Parányi mese

Nem akarok helynévmesék rovatot indítani. Ezt mégsem tudom megállni.

A Borsod, Komlód, Szántód, Parád stb. végén mind ott lóg a „-d”, de ettől még egyik sem a tiéd, bocs. Őkelme nem más, mint egy mára már terméketlen kicsinyítő képzőnk.  Ahogy Árpád apánk nevének végén is ott lapul a „-d”, ebben az értelemben: ’kicsi kis árpa, árpácska’.

No de mit rejt a Parád töve, „-d” képző nélkül? Az Ezeregyéjszaka meséinek hazájáig, Perzsiáig kell érte visszautaznunk az időben. Hajdan ennyit jelentett: ’morzsa, darabka’. Mi a törököktől vettük át, de már ’apró, aprópénz’ értelemben. A „parányi” szavunk meg már magyar fejlemény. 

A ’nagyon kicsi, igen apró, aprócska’ jelentésű „parád” a helynevekben is csupán ennyi, egy parával, parányival sem több. 

Most már nem csak a francia nevű parányi édességről tudjuk, miért „mignon”. A kisméretű csokis finomságról, a jó magyar parányról is. No para.