„Sajtómunkások” az iskolában – tippek, tanácsok

Ez a szellemi munka nemcsak az önművelésnek legmagasabb fokát jelenti, de etikai magatartást is ad, fejleszti a felelősségtudatot, a közösségben való gondolkodást; művelői érezhetik az alkotás örömét” – fogalmazta meg Szijártó István sajtótörténész az iskolaújságokról.

alt


Nem véletlenül, hiszen a különböző iskolai lapok készítése során „nemcsak a cikkek szerzői lesznek nyitottabbak és őszintébbek, hanem a nagyobb közösség, a tanulóifjúság és a tanári kar is. A diákújság az iskolai demokráciának egyik legfontosabb fóruma […]. A diákújságírás szerkesztőiről és a cikkek szerzőiről méltán elmondhatjuk, hogy tanulva tanítanak, a költő szavával élve »nem középiskolás fokon«”. De hogyan érhető el ez a rendkívül összetett és pozitív hatás? A biztos választ természetesen nem tudjuk, de összegyűjtöttünk néhány tippet, ötletet.

Mindent bele!

Az iskolai újság tartalma igen változatos lehet, bár – amint az előző, hasonló cikkünkből is kitűnt – a különböző cikktípusoknak és témaköröknek igen régi hagyománya van az ilyen típusú lapokban. Ezek közé tartoznak az iskolával kapcsolatos hírek, aktualitások és hirdetmények, a tanár- és diákinterjúk, beszámolók egy-egy iskolai eseményről, diákalkotások, az iskolatörténet egy-egy érdekesebb fejezete (az iskolaalapító vagy névadó életrajza, az intézményi hagyományok bemutatása), rejtvények, viccek. A fiatalok körében az életvitellel kapcsolatos, „gyakorlati” rovatok: a receptektől kezdve az ajándékozási- és barkácsötleteken át a tanulási tippekig(!). Természetesen helye van a nagyobb, általánosabb, a diákokat érintő és érdeklő kérdéseknek (rövid tájékozódásunk során számos érdekes példát találtunk erre a vámpírkultusztól kezdve egy-egy népszerű színész/énekes életrajzán át a fogyasztói társadalommal kapcsolatos kérdésekig).  Érdemes ebben is egyfajta rendszert teremteni – például állandó rovatok és rovatgazdák révén. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag ők foglalkozhatnak egy-egy kérdéssel!)

Kik készítsék?

Fontos tisztázni, kik is legyenek az iskolai újság munkatársai. A leggyakoribb, legbeváltabb módszer szerint a szerkesztőbizottságnak legalább egy tanári tagja van, de alkalmanként érdemes bevonni másokat is a munkába. (Az újságszerkesztés vagy a diákszerkesztőség patronálása nem a magyar szakosok „privilégiuma”: a legegyszerűbb példákkal élve a tördelésben, vagy a lap arculatának kialakításában hasznos segítséget nyújthatnak a rajz- és/vagy informatikatanárok…) Fontos kérdés a diákokból álló szerkesztőbizottság összeállítása is: érdemes pontosan, (ha lehet, előre) meghatározni, milyen alapon szerveződjék.  Elsősorban természetesen az érdeklődés a meghatározó – de érdemes tisztázni, szükség van-e „osztályképviseletre”, legyen-e benne a diákönkormányzat képviselője stb. Ezek a tényezők nyilván a helyi igényektől, adottságoktól, szokásoktól is nagyban függenek. Érdemes azonban figyelni arra, hogy a lap szerkesztése során mindenkinek legyen feladata – tehát a diákönkormányzat képviselője ne csak formálisan, „felügyelőként” legyen jelen – hanem például a diákönkormányzatot érintő kérdések, hírek szerkesztőjeként, ötletgazdájaként.  A felnőtt résztvevő feladata sem csupán a felügyelet: számos területen segíthet a koordinálástól kezdve az információátadáson keresztül a cikkírásban nyújtott konkrét segítségig. 

Feladatmegosztás 

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy egy-egy újság „stábja” nemcsak főszerkesztőből és újságírókból állhat: igény szerint lehetnek benne rovatgazdák, illusztrátorok, tervezőszerkesztők, képszerkesztők, tördelők, korrektorok is. Ezek lehetnek – például egy adott tanéven belül – állandóak, vagy változóak is. Utóbbi esetben elképzelhető, hogy valaki egy adott számban cikket ír, míg a másikban átnézi a többiek írásait. Természetesen elképzelhetők az összevont feladatok is (a rovatgazdák korrektúráznak, a képszerkesztők készíthetnek interjúkat). Ezek a kevésbé látványos, de az újság működése szempontjából nélkülözhetetlen „háttérfolyamatok” amellett, hogy növelik az iskolaújság színvonalát – segítenek megismerni a médiával kapcsolatos (háttér)feladatokat és szakmákat, ráadásul elsajátíttatják az érintettekkel a rendszerszintű gondolkodást és az ésszerű munkamegosztást is. Fontos azonban, hogy ezek az iskolai újságokhoz kapcsolódó rendszerek (feladatkörök, munkafolyamatok, konkrét tevékenységek) minden érintett számára követhetők és betarthatók legyenek – ennek alapfeltétele az átláthatóság és az arányos munkamegosztás és egy jó koordinátor is! 

Periodicitás és tervezés

Mit tagadjuk: egy iskolaújság elkészítése és rendszeres megjelentetése igen sok energiát emészt fel. Gyakori jelenség, hogy a tanév elején viszonylagos sűrűséggel megjelenő lapszámokat hosszú szünet váltja fel. Természetesen nem kell mindent alárendelni a lapszerkesztésnek – tudatos tervezéssel sok buktató elkerülhető. Érdemes előre eltervezni, amit csak lehet: milyen időközönként, milyen határidővel, milyen terjedelemben, milyen rovatokkal  jelenjenek meg a lapszámok – és hogyan lehet (lehet-e) előre készülni rájuk. Érdemes például számba venni, mely anyagok vannak dátumhoz kötve (pl. tudósítás a szalagavató bálról, az iskolai ki mit tud eredményei) és melyekkel lehet esetleg hamarabb, vagy dátumtól függetlenül beszerezni, összeállítani (például az iskolai diákköltők alkotásait, keresztrejtvényt, sőt, akár a tanév időbeosztásának főbb elemei is tudhatók év elején). 

„Négy-öt magyar összehajol” – szerkesztőségi ülések

Érdemes az iskolai újsághoz kapcsolódó „értekezleteket”, „ötletbörzéket”, megbeszéléseket, tehát a szerkesztőségi üléseket is szabályos időközönként – akár hetente, kéthetente is tartani. A rendszeresség többnyire nemcsak az újság megjelenésének tesz jót, hanem az időgazdálkodásnak is. A tapasztalatok szerint ugyanis a rendszeres, tartalmas megbeszélések átláthatóvá teszik az elvégzendő feladatokat, megakadályozzák az anyag „besűrűsödését”, a rohamtempóban készült lapszerkesztést. A kijelölt időpontokban lehetőség van az egyes cikkek előkészítésére és az elkészült anyag megbeszélésére is (megelőzve a „tűzoltást” például egy-egy kevéssé sikerült cikk, vagy meghiúsult interjú korrigálására, illetve pótlására). Elképzelhető, hogy ezek a feladatok először több aktivitást igényelnek a résztvevőktől, de az energiabefektetés a későbbiekben busásan megtérül. Az év eleji, adott esetben részletesebb megbeszélések a későbbiekben egyre gördülékenyebbé teszik a munkát.  

Együttműködések, „médiapartnerek”, „szövetségek”

Az iskolaújság természetes „szövetségesei” az iskolavezetés és a diákönkormányzat. Érdemes azonban együttműködést kezdeményezni más – iskolához kötődő – csoportokkal is: érdemes elgondolkodni például azon, van-e az iskolának olyan szakköre, alkotótársasága, akik „külsősként” bevonhatók a munkába: az írói alkotókör tagjai bizonyára szívesen osztják meg műveiket a lap hasábjain a nagyközönséggel, a rajzszakkör, vagy fotóklub alkotásai színesíthetik a lap megjelenését. A drámafakultációra járóktól érdemes programajánlót, színikritikát kérni, a jó tollú sportkörösök is írhatnak beszámolót egy-egy versenyről. (Arról nem is beszélve, hogy első kézből kaphatnak hírt az olvasók például egy-egy meccsről.)  Az együttműködés nemcsak iskolai csoportokat, hanem személyeket is érinthet: a kamaszokat érintő témákban, illetve ilyen típusú rovatok kialakításában hasznos tanácsokat adhat az iskolapszichológus, az iskolai könyvtáros is sokat segíthet a könyvajánlók összeállításától kezdve az iskolatörténettel kapcsolatos adatszolgáltatásig.  

Irány a világháló!

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen jövője van a papíralapú médiának az internet korában. A tapasztalatok szerint egyelőre nem kell megkongatnunk a vészharangot: a diákújságok élnek és virulnak – és sok esetben igen gyakran élnek a 21. századi technika kínálta lehetőségekkel. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az iskolai lapokat csak néhány példányban nyomtatják ki, ám szerkesztett, tördelt formában, illusztrációkkal elérhetővé teszik a világhálón is. Ez az eljárás (nyilvánvalóan) térben és időben egyaránt megkönnyítheti az egyes lapszámok használatát – ám ebben az esetben mindenképpen érdemes tekintetbe venni a szélesebb körű nyilvánosság kérdését is. (Kik férhetnek hozzá a laphoz? Érdemes-e jelszóhoz kötni a hozzáférést? Mennyiben befolyásolja ez a tartalmat?)