„Sétálunk, sétálunk…” – S közben tanulunk

Az információszerzésnek napjainkban igen sok változatát éljük, hiszen televízió, rádió, internetes oldalak segítenek egy-egy témában elmerülni, legyen szó alsó tagozatos, középiskolai tanulóról vagy felnőttről. Magyarországon, szerencsére már több városban, egyre népszerűbbé váltak az alternatív, helytörténeti séták. A Tantrend a kínálatról, a sétákon hallottak hasznosításáról próbál körképet adni.

alt


„Miért jó alternatív sétán részt venni?” – teszik fel a kérdést olyanok, akik még soha nem csatlakoztak egy napsütéses hétvégén helytörténeti sétához. Egyetlen alkalom után már nem kell senkit sem meggyőzni arról, mennyivel többek kaphatunk akkor, amikor saját szemünkkel és képzelőerőnkkel megidézhetünk egy kort, egy-egy művészt (írót, költőt), egy forradalmi pillanatot. A túravezető szakemberek (művészettörténészek, történészek, építészek, irodalmárok) pontos, elhivatott munkájának köszönhetően ugyanis újra és újra rácsodálkozunk arra, amit már a tankönyvekben is olvastunk ugyan, de akkor és ott megfoghatatlannak bizonyultak. Egy-egy ilyen alkalom során ugyanis már komplexebb képet kaphatunk arról, hogy mi indította el a reformkorban a magyarság önállóságára való törekvését, és annak milyen, nemcsak irodalmi jelentőségű eredményei keletkeztek, hanem például épületek (Magyar Tudományos Akadémia, Lánchíd). De nem kell messzire visszanyúlni, hiszen a XX. században élt költők és írók életének megismeréséhez sem kell már feltétlenül poros kötetek után nyúlni, hiszen ez is érdekesebb abból a szempontból, hogy hol tették meg napi sétáikat, amelynek során megfogalmazódtak az új művek, és azok gondolatisága.

Maradva az irodalomnál, érdemes részt venni például az Így laktok ti! és Hogy éltetek ti? elnevezésű irodalomtörténeti sétákon. Érdekes korrajzot kaphatunk ugyanis arról, hogy melyik utcán jártak reggelente a híres költők, társadalmi érintkezéseik helyszíneként mely épületeket látogatták, hol élték mindennapjainkat. Melyik házban élt például Kosztolányi és melyik művében tesz említést lakókörnyezetéről? Szabó Magda hol írta nemzetközileg is elismert regényeit, hol élte mindennapjait Szobotka Tiborral? A vezetett séták során a túravezetők törekszenek arra, hogy a még épen maradt és lakott házakba bejussanak, hogy ha csak a lépcsőház erejéig is (tiszteletben tartva a privátszféra fogalmát), de mégis azt érezhessük, mindjárt lesétál az Attila úti lépcsőházban Ottlik, akitől akár azt is megkérdezhetjük, hol is vannak azok a Hajnali háztetők. Megint egy másik városnéző túrán Kertész Imre Budapestjével köthetünk életre szóló barátságot, és ezen keresztül még több irodalmi alakkal. Szinte nincs olyan gyermek, aki ne találna szimpatikus alakot Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényében. Aki kíváncsi arra, hogy kik is voltak a Pál utcaiak, hogy teltek iskola utáni délutánjaik, azok számára érdekes lehet elsétálni a Práter utcába, ahol például életnagyságú szobrok állítanak emléket Nemecsekéknek. Magyar fakultációs középiskolásoknak nagy élményt jelenthet a tankönyvek lapjain olvasott életrajzi részleteket a mindennapokra applikálni, és megpróbálni korrajzot alkotni egy-egy megszülető mű körülményéről. 

Természetesen a kisebbek is megismerhetik az alternatív ismeretterjesztés lehetőségét, hiszen Vadlesen a Terézvárosban címmel épületeken található oroszlánok után kutathatnak a legfiatalabbak, de „vadászhatnak” Pampalinivel is, ezen keresztül új ismereteket szerezve arról, hogy hol is élnek pontosan, és a város melyik része, milyen régre nyúlik vissza.

Történelem iránt érdeklődő diákok és pedagógusok sem maradnak ki a célközönségből, hiszen létezik olyan séta, ahol például Széchenyi életéről tudhatunk meg többet – néhány kevésbé ismert részletekkel gazdagítva –, vagy Petőfi Sándor költői pályafutásának pesti részleteit ismerhetjük meg. Annak, aki kézzelfogható jeleit szeretné megélni a XIX. század végének, XX. század elejének, az arisztokrácia mindennapjainak, annak kuriózum lehet például az a séta, ahol az Atheneum Kiadó egykori tulajdonosának, Emich Gusztávnak hajdani, belvárosi palotájában vehetjük szemügyre a cselédlépcsőt, a lovas kocsi bejutásának útját, hogy hol szállt ki az úr és a nagyságos asszony, és hol tette le a lovakat a kocsis.

Történelemkönyvben elvétve olvasni ehhez fogható érdekességekről. Vallástörténeti szempontból sem elhanyagolható, milyen sok felekezet élt egykor a mai főváros pontjain, és ők hova is jártak egyházi szertartásaik megtartására. Részt vehetünk olyan sétán is, ahol például az egyes templomok, zsinagógák történetén keresztül megismerhetjük József nádor esküvőjének helyszínét is. Ha már felekezet és vallás: a mindenkori fiatalság fogékony leginkább a különböző kultúrákból érkező emberek megismerésére. A főváros vitatott és sokat kritizált nyolcadik kerületében például muzsikus cigányok leszármazottjai mesélnek arról, hajdan milyen is volt, amikor egy-egy mulatóban a vonóba helyezték a pengőt az urak, és elhúzatták a kedvenc nótájukat a prímással. Ha már a kínálat felsorolásánál itt tartunk, a nagymamáink által mesélt egykori szórakozóhelyek közül sincs már meg szinte semmi, de szakavatott idegenvezetővel akár az orfeumi életképeket, a kabarék közönségének mozgását is rekonstruálhatjuk.

Joggal merül fel a kérdés az olvasóban, hogy ezek a városnéző túrák miért csak a fővárosban érhetőek el? Jó hírt jelent azonban, hogy eme ismeretterjesztő források már a vidéki városokban is elérhetőek. Hiszen Egerben, a Dobó kapitány vára alatti utcákon járva már azt is megismerhetjük, hogyan élt Gárdonyi, miközben sorra írta méltán híres regényeit, istenes verseit, míg Debrecenben, ahonnan írók (Móricz, Szabó Magda), költők (Csokonai, Ady), „csepűrágók” (Blaha Lujza) indultak, megint mások életének részleteibe kaphatunk bepillantást. (Például, hogy a híres Aranybikában melyik írónk szeretett megszállni.)

Míg a fenti alkalmak szinte egész évben, akár többször is elérhetőek az érdeklődők számára, addig például a Kulturális Örökségvédelmi Napok keretében tartandó sétákra már jó előre érdemes bejelentkezni – nemcsak Budapesten. Ezek ugyanis hasonlóan érdekes és nem kevésbé hasznos lehetőségek arra, hogy a tankönyvekben csak nagy vonalakban megemlített érdekességekbe kicsivel jobban belemerüljünk.

Sétára fel tehát, nemcsak annak egészségmegőrző volta miatt, hanem ismeretszerzési kalandvágyunk kielégítésére, tudásszomjunk csillapítása végett is! A pontosabb leírásokról, az esetleg osztálykirándulásokként igénybe vett külön túrák lehetőségéről érdemes a világhálón tájékozódni.