„A programot alakítsuk az iskolához, és ne az iskolát a programhoz”

Révész Lászlót, a Komplex Alapprogram szakmai vezetőjét a projekt szakaszairól, jelenlegi helyzetéről és az eddigi eredményekről kérdeztem. Az interjú először az Új Köznevelés legújabb különszámában jelent meg.

alt


Hol tart jelenleg a Komplex Alapprogram?

A Komplex Alapprogram idén lép a harmadik, lényegében a fő szakaszába, mely az országos elterjesztéssel egyúttal a projekt legjelentősebb, leglátványosabb része. A fejlesztés, a program kidolgozása megvalósult, túl vagyunk a kipróbálás évén is. Most fog igazán nagy méreteket ölteni a program, hiszen nagyobb arányban kerül be a köznevelési gyakorlatba. Ezt azonban még megelőzi egy fontos lépés, egy ún. korrekciós szakasz, amelyben a bevezetési, kipróbálási időszak tapasztalatait összegezzük. Négy nagy területről érkeztek visszajelzések, melyeket feldolgoztunk és beépítünk a programba: az Oktatási Hivatal monitoringtevékenységéből, a Mérés, Értékelés Munkacsoport kutatásaiból, a Szakmai Támogatórendszerünktől, valamint az Országos Pedagógusképző és -továbbképző Központ által gyűjtött adatokból. Ezek azok a szervezeti egységeink, illetve konzorciumi tagjaink, amelyek folyamatos kapcsolatban vannak az iskolákkal.

Hány iskolában voltak jelen a kipróbálás időszakában, illetve hány iskola csatlakozása várható a most következő kiterjesztésben?

68 iskola vezette be 2018 szeptemberében a Komplex Alapprogramot, ami igen jelentős szám, mert eredeti terveink szerint csak 30-50 iskolára számítottunk. Most, a kiterjesztés szakaszában, tehát 2019 szeptemberében 140 olyan iskola lép be a programba, amelyet az Eszterházy Károly Egyetem szakmai csapata képzett ki, így több mint 200 iskolában fog működni a program. Újdonság és nagyon fontos lépés a program életében, hogy a Szegedi Tudományegyetem és a Nyíregyházi Egyetem által képzett iskolák is most, 2019 szeptemberében vezetik be a Komplex Alapprogramot, ami körülbelül további 60-60 iskolát jelent. Elmondhatjuk tehát, hogy a 2019/2020-as tanítási évben a Komplex Alapprogramban részt vevő iskolák száma bőven 300 fölé fog emelkedni. Utána még két nagyobb ciklus következik, a 2020-as és a 2021-es bevezetési időszak, amikor is várhatóan további 150-150 iskola fog csatlakozni.

Országosan milyen a lefedettsége a Komplex Alapprogramnak?

Szerencsére országos lefedettségűvé és méretűvé vált a program. A már csatlakozott iskolákon kívül vannak még az EFOP-4.1.2-es projektet megvalósító iskolák is, amelyek egy másik konstrukcióban, jellemzően infrastruktúra-fejlesztésben vesznek részt, de vállalták a Komplex Alapprogram bevezetését is. Ez 109 iskolát jelent az országban, amiből nagyjából 70-et mi képeztünk ki, a többit pedig a Szegedi Tudományegyetem és a Nyíregyházi Egyetem. A Komplex Alapprogramot bevezető iskolák földrajzi elhelyezkedésén azért látszik, hogy a hozzánk tartozó öt (Pest, Heves, Nógrád, Fejér, Komárom-Esztergom) megyében, illetve a Szegedhez és Nyíregyházához közeli területeken, tehát az ország keleti részén kicsit hangsúlyosabb az arányuk, de egy év múlva a nyugati országrészből is biztosan csatlakozik nagyjából 70-100 iskola.

alt


Bizonyos, hogy a sikeres bevezetéshez szükség lesz a Szakmai Támogatórendszer működésére. Hogyan készülnek erre, hogyan tudnak majd jelen lenni az összes csatlakozó iskolában?

Két nagy irányt dolgoztunk ki a szakmai támogatások tekintetében. Az egyik az ún. jelenléti támogatás (JTR), a másik az Elektronikus Szakmai Támogatórendszer (e-SZTR), amelynek megvan az az előnye, hogy nincsen térbeli és időbeli korlátja. Ennek segítségével egy online felületen tudjuk fogadni a pedagógusok és az intézményvezetők kérdéseit a program megvalósításával kapcsolatban. Több mint 40 támogatási területünkön minőségbiztosított válaszadási rendszert működtetünk. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a fejlesztésben részt vevők adekvátan megválaszolják a kérdéseket, majd a válasz átmegy egy szűrőn, jóváhagyási folyamaton. A felmerülő problémákból gyakran ismételt kérdéseket (GYIK) is készítünk.

Emellett azt is tapasztaltuk, hogy az elektronikus felület mellett nagyon kedvelt a jelenléti szakmai támogatás, aminek további két formája van. Az egyik az intézményvezetői támogatórendszer, a másik pedig a pedagógusok támogatása. Az intézményvezetőt máshogyan kell segíteni, őt inkább a napi gyakorlatban, az órarend készítésében, az órák kiosztásában, az óraterhelésben tudjuk támogatni. Erre kidolgozott alternatíváink vannak, másként működik a program egy kis iskolában, és másként egy nagyban. Az intézményvezetői támogatóink felkészültek e sajátosságok kezelésére. Körülbelül 30-40 fő intézményvezető-támogató, akik el tudnak menni a helyszínre, és ott célzottan tudnak segíteni.

A pedagógusok esetében szintén két lehetőség van a jelenléti támogatások területén. Az egyik a DFHT (Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban) tanulási-tanítási stratégia utánkövetése. Ennek keretében négy óratervet készítenek a programhoz csatlakozó pedagógusok. Ezeket feltöltik egy elektronikus felületre, szakmai támogatóink pedig áttekintik őket, fejlesztő célú javaslatokat tesznek, segítséget nyújtanak, hogy ezt a stratégiát a legjobban tudják alkalmazni a pedagógusok az iskolában. A másik nagy terület az alprogramok foglalkozásaihoz kapcsolódó támogatás, amikor is a szakmai támogatók kimennek a helyszínre, megnéznek egy-egy órát, hospitálnak, és utána fókuszcsoportos értékelésre kerül sor. E foglalkozások támogatásának is két része van. Az egyéni támogatás során egyedül megy ki a támogató egy tanárhoz, a kiscsoportos támogatás esetében pedig az adott iskolából vagy a környező iskolákból érkeznek pedagógusok, és közösen dolgoznak fel egy órát a szakmai támogató mentorálása mellett.

Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a Komplex Alapprogramot iskolára szabottan vezessék be. Az említett kiscsoportos foglalkozások, fókuszcsoportos beszélgetések is szerepet játszanak abban, hogy a meglévő iskolai jó gyakorlatokat beépítsék a Komplex Alapprogramba?

alt


 

alt


 

alt


Alapvetően éppen az a célja a Szakmai Támogatórendszernek és a helyszínre kimenő támogatóknak, hogy megismerjék az iskolát, az iskola sajátosságait. Itt utalnék egyik alapelvünkre, az adaptivitásra, mely szerint nagyon fontos, hogy mindig a programot alakítsuk az iskolához, és ne az iskolát a programhoz. Természetesen bizonyos változásokra az iskolában is szükség van ahhoz, hogy jól működjön a program, de pont az a cél, hogy a meglévő jó dolgok (ez lehet a tehetséggondozás, egy művészeti ág, egy sportos tartalom stb. az iskolában) ne vesszenek el, hanem megtaláljuk azt, hogyan illeszthető össze, hogyan integrálható a két terület.

Született-e már ebben a szakaszban felmérés arról, hogy a pedagógusok hogyan fogadják a programot, milyen nehézségekkel találkoznak, mi az, amit pozitívan fogadnak?

Van egy kiterjesztett mérés-értékelési rendszerünk, amely három nagy lépcsőben beérkező adatokat rendszerez. Az egyik adathalmaz a bevezetési, tehát a szeptemberi időszakból származik (ezzel lényegében a képzésekkel kapcsolatos tapasztalatokat mérjük fel), majd sor kerül egy évközi, illetve egy tanév végi felmérésre is. A felmérésekben egyaránt megkérdezzük a pedagógusokat, az intézményvezetőket, valamint a szülőket és a tanulókat is. Alapvetően az látszik, hogy a képzéseink, a továbbképzéseink nagyon erősek, nagyon gyakorlatorientáltak, és kifejezetten a programra fókuszálnak. Ezekre igen kedvező visszajelzéseket kaptunk. A megvalósításban látszanak azok a területek, ahol kisebb finomításra vagy pontosításra van szükség. Ilyen pl. a „Te órád” koncepciója vagy az alprogramok időrendben és az iskola életéhez illeszkedő elhelyezése. Ezek azok a területek, amelyek a korrekciós időszakot megalapozták. A mérés-értékelési tapasztalatrendszerre és a feldolgozott eredményekre támaszkodva határoztuk meg, melyik területet érdemes továbbfejleszteni a programban.

Vannak-e közelgő rendezvények a projekt életében, ahol találkozhatunk a Komplex Alapprogrammal?

Most, hogy bővült az iskolalistánk, már elég sok csatornán és helyszínen ott vagyunk. Fontos, hogy a tankerületekkel és a Klebelsberg Központtal folyamatosan egyeztetünk, és a 2020-as bevezetést tervező iskoláknak fogjuk már az intézményvezetői felkészítéseket, tájékoztatókat tartani. Elindult továbbá az Élménysuli-pályázatunk és a KAPOCS-iskolahálózat is. Szeptember környékén egy rendezvény keretében fogjuk az iskolahálózat tagjait, illetve az Élménysuli címet elnyerőket elismerni és fogadni.

Egy éve egy interjúban azt mondta, fontos cél a következő tíz évre, hogy az Élménysuli-hálózat, az iskolák együttműködése megvalósuljon. Ebben látszanak már az eredmények?

Nagyon biztató az első néhány lépés, amit tapasztaltunk az iskolahálózatba történő jelentkezésekkel kapcsolatban. Sőt, van egy olyan szerveződés is, aminek nagyon örültünk: az egymáshoz közeli vagy egymással jó viszonyt ápoló iskolák felvették egymással a kapcsolatot, és segítik egymást. Egyébként a mai napig több mint 30 iskola jelentkezett az iskolahálózatba, ami a 68 iskolából rendkívül jó arány, a 2018-as bevezetésű iskoláknak közel fele már része a KAPOCS-iskolahálózatnak. A 2019-es bevezetésű iskolák az ősz folyamán tudnak majd jelentkezni. Az iskolahálózatnak két szintje van, az első, belépő szintje az iskolahálózati tagság (KAPOCS-partnerintézmény). Itt a belépési feltételek alacsonyabbak, akár a képzésben részt vevők számát, akár a program elemeinek a megvalósítását nézzük. Az Élménysuli címre azok az iskolák jelentkezhetnek, amelyek mintaszerűen, példaértékűen valósítják meg a programot, illetve annak elemeit. Hiszen, mint korábban már többször is elhangzott, a programnak sok eleme szabadon választható, ez kvázi egy keretrendszer. Élménysulivá az az intézmény tud válni, amelyik az általunk kínált és biztosított programelemek mindegyikét beépíti a napi gyakorlatába, és aszerint működik.

Milyen eredménnyel lenne elégedett a következő tanév végére, hova kellene, hogy eljusson a Komplex Alapprogram?

Azt gondolom, hogy a korrekciós szakasz eredményeként nagyon sok olyan innovációt, újdonságot fogunk tudni megvalósítani, ami segíti az iskolákat. Azzal lennék elégedett, ha a jól működő képzési rendszerünk és Szakmai Támogatórendszerünk mellett a most megújuló elektronikus felületeink is olyan szintre jutnának, hogy valóban maximális segítséget tudjanak nyújtani az iskoláknak. Akkor a programmal egy olyan stabil állapotot tudnánk elérni, amelyben a program működése kerülhetne a fókuszba, a fejlesztési szakaszt pedig már magunk mögött hagyhatnánk.

alt