Pihenés, feltöltődés, kikapcsolódás – pedagógusok a vakáció idején

Hogyan állíthatók a nyári pihenés szolgálatába a tanév utolsó napjai? Olvasson-e nyáron a magyartanár – vagy ne is gondoljon könyvekre? „Partra vetett hal”-e a pedagógus vakáció idején? Kérdéseinket Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatónak tettük fel. A cikk először az Új Köznevelés 2017/6 számában jelent meg.

Utolsó napok a tanévben

Az utolsó tanítási napot követően a tanárokra még számos feladat vár. Iskolatípustól és helyi szokásoktól függően ezek skálája a tanári asztal fiókjának takarításától kezdve a szóbeli érettségi vizsgák adminisztrációjáig terjed. Mindezek nem mindig kellemesek az érintettek számára, de természetes velejárói egy-egy tanév végének. Az év végi feladatokra azonban nem csak felesleges teherként tekinthetünk.

Fontos, hogy ezek a tevékenységek valóban értelmes és szükséges feladatvégzést jelentsenek a pedagógusok számára – jegyzi meg szakértőnk –, hiszen senki sem dolgozik lelkesen, ha úgy érzi, hogy pótcselekvéssel telnek munkanapjai. Nagy jelentősége van e tekintetben a vezetőség bizalmának és a kollégák egymás közötti kommunikációjának is.

Olykor kifejezetten jól is esik rendet rakni az osztályteremben, kiselejtezni a felesleges papírokat, rendet rakni a könyvkupacok között. Ezek a teendők ugyanis segíthetnek a tanév lezárásában, mivel az elrendezettség, – megfelelő hozzáállás esetén – a befejezettség megnyugtató érzését nyújthatják. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az állapotot, amikor biciklizés közben az utolsó métereken már nem hajtunk, csak gurulunk. Jó alkalmat adnak arra is, hogy ráhangolják a tanárokat a nyári szünetre, mivel átmenetet biztosítanak a teendőkkel zsúfolt napok és a „feladatnélküliség” időszaka között. Célszerűbb tehát az utolsó iskolában – immáron tanítás nélkül – töltött napokra és az azokhoz kapcsolódó feladatokra nem felesleges teherként, hanem a pihenés előkészítéseként tekintenünk, így vélhetően jobb kedvvel is látunk ezekhez a teendőkhöz.


„Nekem a Balaton a Riviéra…” – vagy egy újabb munkahely?

Számos pedagógus még ezt követően sem pihen a nyáron: sokan vállalnak például táboroztatást a nyári hónapokban…

Valóban sok kollégánk lát el hasonló feladatokat – jegyzi meg Uzsalyné dr. Pécsi Rita. – Először is fontos tudatosítaniuk magukban, hogy ezekben az esetekben nem pihennek, hiszen a táboroztatás során hasonló feladatok hárulnak rájuk, mint évközben. Sőt, bentlakásos táborok esetében nem kis felelősséget vállalnak (a nap 24 órájában!) a rájuk bízott gyerekekért. Az ilyen feladatoknak természetesen fontos szakmai-emberi hozadéka van, de figyelembe kell vennünk, hogy ezek is igénybe veszik a tanári energiákat. Ha tehát egy pedagógus egy hétig kamaszokat táboroztatott a Balaton partján, éppúgy – vagy még inkább – ki kell pihennie magát, mintha a tanteremben tette volna ugyanezt.

Természetesen az is lehetséges, hogy a táboroztató pedagógusnak az iskolaitól eltérő környezet, a tanórától eltérő tevékenység jelenti az „átvezető szakaszt” a tanítás és a nyári pihenés között. Nem vagyunk egyformák az időintervallumokat illetően sem: kinek-kinek a saját belső ritmusa határozza meg, mennyi időre van szüksége egy-egy ilyen átálláshoz, de az biztos, hogy napoknak kell eltelnie hozzá.

Az egyéni igényektől függetlenül pedig fontos a tudatosság: annak elhatározása, hogy a nyár egy bizonyos szakaszában semmiképpen sem foglalkozunk az iskolai teendőkkel, feladatokkal.

Hogyan érdemes kikapcsolódni?

Mi a helyzet akkor, ha egy tanárnak a szakmája a hobbija is egyben? Sarkosan fogalmazva: a tornatanár ne ússzon a Balatonban, a magyartanár ne olvasson nyáron? Uzsalyné dr. Pécsi Rita szerint érdemes kissé tudatosan más irányba fordulni, mert ez megújítóan fog hatni a munkahelyi feladatokra is.

Ha valakinek a munkája egyben a hobbija is, úgysem tudja megállni, hogy ne végezze. Nem is az a lényeg, hogy teljesen elforduljon valaki szeretett tevékenységétől: sokkal lényegesebb, hogy a korábbiaktól eltérő módon végezze. Persze azt hiszem, a pedagógus munkájában inkább a „tanárság” fárasztó, mint az úszás, tehát a fenti példánál maradva, szabadon úszni a tornatanárnak biztosan pihentető lesz! Egy magyartanárnak pedig olyan könyvet célszerű elővennie, amilyenre adott helyzetben valóban belső igénye van. Fontos tehát, hogy ne azért olvasson el valamit, mert a polc mellett elhaladva eszébe jut, hogy jövőre újra tanítania kell.

A pszichés energiánk újratöltődése végett nem árt tudatosítanunk, hogy a bal agyféltekénk végzi a tudatos, „dolgozó”, koncentráló, tanulással kapcsolatos feladatokat. Pihenéskor érdemes szándékosan „bekapcsolni” a jobb agyféltekénkhez tartozó tevékenységeket – lazítást, meditálást, tét nélküli hancúrozást –, sőt akár a felhőnézegetés is segíthet abban, hogy lemerült pszichés energiakészletünket újratöltsük. A magyartanárokkal kapcsolatos példára visszatérve tudnunk kell, hogy az olvasásnak is vannak a bal agyféltekéhez kapcsolódó funkciói –például az oktatás során szükséges logikus, rendszerező, elemző látásmód –, de vannak olyanok is, amelyek a jobb agyféltekéhez kapcsolódnak: a megérzés, a képzelőerő. Érdemes most inkább ezeket bevonni a „feltöltő folyamatba”, hiszen tudományosan igazolt tény, hogy a jobb agyfélteke stimulálása feltöltő hatással jár.

A nyári szünetben számos lehetőség kínálkozik arra is, hogy a tanárok olyan tevékenységekkel is foglalkozzanak, amelyekre a tanév során nem volt idejük, energiájuk – vagy éppenséggel lehetőségük. Érdemes ezekre mindenképpen időt szánni a vakáció napjaiban! Sőt, olyan tevékenységeket is célszerű napirendünkbe iktatni, amelyeket máskor egyáltalán nem teszünk. Ne féljünk kilépni a komfortzónánkból!

Néhány jó tanács:

Éljük ki kreativitásunkat! Használjuk ki alkotó energiáinkat a művészetek terén, de akár lakásunkat, kertünket is átrendezhetjük a „hétköznapi kreativitás” jegyében.
 
Ismerkedjünk meg új emberekkel, próbáljunk ki újabb ízeket, új helyzeteket (ez akár egy reggeli kávé elfogyasztása is lehet a kertben vagy a teraszon)!
 
Igyekezzünk elszakadni megszokott környezetünktől: utazzunk el, kiránduljunk a természetben – de érdemes új, szokatlan útvonalon intézni a napi bevásárlást is!
 
Változtassuk meg munkánk ritmusát: adjunk magunknak több időt a főzésre, takarításra! Nyugodtan olvassunk bele a polcon talált könyvbe, kísérletezzünk a régen nem használt fűszerkeverékekkel! Tudatosan lassítsunk szinte minden tevékenységünkben, hogy igazán jelen legyünk bennük!
 
Szánjunk időt a sportra, mozgásra – vagy akár csak egy kiadós sétára!

„Beúszó” emlékképek, problémaspirálok – új perspektívák, új megoldások

Kérdés azonban, hogy letehetjük-e a nyáron a tanításból és az iskolai kapcsolatokból adódó lelki terheinket… Vajon ideális esetben a nyári szünet a „teljes felejtés” vagy a „problémák újragondolásának” időszaka egy tanár életében?

A tanári munka nyilvánvalóan nem nélkülözheti a tartós emberi kapcsolatokat, érzelmeket. Törvényszerű tehát, hogy ezek nyomai felbukkanjanak a nyári időszakban is: eszünkbe jut egy-egy tanítványunk arca, mozdulata, hanglejtése, sőt egy-egy tanórai helyzet vagy élmény is. Ezek lehetnek örömteliek, sikeresek, fájdalmasak – de kapcsolódhatnak le nem zárt problémákhoz is. Ez utóbbiak esetében igen lényeges szerepe van az elengedésnek: fontos, hogy ne rágódjunk feleslegesen olyan problémákon, amelyeket leghamarabb a következő tanévben oldhatunk meg: ezzel saját szabadságunkat keserítjük meg. Érdemes tehát tudatosan eltávolítani magunktól a problémákat, ám ez nem struccpolitikát, szándékos elkendőzést jelent. Joggal bízhatunk ugyanis abban, hogy az idő múlásával más perspektívából láthatjuk a történteket, és ez hozzásegíthet a probléma hatékony megoldásához. A nyári időszak tehát különösen alkalmas arra, hogy „kirántson” egy-egy probléma spiráljából.

Természetesen az sem jó megoldás, ha a pedagógus görcsösen ki akar törölni a fejéből minden évközi emléket. Egyrészt ez nem is mindig lehetséges, másrészt az ilyen típusú elfordulás, elfojtás további feszültségeket okozhat. Ilyen esetekben nem csak azt célszerű meghatároznunk, hogy mit nem szeretnénk tenni: ne az legyen a fő célunk, hogy „csak azért sem” foglalkozunk iskolai dolgokkal – koncentráljunk inkább más irányú tevékenységekre. A fel-felbukkanó, olykor talán zavaró emlékképek pedig várhatóan maguktól is „eltűnnek” így. Az is elképzelhető, hogy nyári kikapcsolódásunk során olyan élmények érnek – akár egy-egy könyv, film vagy éppenséggel egy kirándulás kapcsán –, amelyek az addigiaktól eltérő megoldásokat adnak egy-egy tanórai problémára is. Egyáltalán nem rossz tehát, ha a tanév során tapasztalt élmények „beúsznak a fejünkbe” nyáron is: az a fontos, hogy lazán kezeljük ezeket: joggal bízhatunk ugyanis abban, hogy ha az adott probléma nagymértékben foglalkoztat bennünket, akkor a megoldást hozó új ötletet is fel tudjuk idézni, ha konkrét esetben szükségünk lesz rá.

„Gyászoló” osztályfőnökök

Amikor a ballagó diákok képviselője szipogva elmondja búcsúbeszédét, és az osztály egy része elmorzsol egy-egy könnycseppet, kevesen gondolnak az osztályfőnökre, akinek „el kell gyászolnia” az osztályát. Ez is a nyári vakáció komoly próbatétele lehet…

A nyári szünet akarva-akaratlanul is egy-egy (rövidebb) szakasz lezárását jelenti az életünkben – jegyzi meg szakértőnk. – Ezért ezek eseményeit ugyanolyan tudatossággal kell átélnünk, mint a „hagyományos” gyászfolyamatokét. Ebből adódóan nemcsak egy-egy ballagó osztály „elvesztése” generálhat gyászfolyamatot, hanem a tanév egészének elmúlása is – természetesen kissé eltúlozva mondom ezt.

Fontos, hogy ilyenkor más perspektívába – vagy akár látókörünkön kívülre – helyezzük munkahelyi problémáinkat (akár a szó szoros értelmében is fontos lehet eltávolodnunk ilyenkor az iskolától), mert akkor könnyebben meg tudjuk oldani őket. A távolságtartás segít abban is, hogy jobban, komplexebben, bizonyos mértékű érzelmi távolságtartással lássunk rá az adott helyzetre: fontos ugyanis, hogy ne az abból fakadó indulataink vezéreljenek bennünket.

Eleve nehézséget okozhat az a sajnálatos tény is, hogy tanév közben alig van idő arra, hogy leülepedjen egy-egy – szükségképpen felmerülő – konfliktus egy-egy diákkal, szülővel vagy akár tanárkollégával: sokszor csak „tűzoltásra” van lehetőségünk. Ezekből adódóan nyáron megjelenhet a lelkiismeret-furdalás: eszünkbe juthat, lehetett-e volna jobban csinálni valamit, elkerülhettünk-e volna egy-egy konfliktust… Az ilyen esetekben sem célszerű a problémákon rágódni, viszont „meg kell engednünk magunknak” az elengedés tudatos megélését. Azért fontos ez, mert ez is hozzásegíthet a nyári feltöltődéshez és szeptemberben egy új életszakasz megkezdéséhez. Az események kitörlése, az érzések elfojtása csak időleges megoldást ad, nem célravezető.

A legegyértelműbb nyári gyászfolyamatok természetesen a ballagó osztályokhoz kapcsolódnak. Fontos, hogy az adott évfolyam diákjaihoz kapcsolódó érzéseinket és emlékeinket igyekezzünk megélni, még egyszer ízleljük meg, mivel csak így tudjuk őket feldolgozni. Mint minden búcsú esetében, ilyenkor is idő kell a feldolgozáshoz: nem szabad siettetni vagy erőszakosan lezárni a folyamatot. Sokat jelent, ha ki tudjuk mondani a problémáinkat, örömeinket – különösen akkor, ha ez meleg, elfogadó, szeretetteljes közegben történik. Sokat segíthet tehát a szembenézésben (és az esetleges új szemszög kialakításában), ha rokonainkkal, barátainkkal ilyen témákról is tudunk beszélgetni. Természetesen az is fontos, hogy családi-baráti kapcsolatainkat ne hassa át teljes mértékben az iskola: ne állítsuk „civil kapcsolatainkat” is munkahelyünk szolgálatába!

„Partra vetett halak” vagy gazdagodó személyiségek?

A tanév vége felé sokszor már terhessé válik egy pedagógus számára az állandó gyerekzsivaj vagy éppenséggel a tanulói kérdések zápora. A nyári szünet idején azonban ezek hiánya is kínzó lehet – olykor szinte feleslegesnek érzi magát például az az osztályfőnök, aki szoros, már-már családias viszonyt ápol tanítványaival…

Ebben az esetben is sok múlik a pedagógus hozzáállásán – véli szakértőnk. – Nem törvényszerű, hogy egy lelkiismeretes osztályfőnök partra vetett halnak érezze magát nyáron. Első lépésként érdemes tudatosítania magában, hogy az ő esete nem egyedi, számos kollégáját érintheti az efféle „feleslegességérzés”, a hirtelen megváltozott helyzet ezt természetesen magával hozhatja. A későbbiekben pedig azt célszerű átgondolnia, hogy éppúgy, ahogyan egy családban is kipihent, „jól karbantartott” szülőkre van szükségük a gyerekeknek, a diákoknak is fontos, hogy kipihent tanárt, osztályfőnököt kapjanak vissza szeptemberben. Ennek tudatában nyugodtan „kapcsoljon ki”, és szánjon elég időt saját pihenésére és feltöltődésére – ez mindenképpen kamatozni fog a tanév során. Fontos, hogy tanévkezdésre teherbíró legyen, koncentrált – tehát testileg-lelkileg egyaránt friss. Ha a saját személyiségét gazdagítva, testi-lelki frissességgel kezdi meg a tanévet, tanítványainak is többet tud majd nyújtani – a gyerekek így olyan pedagógust kapnak, aki maga is „több lett” a nyári pihenés során.

Sajnos a magánéleti kapcsolatok ápolása olykor perifériára szorul iskolaidőben. Ez részben természetes is, hiszen a tanárok évközben nagyon intenzív kapcsolatot tartanak fenn a diákjaikkal – sőt akár a diákok szüleivel is. Ezért érthető, ha egy nyolcadikos osztály osztályfőnöke hétvégén már nehezebben megy el a keresztlánya névnapjára, vagy kevésbé lelkesen hallgatja meg az unokahúga magánéleti problémáit. Igen fontos tehát tudatosan törekedni arra, hogy az elkötelezett pedagógusi munka se kezdje ki a tanárok rokoni-baráti kapcsolatait. Jó alkalmat kínál erre a nyár, mert ilyenkor különösen sok lehetőség van arra, hogy lazán, görcstelenül éljük meg ezeket.

Visszatérés a katedrára

Ha – kis túlzással élve – a Balaton partjáról egyenesen az évnyitóra sietnének a pedagógusok, sokként érné őket a változás, a kétféle helyzetből adódó szöges ellentét. Visszatérni is éppolyan fokozatosan érdemes tehát, ahogyan a nyári szünetet elkezdjük. Az általános gyakorlat szerint augusztus 20-a után egyébként is megkezdődnek a tanévnyitó értekezletek, munkaközösségi megbeszélések. Fontos, hogy a visszatérést se problémaként éljük meg, igyekezzünk tudatosan készülődni, hangolódni rá. Ne feledjük: az új év nemcsak új feladatokat, hanem új lehetőségeket, egy újabb életszakasz kezdetét is jelenti!

Néhány jó tanács

Tudatosan hangolódjunk az évkezdésre: tudatosan keressük a várható pozitívumokat! Tervezzük el, milyen lesz a következő tanév!
 
Érdemes tudatosan alakítani otthoni és munkahelyi környezetünket a tanévkezdésnek megfelelően: előkészíteni a szükséges könyveket, feldíszíteni az osztálytermet.
 
Érdemes szokásainkat az iskolakezdésnek megfelelően visszaalakítani: aki például rendszeresen később kelt fel a nyári szünet idején, jól teszi, ha a tanévkezdés előtt egy-két héttel már korábban kel fel – akár naponta öt perccel korábbra téve a felkelés időpontját.
 
Kezdjük el előkészíteni iskolában használt eszközeinket: hegyezzük ki a ceruzákat, vásároljunk új jegyzetfüzetet!
 
Frissítsük fel iskolai kapcsolatainkat: számos helyen szerveznek a tanévet megelőzően vagy az első napokban kötetlen tantestületi együttléteket, kirándulásokat!
Összegzésül érdemes felidézni az egyszeri favágó történetét, aki keményen dolgozik éppen, amikor arra megy egy vándor:

- Mit csinálsz? – kérdezi tőle

- Nem látod? Kivágom ezt a fát.

- Úgy látom, rém fáradt lehetsz már! Mióta csinálod?

- Több napja! Hidd el, nagyon nehéz munka, és már a fűrészem sem az igazi!

- Gyere, ülj ide mellém, élezd meg a fűrészt, pihenj meg, biztosan jobban megy majd a munka!

- Szó sem lehet róla! Nem érek rá élesítgetni, fűrészelnem kell, amíg végre kész nem leszek!

Szóval álljunk meg jó lelkiismerettel, élezzük meg a fűrészt, és élvezzük közben a tájat, az erdőt, a madarakat és a megújult erőnket is!