Stresszmentes oktatás, avagy a finn modell

A finnek tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy az oktatási rendszerük – a különböző felmérések, kutatások és tapasztalatok alapján – szinte a legmagasabb színvonalú európai viszonylatban, ennek ellenére nem gondolják azt, hogy hátra dőlhetnek, hiszen ars poétikájuk a folyamatos fejlesztés és a technológiai innováció.

finnek


A finnek maguk is meglepődtek azon, hogy milyen előkelő helyen végeztek a PISA-felmérésben, ugyanis a pedagógusok úgy vélik, hogy a finn oktatásban is nagyon sok hiba rejlik, és van hova fejlődniük. A Tanulás újratöltve konferenciára olyan finn és magyar tanárokat hívtak meg, akik – hazai és nemzetközi szinten − az oktatási rendszer jobbá tételén munkálkodnak. 

A finn oktatási rendszer az egyenlőséget helyezi az előtérbe. Az egyes iskolák között színvonalbeli különbség nem igazán tapasztalható, de az intézményen belül az osztályok teljesítménye eltérő lehet, mivel a tanároknak szabad kezet biztosítanak a tanrend kialakításában. 

A konferencián többek között szót ejtettek a digitális eszközök fontosságáról is, de azt a konzekvenciát vonták le az előadók, hogy a tanár jelenlétét nem szárnyalhatják túl az e-kütyük, az eszközök csupán segítséget nyújtanak egy modern oktatási módszer kialakításához. Azonban tagadhatatlan, hogy a digitális eszközök ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákok felkészülten léphessenek ki a munkaerőpiacra, ugyanis annak szinte minden szegmense digitalizált. 

Az oktatási szabadság

Az átlagos finn iskolában természetes, hogy mindenki saját képességeinek megfelelően kap feladatot, és ha valamiben megakadnak, akkor a pedagógus segíti munkájukat. Ez alapján a tanulók felismerhetik, hogy mely területen érdemes fejleszteniük magukat. Pekka Peura, finn matematika-fizika tanár ezt a módszert gondolta tovább, méghozzá úgy, hogy sajátos/hatékony, személyre szabott tanulási módszert alakított ki. Elsőként kicsiben, a saját osztályában tesztelte a technikát. A modell lényege, hogy a kiosztott feladatok teljesítését tág időintervallumban határozta meg: nyolc feladat elvégzésére hét hetet adott. Minden diák a saját tempójában haladhatott a feladattal, nem tartották fel egymást. Ha valaki szorgalmasabban állt a munkához, akkor akár két hét alatt megoldhatta a kiosztott feladatokat. Ebben az esetben a maradék öt hétben nem kellett látogatnia az órákat, másra fordíthatta az idejét. 

Peura úgy gondolja, hogy minden emberben megvan a motiváció a tanulásra, és az iskolában kell kialakítani azt a környezetet, ahol ez a motiváció előhozható és megerősíthető. A finn tanár szerint a tanulók motivációját négyféleképpen növelhetjük: 

1. Olyan feladatokat kell adnunk nekik, amelyek se nem túl könnyűek, se nem túl nehezek. 
2. Figyelembe kell venni az egyéni képességeket is, mivel a leggyengébb és a legerősebb tanuló tudása között akár hét évnyi tudáskülönbség is lehet. 
3. Teret kell adni az önszabályozásnak és az önirányításnak. A diákok önmaguk dönthessék el, hogy az egyes tantárgyon belül melyik területtel szeretnének komolyabban/magasabb szinten foglalkozni. 
4. Elengedhetetlen az autonómia megőrzése a csoportmunka keretein belül. Nagyon fontos, hogy a diákok tisztában legyenek azzal, hogy egy-egy csoportmunka közben nem mindenkinek ugyanaz a szerepe és a célja. 

Jelenség alapú oktatás

A finn oktatási rendszerben − szintén a „szabadabb oktatás” jegyében − újabb változtatások várhatóak: megszüntetik a tantárgyakat, és témák szerint tanítanak majd. A módszert két évvel ezelőtt kezdték el bevezetni a helsinki 16 évesek körében; az ország többi részén az iskoláknak évente egyszer, néhány hétig kell a „jelenség alapú oktatás” szemléletmódját követve tanítaniuk. Az éttermi szolgáltatások órán például matematikáról, nyelvekről, valamint a kommunikációs készségekről esik szó. A rendszer megálmodói úgy gondolják, hogy a projektekben való gondolkodás javítja a diákok teljesítményét, megértik az egyes tantárgyak fontosságát, felismerik a kapcsolódási pontokat, ezáltal az életre készíti fel őket. 

A finn iskolákban éppen az életszerű oktatás (és rendszerbe vetett bizalom) miatt nem tesznek vizsgát sem a tanulók. Számonkérések, dolgozatok természetesen előfordulnak, de saját filozófiájuknak mondanának ellent, ha vizsgáztatnának, hiszen úgy gondolják, hogy az ember vagy az életre, vagy az iskolára készül. Egyetlen vizsgájuk van 16 éves korban, amely egy központi felmérés. 

Az oktató/nevelő appok

A finn gyakorlatok között szerepelt a High School Startup online kurzus is, ahol a gyerekek lépéseket tehetnek álmaik megvalósításáért; startupokat indíthatnak a tantárgy keretein belül. A Tanulás újratöltve konferencián a résztvevő pedagógusoknak lehetőségük volt a Mightifier nevű programot is kipróbálni, ami az iskolai zaklatást és erőszakot csökkenti olyan módon, hogy a tanulók az applikáció segítségével üzenhetnek egymásnak, valamint jelezhetik a tanárnak, ha baj történik. 

A kevesebb néha több…

A finnek felismerték, hogy nem feltétlenül azzal tudják a tanulókat motiválni, ha szinte az összes idejüket az iskolában töltik. Egy diáknak (és persze a pedagógusnak is) szüksége van szabadságra, hogy a számára kedves dolgokkal is foglalkozni tudjon. 

A finn diákok jellemzően reggel kilenc és háromnegyed tíz között kezdik a napot, és délután kettő, háromnegyed három körül végeznek is. Átlagosan három-négy 75 perces tanóra van megtartva, természetesen szünetekkel megtűzdelve. Ebben a rendszerben lehetőség nyílik a pihenésre, a diákoknak és a pedagógusoknak egyaránt. 

A tanórák közötti 15-20 perces szünetekben a diákok gyakran a friss levegőn töltődhetnek fel, és így sokkal jobban tudnak koncentrálni a következő órán. A szünetekben a pedagógusok is felfrissülhetnek, az úgynevezett teacher roomban. A fogalom korábban Amerikában is létezett; egy olyan helyiséget takart, ahol a kanapékon pihenő tanárok kávé és harapnivaló mellett cserélhetik ki tapasztalataikat. Egyes gondolatok szerint ezek a szobák azért tűntek el az amerikai területről, mert az ottani dolgozók nem tudták kihasználni az előnyeit a 3-5 perces szünetekben. 

A finn pedagógusoknak rövidebb munkanapjaik vannak, mint az amerikai tanároknak. Az OECD adatai szerint a finn pedagógusok évente 600 órát tanítanak, ami napi négy munkaórát jelent (vagy még ennél is kevesebbet). Ehhez képest egy amerikai pedagógus 1080 tanórát tart meg egy évben, ami napi átlagban nézve hat óra. 

A finn tanároktól nem várják el, hogy ha nincs órájuk, akkor is az iskolában tartózkodjanak. Esetenként az is előfordulhat, hogy az egész délelőttje/délutánja szabad egy pedagógusnak. Az így nyert időt az órák gondos megtervezésével tudja tölteni, s így újszerű ötletekkel, módszerekkel színesítheti a tananyagot.