"Olyat kínáljunk fel a gyerekeknek, amelyet mi magunk is szívesen elolvasnánk!"

Pásztor-Csörgei Andrea, a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium könyvtáros-drámatanára, a Mikkamakka magazin főszerkesztője nemrégiben igen sikeres előadást tartott a HUBBY kortárs gyerekirodalmi konferenciáján, amelyben több lányregényre is felhívta a figyelmet. Ezúttal ezek „felhasználásáról” kérdeztük.

Egy tinédzser lány a fűben olvas egy könyvet.
 

Milyenek a kortárs lányregényeket ajánlana elolvasásra?

Műfajtól függetlenül minden gyerek-és ifjúsági regénnyel kapcsolatban elmondható, hogy olyat kínáljunk fel a gyerekeknek, amelyet mi magunk is szívesen elolvasnánk, így ez igaz a lányregényekre is. A jó szöveg cselekménye lendületes, nyelvezete igényes (ez persze nem jelenti azt, hogy ne férne bele adott esetben a szleng használata), és a szórakoztatás mellett gondolatokat ébreszt, kérdéseket vet föl. Ennél a korosztálynál különösen fontos, hogy lehetőleg az ő életüket érintő témákat érintsen a szöveg, és nagy csábító ereje van a humornak is.

Miért tartja fontosnak, hogy ezekről a könyvekről tanárok is tudomást szerezzenek? Milyen „többletinformációt” adhatnak ezek tanítványaikról?

Borzasztó fontos lenne, hogy a tanárok tájékozottak legyenek a kortárs ifjúsági irodalom minden ágában. Egyrészt azért, mert mindnyájunk közös feladata a felnövekvő generáció olvasóvá nevelése, amihez a könnyedebb, de mégis minőségi kötetek nagy segítséget adnak. Minél több művet ismer a tanár, annál könnyebben tud ajánlott olvasmányokat javasolni diákjainak. Másfelől, ezek a szövegek képet adnak a kiskamaszok mindennapjairól, érzéseiről, problémáiról, örömeiről, ami hozzásegítheti a pedagógust, hogy könnyebben kapcsolódjon a tanítványait foglalkoztató témákhoz, kérdésekhez.

Tapasztalatai szerint ezek népszerűek, ismertek – vagy éppenséggel jó lenne őket még ismertebbé tenni?

Szerencsénkre ma már hatalmas a választék minőségi gyerekkönyvekből, és egyre több cím jelenik meg évente ifjúsági regényekből is. Ennek azonban az a hátulütője, hogy elég nehéz az új megjelenéseket folyamatosan nyomon követni, illetve fenn áll a veszély, hogy egy-egy jobb sorsra érdemes kötet nem kap megfelelő figyelmet a hatalmas kínálatban. Fontos lenne, hogy az igazán jó könyvek minél szélesebb körben, minél ismertebbé váljanak, jó lenne, ha az ezzel foglalkozó honlapok, szervezetek híre egyre több pedagógushoz (és persze szülőhöz, gyerekhez) eljutna. Pedagógusként pedig a saját házunk táján tehetünk sokat ezért, amihez akár a gyerekek segítségét is kérhetjük! Velem is gyakran előfordul, hogy saját, otthoni könyveinkből ajánlunk, kölcsönzünk egymásnak könyveket a diákokkal, gyakran beszélünk könyvélményeinkről egymásnak.

Követik-e a hazai ifjúsági regények „nemzetközi tendenciákat” – mint például Böszörményi Gyula Álomfogó-regényei a Harry Pottert?

Szintén nem műfaj-specifikus a jelenség, hiszen azzal, hogy számos fordítás kerül kiadásra, természetes, hogy a „nemzetközi tendenciák” követésre találnak valamelyest, de – korábbi szerkesztői tapasztalataimból kiindulva – ahhoz, hogy igazán sikeres legyen egy mű, „meg kell találnia a hangot” a hazai olvasóközönséggel is. 

Érdemes-e ezeket órára is bevinni – vagy inkább „szabadidős” olvasmányként ajánljuk?

Azt gondolom, mindenféle művet érdemes lenne bevinni az órára, ami kicsit is megmozgatja a gyerekek fantáziáját, felkelti az érdeklődésüket. Ugyanakkor az is világos, hogy korlátozott a rendelkezésre álló idő, haladni kell a tananyaggal… nem könnyű helyzet. Megfontolandó, hogy ha nem fér be az irodalomórák tananyagába a könnyedebb művek tárgyalása, érdemes kooperálni a könyvtárostanár kollégával, egy-egy plusz rendhagyó irodalomóra, foglalkozás erejéig.

Tudjuk, hogy más témák érdeklik a fiúkat és a lányokat. Lehet-e, érdemes-e ezt a két nézőpontot közelíteni egymáshoz? Ha igen, miként, milyen formában?

Mindenféleképpen lehet és érdemes közelíteni a nézőpontokat. Ebben az életkorban kezdenek érdeklődni a másik nem iránt, kialakulnak barátságok, szerelmek, összekovácsolódik az osztályközösség. Természetes, hogy ismerni szeretnék a másik érdeklődési körét. Ráadásul sok téma mindkét nemet egyaránt érinti, így igazából elsősorban a közös feldolgozásnak van értelme. Nagy beszélgetések (akár órai, akár szabadidős keretek között), közös programok, drámajátékok, mind-mind segíthetnek ebben, de egy gyakorlott pedagógusnak kifogyhatatlan a tárháza remek módszerekből.

Érdemes-e ezek órán kívüli feldolgozásával is próbálkozni? Például tematikus versenyt hirdetni ilyen témában, netán dramatizálni némelyiket?

Mindenféleképpen. Egy-egy rendhagyó feldolgozása a könnyedebb műveknek, sokat segít abban, hogy később a klasszikusokat is több nézőpontból tudják megközelíteni, szélesíti az irodalmi művek befogadásának lehetőségét. És nem utolsó szempont, hogy a kortárs szerzők szívesen tartanak író-olvasó találkozókat, dedikálásokat, programokat akár az iskolákban, akár egyéb irodalmi rendezvényen, melyre érdemes minél gyakrabban ellátogatni a gyerekekkel. Hiszen így fedezhetik fel igazán, hogy az irodalom egy élő, eleven, színes, mozgalmas dolog, ami nem csak a könyvek lapjain létezik.
 

Kapcsolódó tartalmak