Rántotta - enni való mesék 1.

Ki ne szerette volna a rántott húst gyerekkorában? A nagyanyám még úgy mondta: „kirántott húst” süt. Na vártuk is, mikor rántja már ki a zsírból, hogy oda ne égjen! Pedig ennek a „ránt”-nak a ’helyéből kimozdít’ értelemhez vaj(on)mi köze sincsen. Lássuk csak!

Az ősi (nem finnugor eredetű) „rát” hangzótoldás miatt visel ugyanolyan ruhát, mint a „rándít, rándul” gyöke. Ennyit tesz ez a „ránt”: ’bő zsiradékban (ki/meg)süt’. Mint az angolban a fry. Nem csak Kentuckyban. A panírozott (bocsánat: bundázott, oh) hús, zöldségféle, amelyeket ugyancsak bő zsiradékban sütnek, későbbi fejlemény. A felvert tojásból készített rántotta is ennek az igének a származéka. Ahogy a zsiradékban pirított liszt, amellyel ételeket sűrítettünk, rántottunk (be), ugyanez a történet. Innentől nyilvánvaló, miért.

A rántott húst a gyerekek, a kirántottat nagyanyám tájnyelve őrizte meg nagy bölcsen. Aki erre galócát, netán kardot, kést vagy pisztolyt ránt, hát egye is meg!