Pengő magyar dollár – ligatúra mesék 2.

Most újra egy ligatúrával, sőt, egy rejtelmes szóval is fogunk gazdagodni. Az Újvilágba költözünk, magyar és európai gyökerekkel, hogyan is másképpen. Amerikában az ősi angol York is New, hát a dollár miért különbözne? Igen, az is az, új. De ha elolvastátok a történetét, rá fogtok jönni, hogy régi is, bizony. Fedezzük fel együtt!

A képen egy dollárjel látható.


A „dollár” korántsem amerikai találmány, nem olyan, mint mondjuk a kóla. Ha elsőre nem is gondolnánk ilyet, de igaz, hogy a dollár a német Taler vagy Thaler szóból fejlődött. Ez a szó pedig egy helységnek a rövid változata, amely Bohémiában, a mai Csehország területén található (innen a „bohém” szavunk is, de ezt hagyjuk most). 

A hely teljes neve Joachimstal vagy Joachimsthal, a Taler pedig így, főnevesülve a közelében lévő ezüstbányából származó ezüstérmét jelölte valaha. Mégpedig így: joachimstaler, vagyis ’Joachimstalból való, onnan származó; joachimstali’, majd rövidülve: joachims/taler, taler. 

Hány tallért ér egy dollár?

Halljátok a németes hangzást, tháler? Anélkül nem ér egy szemernyit sem a további. No mert a szót a magyar is átvette, ebből lett a tallér szavunk. Kár, hogy nem dollárként rögzült a tháler a magyarban, de egyet se búsuljatok. Ez a régi érme fabatkát, sőt, fityinget sem ér már, és hát euróban vagy dollárban sem különösen nagy értékű pénz.

Ami engem megfogott ebben: ugyanezt az ezüstérmét mint pénzegységet értették rajta az 1500-as évektől kezdve, a konkvisztádorok évszázadaiban, akár a szótól függetlenül is, de erről később. Érdekes, hogy a szó rajtunk kívül még a lengyelbe is átkerült, talar alakban. Mivel tallér és dollár ugyanaz, ezért ugyanannyit is ért.

A spanyol dollár és a szőke kóla

De maradjunk csak a ligatúráknál, amiért mindez még ennél is érdekesebb és meglepőbb. A forint Ft alakban rövidült, ez világos. De mi lehet az eredete a deviza, a dollár furcsa jelének: $? Hisz a dollár szóban, de még a tallérban sincs se I, se S! Gondolnánk akár csak egy pillanatra is, hogy egy másik ország fizetőeszközének neve rejtőzik benne, s nem az USÁ-é? 

Nem, dehogy, az lehetetlen. Pedig így van. A dollárjel a kutatások legmeggyőzőbb verziója szerint a spanyol birodalom ezüstérméjét jelölő peso szó rövidítéséből, annak is a két, mássalhangzót jelölő betűjéből, a p-ből és az s-ből fejlődött tovább ligatúrává, jellé (PS). A spanyol peso eredeti értelme ’súly, tömeg’, ez sem érdektelen, hisz valaha nyomnia kellett a latban valamennyit-ugyanannyit annak a pengő ezüstpénznek.

Hogy hogyan is vertek a PS-ből $-et? Először a P betű fölé írták az S-et, a P pocakját használva az S alsó szárának, végül csak a betű szára, függőleges vonása maradt meg, és csúszott bele az S-be. Hát innen az áthúzott S képzete: $. A dollárjel tehát a más latin-amerikai országokban ma is használt pesojellel egyezik meg, nem véletlenül. 

Akármilyen hihetetlen is, az azonos értékű új amerikai és régi spanyol „dollár” is egyaránt forgalomban volt a függetlenségi háborút követően az Újhazában, még a zöldhasúak elterjedése és világuralma előtt. 

A dollár (tallér, peso ide vagy oda) a századok során először európai, utána hispán-amerikai, majd nemzetközi fizetőeszközzé vonódott el, ahogy a kólaivók kedvenc itala is sima szénsavas üdítővé szelídült idővel minálunk, mert hát mi a barna és a szőke kólát is mindannyian értjük. És már Bambi sem kapható.

A ligatúrák, ahogy a nyelvi kódolások is, kultúrát, történelmet, gondolkodásmódot üzennek.  Érdemes őket megfejteni. És nem is tanulság nélkül való mesék…