott fejlesztő programokat javasol a biológiai (érzelmi), pszichológiai, szociális és spirituális jól működés előmozdítására, amelyek elvei, technikái jól alkalmazhatók a tanácsadás gyakorlatában.

A tanácsadó szakpszichológusok képzésében három fő specializációs irány jelenik meg, mindhárom képviseltetheti magát az oktatásban. 

A PSZITA konferencia család szekció előadásai, workshopjai ezeknek a családi helyzetek a lélektani megsegítéséről szóltak. Oktatási intézményekben dolgozva sokszor találkozunk átalakulásban lévő családokkal. Adatokat tekintve azt látjuk, átlagosan 24-25 ezer válás van Magyarországon évente. A válások két legfőbb oka a hűtlenség és az alkohol. Minden 3. gyermek féltestvér. 150 ezer mozaikcsaládról írnak 2011-ben. Elgondolkodtató az is, hogy az apák 7-8 százaléka, akár házastárs, akár élettárs legalább heti három éjszakát távol tölt a családjától. Ezeket az információkat megerősíti a pedagógusként szerzett tapasztalat, ami a diákoktól származik. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani a tanácsadó pszichológusok a családoknak. 

Hammer Zsuzsanna a család-szimpózium előadásaként a mediáció szerepéről beszélt a pszichológiai tanácsadás keretében, hangsúlyozva, hogy a konstruktív konfliktuskezelés kialakítása, elérése gyakori feladata a szakpszichológusoknak munkakörüktől függetlenül. Az előadásban a mediáció alapvető szemléleti és technikai ismertetésén túl konkrét esetismertetések által mutatta be az előadó a mediáció alkalmazásának lehetőségeit.
Bogár Zsuzsa vezetésével workshopon a worldcafé módszer segítségével járhatták körbe a résztvevők a mozaikcsaládok működésének kardinális kérdéseit, megvitatva a különböző álláspontokat, segítve ezzel az információáramlást és a témával kapcsolatos ismeretek megosztását. 

A krízis specializáció előadásai és workshopjai a krízisek, traumák pszichés támogatásának eszközeibe engedtek betekintést. A nehezebb élethelyzeteket vizsgálva, Mogyoróssy Zsuzsa szimpózium-előadása a krízis és trauma meghatározása, összefüggéseinek áttekintése mellett bemutatta a krízisellátásban használatos egyik intervenciós megközelítést, a Roberts-féle ACT (Assessment - Crisis intervention – Trauma management) modellt, illetve a krízisintervenció hét lépcsős folyamatát. A modell által képviselt szemlélet lehetőséget teremt arra, hogy tisztábban láthassuk, hol húzódnak a tanácsadási kompetencia határai az ellátást illetően, mikor szükséges a folyamatba más szakterületek támogatását is bevonni.

Udvarhelyi Boglárka szimpózium-előadása Kenneth Doka „Disenfranchised grief” („illegális gyász”) elméletére építve foglalkozott a gyász társadalom által kevésbé elismert és elfogadott szegmenseivel, az ezen területen szükséges tanácsadó pszichológusi munka fontosságát hangsúlyozva.

Az egyensúly megtalálása nem könnyű adott életszakaszokban sem, különösen nehéz időszak a kamaszkor, mint normatív krízis, és így gyakran nehéz a kamaszokkal való pszichológusi munka. Ebben adott segítő, kreatív és élvezetes eszközt Szebeni Viola workshopja, ahol a Kamasz Kriksz-kraksz módszerébe saját élményű tapasztalaton keresztül szerezhettek betekintést a résztvevők. A nehéz sorsú kamaszokkal szerzett tapasztalatokra épülő módszerrel jól lehet dolgozni a nehezen beinduló kamaszcsoportokban. 

Lippai László az SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézetében dolgozó tanácsadó szakpszichológusokként arról beszélt, hogy az egészségfejlesztés vonatkozásában milyen tanácsadási eszközökkel lehet a klienseknél egészségesélyeket javító új szokásokat kialakítani és fenntartani. Tapasztalataik szerint az életmódváltást nagymértékben segíti, ha a tanácsadó szalutogenetikus szemléletmódban (A. Antonovsky), a kliens intuitív racionalitására építve (Herbert Simon nyomán), a szokásváltozásra fókuszálva végzi az életmód tanácsadást. 
Az egészség megőrzésére helyezte szintén a hangsúlyt Vida Kata táplálkozáspszichológiai előadása is, ami azokra a kölcsönhatásokra hívta fel a figyelmet, ami a táplálkozás és a mentális egészség között fellelhető, hangsúlyozva ebben a tanácsadásban megfontolandó gyakorlati szempontokat. 

A munka-és pálya kérdései mindig is hangsúlyos életproblémákat jelentenek, amikkel tanácsadó szakpszichológusokhoz fordulhatnak kliensek. Ha munka-vonatkozásokat nézünk, itt is elgondolkodtató adatokat találhatunk. 2017-ben a 25-29 év közötti lakosság 24 % volt a munkanélküli, de még megdöbbentőbb, hogy a 35-39 év közöttieknél a legmagasabb, 25% a munkanélküliség aránya. Ez a korcsoportok között a legmagasabb érték. Nem feledkezhetünk meg a szakiskolákból lemorzsolódó fiatalokról vagy a kényszerű karrier-váltásokról az életközép idején. A pálya-munka szekció keretében ezek segítését gondolták át a jelenlévők. 

Limpár Imre szimpózium-előadása arra hívta fel figyelmet, hogy a józan ész, az alapvető percepciós hatások és a szocializációs folyamat a legtöbb tanácskérőben, kliensben kialakítanak egy a "jelenből a jövőt" látó (vagy épp nagyon nem látó) alaplogikát. Legyen szó pályaválasztásról, -módosításról, -korrekcióról, vagy épp munkaerő-piaci helykeresésről ez az alaplogika sokszor a tanácskérőt éppúgy falak mögé zárja, mint akár magát a tanácsadót. Az előadás abba adott betekintést, milyen módszertani alternatívát képvisel, ha a konzultációs folyamat nem a "jelenből a jövőt", hanem a "jövőből a jelent" logikát követi.

Négy szervezet összefogásában vált lehetővé az élménypedagógia, mint tapasztalati tanulás módszerének beépíthetősége a pszichológiai tanácsadói munkába. A workshop során példákat, tapasztalatokat, videókat és játékot kaptak a facilitátorok mindennapi munkájából. Ismertették, hogy az élménypedagógia hogyan használható hatékonyan nehezen elérhető célcsoportok (hátrányos helyzetű fiatalok, állami gondozottak, magatartási problémákkal küzdő fiatalok) segítésében, vagy iskolai osztályok nehézségeinek kezelésében, a közösség és a szociális készségek fejlesztésében. 

A bemutatott módszereken, „jó gyakorlatokon” túl fontosak az irányelvek, protokollok napjainkban. Kerekasztal beszélgetésben került megvitatásra Kaló Zsuzsa szervezésében az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2007-es irányelve a lányokkal és a nőkkel való pszichológiai gyakorlathoz, reflektálva a magyar körülményekre és elérhető adatokra. 

A szakmai megújulást elősegítendő hallgathattunk plenáris előadást a tanácsadó szakpszichológusi kompetenciákról. A tanácsadó pszichológusi kompetenciák a képzések számára, különböző szakmai szervezetek összefogásában fogalmazódtak meg nemzetközi és hazai szakmai színtereken egyaránt. Az előadás a tanácsadó szakpszichológus képzés három évet átívelő kompetencia-kutatását mutatta be. A mérési eljáráshoz az alapot az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) és az EuroPsy Tanusítvány hátterét alkotó kompetencia-rendszer tételei adták. Az eredmények mentén láthatóvá vált, hogy a tevékenységi területek kompetencia-megítélése jól tükrözi a tanácsadó szakpszichológus képzés hangsúlyait, különösen erősödik a krízistanácsadás jelentősége, az egyéni-csoportos tanácsadás, életmódbeli változásokhoz való igazodás segítésének kompetenciája, melyek a képzés különböző alkalmazott területeken való hasznosságát ígérhetik.

A szakmai áttekintés után értékes kerekasztal-beszélgetésen a meghívottak közösen gondolkodtak a szakma mai helyzetéről. A beszélgetésben olyan pszichológiai szakterületek kollégái osztották meg egymással tapasztalataikat, gondolataikat, akik nem az egészségügy területén dolgoznak. Tanácsadók, iskolapszichológusok, szervezetpszichológusok gondolkodtak közösen. Reményeink szerint a beszélgetés hozzájárult a különböző szakpszichológiai ágazatok közötti kommunikáció és együttműködés fejlődéséhez.