Pörkölt galuskával – Enni való mesék 2.

Az ősi hangutánzás és a jövevényszó jól megférnek együtt az étlapon. Együtt találtak az íztérképen ízhazát. A pocakban protein-szénhidrát harmóniát. És még E-k hada sem kell hozzá. Pörkölni, pergelni, pirítani a húst hagymás zsiradékban nagy tudomány akkor is, ha a sejtelmes, alakváltó szó, a prr varázscsaládjába nem is gondolunk bele. Főzzünk együtt!

pörköltről egy kép


Ha pörköltet készítek, mi tagadás, ki is kapcsolódom. Ott lebeg előttem a sistergő gyök, a prr fejlődéstörténete, mert a per-, a pör- és a pir- kezdemények mind-mind ebből az egyazon öreg hangutánzó szóból származnak. Látom is magam előtt a perzselő Nap pirosas-barnás színét a lábosban, ahogy a hús köpönyege éppen pergelődik, pörzsölődik, pörcög hirtelen a zsiradékban. Látom az illatára pirosra gyúló gyermekarcom. 

Eszembe jut főzés közben a paraszt nagyapám belső fohásza, cseppnyi csillogó könnye, pironkodó tekintete az állatáldozat szelleme előtt, hajnalpírban, két cent előtt, disznóvágáskor. A leesék húscafatok mindent-használj-fel receptkönyörgése. A pásztorember keserű-magában hagymája, faládika aljából előkotort, borspótló piros paprikája. S végül a kondérba zárt TŰZ-elem alkímiája. Kis közösségek asztali imája a magunkhoz-vesszük előtt. 

Az íztérképen, Európában tőlünk északra, Lengyelhonból, a tótokon át még haluskaként legurult galuska nekem pedig a lisztté őrölt gabona imája, a FÖLDben szárba szökkenő mag, a VÍZben duzzadó Élet maga. No persze csak nokedliszaggatás közben. 

Jó étvágyat! Hisz az a miénk, amit megeszünk.