Szapulófa és nikkelszamovár

Ki volt Kassák Lajos? Miért jelentett újdonságot költészete Magyarországon? Milyen körülmények között repült el feje fölött a sokat emlegetett nikkel szamovár? Számos ilyen és hasonló kérdésre adnak választ a Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállításai.

A képen egy szamovár látható.


Művészet és mosópor

„Valaki azt veti ellenem, hogy gondoljam meg, az utóbbi húsz év alatt legalább kétszer annyi új iskola hirdette ki magáról az egyedül üdvözítő igét, és uram isten, hol vannak azóta valamennyien ezek az izmusok, hát jelenthet ez egyebet, mint az új művészet csődjét? Ettől a nagyon okos ellenérvelőtől egyszerűen azt kérdezem: tudja-e, hogy a Lux mosópor feltalálása óta évenként hoznak forgalomba újabb és újabb mosóporokat s az egyik vevő az egyiket, a másik a másikat, végül együttesen szidják és átkozzák az összes mosóporokat – s hogy ebből azt következteti-e az ellenérvelő, hogy az asszonyok hamarosan vissza fognak térni a szapulófához?” – teszi fel a kérdést Kassák Lajos az Izmusok története című művében. A fentiekből kiindulva olyan kérdésekre keresi a választ, hogy van-e szükség művészeti irányzatokra, meg kell-e újulnia a művészetnek. Kassák szerint „a kérdés nem a mosóporok csődje, hanem a mosásnak minél könnyebbé tétele” – és a művészeti irányzatokat illetően sem az a kérdés, hogy mennyi ideig voltak meghatározóak és miért „szűntek meg”, hanem hogy mennyiben segítették a művészet és ezáltal az emberi gondolkodás alakulását. Az egyes irányzatok fel-, majd eltűnése ezért „nem az új művészet halálát, hanem türelmetlen élni akarását, még mindig ki nem merített erőit dokumentálja”. 

Egy új művésztípus

Ez a gondolatmenet magyarázatot ad arra, hogy miként lehetséges, hogy Kassák művészetében a huszadik század elejének avantgárd mozgalmai közül egyaránt tetten érhető a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus és a konstruktivizmus hatása. Nem arról van szó tehát, hogy nem tudta eldönteni, hogy a felsoroltak közül melyik áll hozzá legközelebb, és nem is arról, hogy amikor megunta az egyik irányzat követését, másik követésébe kezdett volna. Sokkal inkább arról, hogy az irányzatokhoz való csatlakozás helyett sokkal inkább saját gondolataira, témáira, „mondanivalójára” helyezte a hangsúlyt – és az ezekhez kapcsolódó formák emlékeztettek egy-egy irányzat stílusjegyeire. Ebből adódóan az ő személyében új művésztípus lépett színre Magyarországon (a huszadik század tízes éveiben): olyan alkotó, „aki életének különböző szakaszaiban újra és újra eredeti válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra”.

Tükrözés vagy önállóság?

„Ha azt mondjuk: magyar avantgarde – ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: magyar szabad vers – ez mindenekelőtt Kassák Lajos” – írta róla egyik méltatója. Az azonban kevéssé ismert, hogy Kassák számára az irodalmi áttörést – Életsiratás című novelláskötetét követően – 1912-ben megjelent első regénye, a Misilló királysága jelentette. A későbbiekben kiadták egyfelvonásosait tartalmazó kötetét (Isten báránykái) – és ismertek voltak képzőművészeti alkotásai. Első verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában 1915-ben jelent meg. Ebben láttak napvilágot jellegzetes – emlékek, indulatok és érzések színes kavalkádját bármiféle akadály nélkül megszólaltató szabadversei, amelyekben – a külföldi minták mellett – Ady és a Nyugat hatása is érzékelhető. Mindezek mellett több folyóiratot szerkesztett, programadó nyilatkozatokat, kiáltványokat fogalmazott és politikai aktivitása is ismert volt. Életművének sokfélesége hűen tükrözi ars poeticáját, mely szerint a művészet (vagy műalkotás), nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak – ezért nem „tükörnek”, hanem önálló tevékenységnek kell lennie.

Ló, madár, szamovár

Kassák emblematikus verse A ló meghal a madarak kirepülnek, amely életművének és az egész magyar avantgárd mozgalomnak egyaránt közismert és reprezentatív darabja. Maga Kassák is így vélekedett róla: „Gondolom, ez a munkám foglalja magában költészetem legtöbb »furcsaságát« és legjelentősebb értékét.” Számos helyen idézik emblematikussá vált utolsó sorait is: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.” A szokványos lírai kereteket terjedelmi tekintetben jócskán meghaladó, ön- és világértelmezés igényével fellépő poémát megtörtént események ihlették: elsősorban az az utazás, melynek során Kassák 1909-ben gyalog elvándorolt Párizsba. Erről az útról egy ennél jóval részletesebb „beszámolót” is írt Kassák: legnagyobb szabású prózai művének, az Egy ember élete című önéletrajznak harmadik, Csavargások című könyvét. Ez utóbbi művében a poéma számos „rejtélyes”, nehezen érthető kijelenésének „kifejtett verziója” is megtalálható. 

A vers értelmezését és tanítását segíti az az oktatási segédletként is nagyszerűen használható online interaktív szövegkiadás, amely a nikkelszamovar.kassakmuzeum.hu címen érhető el. Az anyag a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Kassák Múzeumának A ló meghal és a madarak kiröpülnek című kiállításához kapcsolódik. 2017-ben ugyanis a PIM és tagintézményei három kiállítással is megünneplik Kassák Lajos születésének 130. és halálának 50. évfordulóját. A három tárlat főcíme Kassákizmus – ehhez kapcsolódik a PIM központi épületében az Új művészet – A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban, a Bajor Gizi Színészmúzeumban az Új dráma, új színpad – A magyar avantgárd színházi kísérletei és a már említett A ló meghal és a madarak kiröpülnek. Érdemes valamennyit végiglátogatni!

Bővebb információ: https://pim.hu/hu/kiallitas/kassakizmus