Részképesség-zavarok: hogyan ismerhetők fel?

A különböző típusú részképesség-zavarok korai felismerésében a szülőknek és a pedagógusoknak is nagy a felelőssége, és fontos lenne, hogy annak vizsgálata és terápiája minél hamarabb megtörténjen. A jelenség rendkívül elterjedt, egyes becslések szerint hazánkban minden 10. gyermek érintett valamilyen részképesség-zavarban.

alt


A jelenség alatt a fejlődés részterületeinek (beszéd, érzékelés, memória) zavara értendő, részképesség-zavar esetén a gyermek intelligenciaszintje és tanulási teljesítménye eltér egymástól. Bár egyes problémák már óvodáskorban megjelennek, a részképesség-zavart legtöbbször csak az iskoláskorban szokták felismerni, amikor a diák teljesítménye elmarad a várttól és iskolai kudarcok érik. A tanulási zavarral diagnosztizált gyerekek kezelését gyógypedagógus végzi, és ha másodlagos pszichés tünetek is megjelennek, akkor pszichológus bevonására van szükség.

A részképesség-zavar a tanulási zavarok speciális alcsoportja, s három fajtája ismert. (a tanulási nehézség a tanulási zavar enyhébb formája) Olvasás-írástanulási nehézségről, azaz diszlexiáról egyrészt akkor beszélünk, ha a gyermek nem tanul meg olvasni, vagy ha meg is tanul, nem érti meg az olvasott szöveget. Enyhe és súlyos változata is van, többnyire örökletes, de okozhatja születési sérülés is. Korai jele lehet a megkésett beszédfejlődés, a gyakori fülgyulladás és az óvodáskori tanulási nehézségek.  

Egy néhány perces teszt segítségével könnyen szűrhető, és bár nincs tökéletes gyógymódja, speciális pedagógiai módszerekkel segíteni lehet rajta. A diszlexiában szenvedő gyermeket gyakran éri kudarc az iskolában, és a szövegértés bizonytalansága miatt több időre van szüksége a tananyag elsajátításához. Az ilyen tanulóknak rossz a ritmusérzékük, figyelemzavar jellemzi őket, gyenge a szövegemlékezetük, így nehezen tanulnak meg verseket, szoronganak, minimális a szókincsük, evés- és alvási zavarban is szenvedhetnek, és gyakori probléma, hogy a cipőfűzőjüket is képtelenek bekötni.

A tanulási zavar másik gyakori formája a diszkalkulia, más néven számolási zavar, amely a diszlexia válfajának is tekinthető. Becslések szerint a népesség 3-6 százaléka szenved diszkalkuliában, s minden tizedik, számolászavarral diagnosztizált gyerek egyben figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral is küzd. Ugyan a számolási zavar jelei már az óvodáskorban megjelenhetnek, csak későbbi életkorban szokott feltűnni. Diszkalkuliát okozhat külső sérülés, és lehet öröklött is. Nincs köze az értelmi intelligenciához, a diszkalkuliában szenvedő embereknek az átlagosnál jobb lehet a nyelvérzékük, és a természettudományok, a művészetek, de akár néha még a matematika némely területén is kiválóak lehetnek. 

A számolászavarban szenvedő gyerekeknek nehezen megy a számolás és az alapvető matematikai műveletek (előfordul, hogy felcserélik a műveleti jeleket), gondot okoz a pénz (például a visszajáró) kezelése és az analóg óra leolvasása, rossz az időérzékük, és nehezen különböztetik meg a jobb-és baloldalt, valamint az égtájakat. Ahogy a diszlexia esetében, úgy a diszkalkuliánál is elengedhetetlen a korai diagnózis, mert a gyermek önértékelése sérülhet, szorongás, esetleg agresszió léphet fel, ezért fontos, hogy az érintett szülő azonnal logopédushoz forduljon.

A diszlexia együtt járhat az írászavarral, más néven diszgráfiával is. Utóbbinak gyakori megnyilvánulási formája, amikor a tanuló mondjuk „kép”-et ír „pék" helyett, vagy felcseréli a „p” és a „q”, valamint „b” és a „d” betűt. A diszgráfiás gyereket óvodáskorban még nehéz kiszűrni, ám az iskolában több tünet is azonnal felismerhetővé válik. Ilyen az írás rendezetlensége, a betűforma változékonysága, a hullámzó vonalvezetés, a szóközök, a központozás, a nagybetűk elmaradozása, az eltérő, jellemzően görcsös ceruzafogás és rossz kéztartás. A korai felismerés érdekében logopédus felkeresése szükséges – tévhit, hogy a másolás, a diktálás erőltetése az íráson javítana. Bár a tünetek leküzdhetők, egy részük a felnőttkorban is megmaradhat.

A tanulási zavarok másik nagy csoportját a nyelvi és emlékezeti zavarok alkotják. Ide tartozik a megkésett beszédfejlődés, a fejlődési diszfázia, a pöszeség és a dadogás. A beszédfejlődési zavar (fejlődési diszfázia) akkor áll fenn, ha a gyermek nem képes megérteni a hallottakat, aktív és passzív szókincse korlátozott, a mondatokat hibás nyelvtanisággal (diszgrammatizmus) képezi, és nem tudja helyesen képezni a hangokat, hangkapcsolatokat. Ezen szintén tud segíteni a logopédiai kezelés; a diszfázia jól kezelhető, és gyakran kiegészül mozgásterápiával is. A beszédfejlődési zavartól meg kell különböztetni a megkésett beszédfejlődést, amikor a gyermek késve, más úton ugyan, de végigmegy a beszédfejlődés összes fázisán. Az iskolai kudarcok miatt ún. másodlagos zavarok is kialakulhatnak, mint a már említett szorongás, depresszió, önbizalomhiány, fej- vagy hasfájás. 

A szociális viselkedési zavarok közül a hiperaktivitást és a magatartászavart kell megemlíteni. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) egy nehezen felismerhető, komoly betegség, a tanulási nehézségek egyik leggyakoribb oka: az iskoláskorú gyermekek 3-7 százaléka szenved tőle (gyermekkorban a fiúknál gyakoribb). A hajlam öröklődhet, de kiválthatják környezeti tényezők is. A közkeletű vélekedéssel szemben az ADHD-s gyermekek intelligensebbek, tájékozottabbak társaiknál. Tünetei szertegágazóak, s három nagy csoportba oszthatók, melyek a következők: figyelemzavar, túlzott mozgásigény, szertelenség. 

Az ilyen gyermekek jellemzője, hogy többnyire rendetlenek, sokat fészkelődnek, nem képesek a részletekre ügyelni, nehezen koncentrálnak, feledékenyek, figyelmük könnyen elterelődik. Felismerhetőségét az nehezíti, hogy az említett tünetek szinte minden gyermeknél jelen vannak, ezért a szülők többsége nem is kér segítséget. (a tüneteknek 12 éves kor előtt kell jelentkezniük, és otthon és az iskolában is jelen kell lenniük). Az ADHD-val diagnosztizált gyerekek 18 százalékánál figyelhetők meg autisztikus viselkedésminták, míg a nem ADHD-s gyerekeknek csak 1 százaléka mutat ilyen vonásokat. Szerencsére az életkor előrehaladtával meg is szűnhetnek a tünetek.

Nem könnyű a magatartászavar felismerése sem. Jellemző módon más problémák másodlagos tüneteként jelentkezik, az ADHD-hoz kapcsolódó tanulási zavar vezet magatartási és beilleszkedési zavarokhoz – ezek között ok-okozati kapcsolat áll fenn –, ezért fontos az ADHD mihamarabbi felismerése-kezelése. A magatartási és beilleszkedési zavarok felismerése már csak azért is nehéz, mert határai összemosódnak a szokásostól eltérő, ám még normális viselkedés jellemzőivel, minden korosztályban. A magatartászavar kezelésére többféle módszer létezik (családterápia, pszichoterápia, viselkedésterápia), de csak a pontos diagnózist követően lehet a legmegfelelőbbet kiválasztani.