Országomat egy lóért?

A cím megtévesztő, ez is nyelvészkedés lesz, bár kicsit drámaibb és mondaibb is, mint szokott…

alt


A király drámája

A III. Richárd Shakespeare egyik korai, talán nem is a legnagyobb királydrámája ugyan, de főhősének, a torz, testi-lelki nyomoréknak, ennek a hamar levitézlett, de addig pusztító, a gátlástalan hatalom- és becsvágyáról, embertelen kegyetlenségéről hírhedt púpos uralkodónak a gyászos története nem is a főhős sorsa, hanem egyetlen szó, az ország szavunk miatt érdekes most nekünk. 

A darab imígyen indul a főhős szájából:

[…]
„Én ilyen fuvolázó békekorban 
Nem is tudok egyébbel szórakozni, 
Mint hogy a napon nézem árnyamat 
És csúfságomat magam magyarázom: 
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, 
Hogy eltöltsem e csevegő időt - 
úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”

No, ez a valóban drámába illő, élete céljaként a gazemberséget magának önként kijelölő alak üvölti immár szorult helyzetében a darab vége felé az V. felvonásban, felfogva szorult helyzetét és tele gatyával menekülőre fogva, de ami a legfontosabb nekünk, hogy az akkortájt leggyorsabb közlekedési eszközként használt jószágért kiáltva: 

„Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” – „A horse, a horse! My kingdom for a horse!” 

Nincs ehhez mit hozzátennem. – No comment. 

Hallom a ti sóhajtásotokat is, de folytassuk, mert nem erről szólunk ma, ennél sokkal fontosabbakról. 

Mit üzen hát ez a Richárd szerint a bajban, szorításban könnyen odadobható, de mégis a létező legnagyobb felajánlható vagyon, az ország a régi időktől fogva? Mi lehet az eredeti értelme? 

Az uru és a ság szavaink drámája

A mai -ság / -ség képzőnk valaha nem csupán mellékszóelemként használt toldalék, hanem bizony önálló főnév volt. Ekkor még egy alakban használtuk, és persze még hangrendileg sem illeszkedett. A szág vagy ság ennyit tett: ’domb, halom, berek’, illetve később ezzé absztrahálódott: ’rész, terület, térség’. 

Az ország szavunk tehát szóösszetétel volna? Ezek szerint igen. Lássuk csak, miképpen.

A tautológia ugyanannak a szónak a felesleges megismétlése értelmileg egy másikkal. Ilyen a bacon szalonna és sampinyon gomba is, és persze ilyen a Ság-hegy elnevezés is a Vas megyei Celldömölknél, amely öreg, dombbá lekopott vulkáni alakulatot annyira szeretek, és számtalanszor meg is másztam a családommal. A ságiakat persze ezért nem lehet megróni, a szó értelme régesrég elhomályosult...

A hegy…ségektől, a hegyekkel borított térségektől, területektől menjünk vissza a sík…ságokhoz, a sík területekhez és a hegyként tornyosuló nyelvi igaz…sághoz. 

A ság szó fenti, ősi értelmére a bánság, fejedelemség, hercegség stb. szavaink, no meg régi helyneveink, például a Rétság mutatnak, a Rétság tulajdonnévben ugyanis, amely mi mást jelentene, mint a rétekkel benőtt terület, rétség, még nem is illeszkedett magas hangrendűvé a ság, mert stabil főnév, valódi szóösszetétel alkotója volt. 

A szág alak használatára pedig a jószág, a ’javai’, azaz a ’vagyona’ szavunk ma is utal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a „fő- és jószágvesztésre” ítélték alakulat: a jószágvesztés nem pusztán a halálraítélt állatainak, hanem az egész „jóságának”, vagyonának, a házának és birtokainak az elvesztését, elkobzását is jelentette.

Jó, jó, eddig megvolnánk, de mit üzen a sejtelmes or- előtag? 

Aki bújt, aki nem, abban az uru, vagyis az  úr szavunk rejtőzik. Azaz az ország valaha uru + szág, egy afféle „úrság”, avagy a bánság, fejedelemség mintájára: „uralkodóság” összetétel volt – méghozzá ’uralt, uralható, illetve az uralkodó alá vont terület’ értelemben. Ezt őrzi az országlása idején, vagyis az uralkodása, regnálása idején szószerkezetünk is. 

Már akkor is így volt ez, amikor a Kárpát-medencében uralt területeinket, és mondjuk ki megint: országunkat nem a mai értelemben vett határral, hanem csak egy laza határsávval: gyepüvel őrizték őrségben álló őseink, mint azt legutóbb az Óperencia kapcsán már megismertük. 

Vajon azért tehették ezt gyepüvédő katona őseink olyan sikeresen, mert még élőn értették volna az ország szó azóta rég feledésbe merült, egykori értelmét?

A fejedelem drámája

Ha a démoni alak, Richárd tudott volna magyarul, biztos nem tette volna ezt a kétségbeesett felajánlást a dráma szerint. 

Ahogy Szvatopluk fejedelem sem ment volna bele a cseles cserébe, és nem fogadta volna el Árpád ménesének legszebb, fehér lovát országáért cserébe a szépséges magyar monda szerint.