SNI-s tankönyvszemle – Olvasás-írás

Sorozatunkban az EKE OFI legújabb, SNI (sajátos nevelési igényű) tanulók számára fejlesztett taneszközeit vesszük sorra, melyek pedagógiai módszertanukban a gyógypedagógia modern szemléletét képviselik. A mostani interjúban Méhes Edit, az Olvasás-írás 1–2. című gyűjtemény szerkesztője nyilatkozott a TanTrend számára. A taneszköz a jelenleg hatályos, középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékos tanulók számára készült kerettanterv (11.2.) szerint készült.

alt


Miben más ez a könyv a korábban kiadott SNI-s tankönyvekhez képest? 

A korábban kiadott, a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak szánt könyvek a maguk idején korszerűek voltak. Ezeket a könyveket közel két évtizede használják a fejlesztőpedagógusok, a bennük szerepelő témák, azok grafikai megjelenítése, technikai megvalósítása felett sok esetben eljárt az idő. 

A szerzők koncepciója szerint manapság olyan taneszközre van szükség, amely valós segítséget nyújt a fejlesztőpedagógusnak az élményszerű, differenciált oktatáshoz, azaz nemcsak tartalmát, hanem technikai kivitelezését tekintve is korszerű, a fejlesztési célokhoz és a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodik. Így születhetett meg a hagyományos A4-es könyvméretnél nagyobb gyűrűs dossziés kiadvány, amelynek munkalapjai funkciójuk alapján különböző felületű papírból készültek. Eleve fóliázott kartont használtunk a többször felhasználható lapoknál. Nem kaptak fóliát azok a lapok, amiken jelöl, összeköt a tanuló. És a fejlesztők legnagyobb örömére technikailag sikerült megvalósítani kipattintható figurák szerepeltetését is a taneszközökben. Ez mind segítség a pedagógusoknak, asszisztenseknek, szülőknek, hiszen nem nekik kell utólag laminálni az egyes lapokat, nem nekik kell körbe vágni például a színegyeztetéshez használandó figurákat. 

alt


Milyen visszajelzések érkeztek a könyvekre (ha érkeztek) pedagógusoktól, gyógypedagógusoktól?

A felhasználók széles köre még nem látta a taneszközt, jelenleg tankönyvvé nyilvánítási eljárás alatt áll. Előadásaink alkalmával ismertettük a koncepciót, mintaoldalakat mutattunk belőle, a fejlesztés során több gyógypedagógussal is egyeztettünk – a visszajelzések minden esetben pozitívak voltak.  

Mik voltak a fejlesztés lépései?

A terület speciális volta eleve irányította a fejlesztés folyamatát. Természetesen egy középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt gyűjtemény esetében kizárólag olyan szerzőkben gondolkodhattunk, akik a területnek nem csupán ismerői, hanem maguk is terepen vannak, azaz napi rendszerességgel foglalkoznak az érintett 1–2. osztályosokkal. Ugyanez a szempont vezérelt bennünket a lektorok kiválasztásánál is, amiben sok segítséget kaptunk a „Bárczi” [az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara – a szerk.] oktatóitól. A fejlesztés során kulcsszerep jutott a grafikusoknak is, mivel 1–2. osztályban a taneszköz segítségével történő ismeretszerzés kizárólag képek, rajzok révén valósul meg. A könyv tapasztalt rajzolói sok-sok gyerekkönyvet illusztráltak, de az SNI-s könyv anyagának elkészítéséhez merőben új szemléletmód elsajátítására volt szükség. A szerzők által mintarajzok, vázlatok, leírások stb. segítségével megadott témák kidolgozásánál – hátérbe szorítva az alkotói szabadságot, egyéni ízlést – a célcsoport igényeit kellett szem előtt tartaniuk, végrehajtaniuk a szerzők, szaklektorok olykor szőrszálhasogatásnak tűnő javítási kéréseit. Az alkotóközösség tagjai a fejlesztés során szerencsére együtt tudtak működni, ennek eredménye az igényes kiadvány.

Milyen a könyvek képanyaga? Hogyan épül fel egy lecke? 

A középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt könyvek esetében nincs értelme a hagyományos értelemben vett „leckéről” beszélni. Itt fejlesztési célok és feladatok vannak, ezek megvalósításához kínál segítséget a pedagógus számára a taneszköz. A pedagógus – ismerve a csoportjában lévő gyerekeket – dönti el, hogy például a téri orientációk gyakorlásához a taneszköz melyik lapját teszi a gyerekek elé, annak segítségével milyen gyakorlatokat végeztet, ki az, aki már újabb feladatot, esetleg munkalapot kaphat, és ki az, aki még az előző munkalap segítségével gyakorol. 

A taneszköz munkalapjai kivehetők, sorrendjük változtatható. Már említettem, hogy a kiadvány lapjai nagyobbak a hagyományos A4-es könyvek lapméreténél. Így a diákok által használt munkaterületeken szereplő tárgyképek, valamint az eseményképek figurái jól láthatók, a kipattintott figurákat megfelelő méretük miatt könnyű kézbe venni. A diákok számára használt munkaterület elkülönül a lap jobb oldalán lévő szürke sávban szerepelő, a pedagógust informáló rövid témamegjelöléstől. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az olvasáskönyvvel párhuzamosan elkészítettük az 1–2. osztályosok számára a kommunikációkönyvet is, és a fejlesztés során a két kiadvány tartalmai mellett kivitelezésüket, tipográfiájukat is összehangoltuk. A két taneszköz képi világa is azonos, ugyanazok a grafikusok készítették a jól felismerhető, derűt sugárzó, tiszta, élénk színekkel megrajzolt figurákat, jeleneteket. 

alt



Az interjú témáját szolgáltató taneszköz:
Kissné Haffner Éva–Szabó Borbála: Olvasás–írás 1–2. a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók számára
Grafikusok: Kőszeghy Csilla–Pap Kata

A beszélgetésben említett másik taneszköz:
Ammerné Nagymihály Emília–Balázsné Fige Ilona: Kommunikáció 1–2. a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók számára

Kapcsolódó tartalmak

SNI-s tankönyvszemle – Önkiszolgálás

A képen a gyűjtemény címlapja látható.

Sorozatunkban az EKE OFI legújabb, SNI (sajátos nevelési igényű) tanulók számára fejlesztett taneszközeit mutatjuk be, melyek pedagógiai módszertanukban a gyógypedagógia modern szemléletét képviselik. A mostani interjúban Velkey György, az Önkiszolgálás 1–2. című gyűjtemény szerkesztője nyilatkozott a TanTrend számára. A taneszközök a jelenleg hatályos, középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékos tanulók számára készült kerettanterv (11.2.06.) szerint készültek.