Olvass magadnak!

Melyik könyvet olvassa el egy elsős? Hogyan járulhatunk hozzá, hogy megszeresse az olvasást? Írásunk összeállítása során a téma szakértője, a pszichológus és könyvszerkesztő Ligeti Róbert munkáit vettük alapul: a megfogalmazott és gyakorlatba is átültetett alapelvek ugyanis jó kiindulási alapot jelenthetnek a különböző, kisiskolásoknak ajánlható otthoni olvasmányok, jutalom- és ajándékkönyvek kiválasztásánál is.

alt


Mit mond a pszichológus?

„A gyermekek tekintélyes része már az óvodáskorban gyakorlatot szerez hosszabb lélegzetű mesék és történetek hallgatásában, és hozzászokik az igényesebb szövegekhez. Ez még akkor is igaz, ha tartalmukat kellő mélységben csak többszöri ismétlés után érti meg. Az első osztályosok legjobb esetben néhány hónapos, kedvezőtlenebb körülmények között egy-két éves tanulás után képesek hasonló terjedelmű és színvonalú szövegeket önállóan olvasni. Törés keletkezik tehát a gyermekek információszerző és - feldolgozó tevékenységében, egy időre távol kerülnek egymástól igényeik és lehetőségeik. Át kell hidalnunk ezt a kritikus időszakot, hogy a gyermekek információéhségét, érdeklődését az olvasás képességének alacsony szintje mellett is fenntartsuk. Csak így érhetjük el, hogy az olvasott információk kellő súlyt nyerjenek - a hallás útján szerzett információk mellett - a gyermekek életében. Mit kínál az olvasáspszichológia e feszültség és ellentmondás feloldására?” – fogalmazta meg Ligeti Róbert pszichológus, az (újra forgalomba hozott) Olvass magadnak! sorozat elindítója, szerkesztője – és sok esetben írója is (elméleti tudását tehát gyakorlati ismeretei is alátámasztják).

A témaválasztás izgalmai

Nyilvánvalóan alapkövetelmény a kisiskolásoknak ajánlható könyvek kiválasztásánál, hogy tartalma lekösse az ifjú olvasót. Ennek természetesen számos módja lehet – érdemes alkalmazkodni a gyerekek érdeklődési köréhez. Az Olvass magadnak! sorozat egyes elemei tartalmi szempontból két csoportba sorolhatók: voltak benne ismert mesék (Hófehérke és a hét törpe, Piroska és a farkas) – amelyek éppen ismertségüknél fogva segítettek bevezetni a kisiskolásokat a könyvek és betűk, valamint az önálló olvasás ismeretlen világába. 

Mivel az ismert mesében visszatérő elemek vannak, ezek kiolvasása sokkal egyszerűbb, ezért gördülékenyebbé – és sikerélményekben gazdagabbá teszik az olvasást. A történelmi tárgyú műveket magába foglaló „alsorozat” (A fehér ló mondája, A kardot válaszd!, Gábor Áron rézágyúja) főként fiúk érdeklődésére tarthat számot – s nem utolsó sorban hasznos információkat adhat a magyar történelem egyes eseményeiről. Fontos tartalmi szempont lehet a humor és a fordulatos cselekmény is: nem véletlenül nyerte el Angliában Az év gyermekkönyve-díjat Allan Ahlberg Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi című könyve… 

Képregényt?

Az Olvass magadnak! könyvek közös jellemzője volt a már-már képregényszerű kivitelezés: rendkívül sok képet és kevés szöveget – egy-egy jellemző mondatot tartalmazott. Nyilvánvalóan nagy sikerélményt jelentett ez az ifjú olvasónak. (A könyvekkel kapcsolatos kulisszatitkokat eláruló szerzőtől az is tudható, hogy külön ügyelt a megfelelő – nem túl bonyolult, de kifejező – szavak kiválasztására.) Az Olvass magadnak!-kötetek füzetszerű formája alkalmas volt arra is, hogy bárhol – utazás közben, nyaralás alkalmával lehessen forgatni. (Méreteinél fogva sem sok helyet, sem különösebb erőfeszítést nem igényelt tárolásuk, szállításuk.) Szerzőjük ugyanakkor gondosan ügyelt arra, hogy ezek a „füzetkék” a könyvolvasás felé tereljék az ifjú olvasók figyelmét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a képregényolvasás bűn lenne: sokan ajánlják Marék Veronika Öcsi és bátyó című (régebbi műveit magába foglaló) kiadványát.

Az Olvass magadnak!-ábrák egyrészt sokat segítettek a mű élvezetében – egy-egy végvári viadal leírásához sokat adott a régi korok építészetének, viseletének lerajzolása – ugyanakkor lehetőséget adott a színezésre is. Ez utóbbi különösen szerencsésnek bizonyult, hiszen egyaránt lehetőséget adott arra, hogy a kisiskolások a könyvolvasás révén „visszakapcsoljanak” a színezők, játékok világába (egyszersmind azt is érezzék, hogy a könyvolvasás nem természetellenes tevékenység, hanem addigra már jól ismert színezés szerves folytatása is lehet). Általánosan levonható tanulság: érdemes olyan színezőt választani, amelyben szövegek is vannak (sőt, akár házilag is készíthető ilyen! – például egy tavaszi vers és néhány interneten is fellelhető képregényalap segítségével.)

Legyen jól olvasható!

Fontos jellemzője volt a könyvnek az „öregbetűs” – viszonylag nagy és könnyen kiolvasható betűtípusok alkalmazása. Ez a „fogás” számos más, kisiskolásoknak írt könyv – például a Gőgös gúnár Gedeon kötetben is megfigyelhető. (Ez utóbbi kiadványban még az adott olvasmánnyal gyakoroltatni kívánt betűket külön is kiemelték!) 

Nem mellékes az sem, hogy friss olvasóknak szánt kötetekben minél szellősebb és könnyebben áttekinthető sorok legyenek. (Azonban a túl színesek oldalak és az egy köteten belül változó betűméretek miatt sokszor nehezebb követni a szöveget.) Különösen igaz ez Berg Judit Panka és Csiribí-meséire – amelyek egyéb erényei mellett gyakran kiemelik szellősen szedett, jól áttekinthető oldalait.

+ 1 ötlet: újságolvasás gyerekeknek

Érdemes megismertetni a gyerekeket az újságolvasással is – érdekes lehet megismertetni őket a műfajjal: a periodicitással (rendszeresen megjelenik – az egyes lapszámok hasonlóak, de mégis mindegyik más), a sokszínűséggel (egy kiadványon belül sok műfaj és többféle illusztráció is előfordul). Lehetőség van bizonyos interaktivitásra (rajzbeküldésre, feladatmegoldásra, stb.).

Jó példája a műfajnak a Csodaceruza, amelynek kifejezetten célkitűzése a minőségi gyermekirodalom és a reménybeli olvasótábor „összekapcsolása”. A lap periodicitása egyéb szempontból is hasznos lehet: megismertet az újabb gyermekirodalom gyöngyszemeivel – kitűnő alapanyagot nyújtva akár egy iskolai versmondó verseny vagy kulturális bemutató produkcióihoz is.