Szemvilág

A szem nemcsak a lélek tükre, hanem talán az egyik legfontosabb érzékszervünk – különösen a mai, rohanó, villódzó képekkel teletűzdelt világunkban. Persze akkor jövünk rá arra, hogy látásunk létfontosságú, amikor már nem úgy működik, ahogy szeretnénk.

A képen egy szemüveg látható.


Olvasókő, okuláré, monokli, cvikker

Vagy egy évezredre nyúlik vissza a szemüveg elődeinek története. A látásjavítás mindig is foglalkoztatta az emberiséget, Néró császár például állítólag egy zöld kövön keresztül figyelte a viadalokat, mondván nyugtatja a szemét, javítja a látását. Sok évszázad csend és kulisszák mögött zajló próbálkozások után az arab Ibn al-Heitam a 10. század végén optikai kísérletei során fedezte fel a fényvisszaverődést és jött rá arra, hogy egy csiszolt lencse segíthet a látáskorrekcióban.  Optika című műve megihlette a kolostorok lakóit – a 13. században elsőként olasz szerzetesek hegyikristályból és kvarcból félgömbölyű lencsét készítettek, és ezeket az olvasóköveket használták a betűk felnagyítására. Az első lencséket egy berill nevű kristályból készítették, így terjedt el a szemüveg későbbi német neve, a Brille. Az első, a mai szemüveghez már némiképp hasonlító okulárékat is az olaszok, mégpedig Murano üvegművesei készítették el nem sokkal később. Innentől már nem volt megállás: a 16. században alakult ki a mai szemüvegszár – szemüvegek ekkor már készültek szaruból, vasból, ezüstből, de még bálnaszilából is. A maihoz már nagyban hasonlító szemüveget árultak Londonban 1728-ban; innen datálódik népszerűsége. Hamarosan a férfidivat előkelő kiegészítője lett az akár egy- (monokli), akár kétlencsés (cvikker, lornyon) változat, nem sokkal később pedig a női retikülökben is ott lapult már egy-egy míves darab.

Így vigyázz gyereked szemére

Ha másért nem, a szeme miatt is fontos, hogy ne hagyjuk a fiatalabb gyerekeket túl sokat a képernyő előtt. Legyen rajta nyáron (és sieléskor) napszemüveg, mert sokszor ő maga se veszi észre, ha szemét bántja az erős a fény. Iskoláskortól pedig „kezdődhet” a nyomasztás: ne hajoljon túl közel a füzethez, se a képernyőhöz, miért hunyorog, ha a táblát nézi, és hasonlók. Nem árt bizonyos időközönként felkeresni egy szemorvost. Három éves korban (korig) illene beiktatni az első vizsgálatot, mert olyan ügyesen tud kompenzálni egy jó gyerekszem egy rosszat, hogy azt a védőnő nem szűri ki. A következő vizsgálat iskoláskor előtt esedékes, ezután pedig 14 éves kor körül ajánlott ismét, hogy a serdülőkori változások szemre gyakorolt hatását górcső alá vegye a szakértő.  

Edzésben a szem

Nemcsak a kímélet, a gondoskodás, az erőnlét is fontos: a szemizmok karbantartásával szinten tartható sőt, a nagyon enyhe látásromlás még meg is előzhető. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen eszköz, nyugodtan lehet hazafele a buszon, vagy várakozás közben gyakorolni. A feladatok egyaránt alkalmasak a fáradt felnőtt-, vagy a fiatal gyerekszem karbantartására, és nem utolsó sorban remek közös programmá válhat. Apropó, közös program: a szemre jótékony hatással van, ha minél több természetes fényt kap, érdemes tehát ezért is minél több szabadtéri programot beiktatni. Ha pedig mégis képernyő elé ülünk, arra törekedjünk, hogy iktassunk be más fényforrást is. A túl nagy a kontraszt a szoba sötétsége és a képernyő fényereje között fárasztja, tompítja a látást. 

Sportszemüveg, kontaktlencse? Progresszív, vagy bifokális?

Ha már eldőlt, hogy valamire szükség van, újabb kérdés, hogy mire is. Próbáljunk a gyerekek, a fiatalok szempontjait is figyelembe véve olyan látszert választani, amit biztosan hordani fog az iskolában, napközben is. A kontaktlencse hivatalosan 16 éves kortól ajánlható, azonban van, aki már 12 évesen is biztonsággal tudja használni, és van, aki 20 évesen sem. A kisebbeknek az elmúlt években már remek, strapabíró, szilikonos szemüvegek érhetőek el. A nagyobbak pedig annak örülhetnek, hogy a szemüveg újra divat lett: legyen szó a szögletes, fekete keretről, a szarukeretről, vagy a 80-as éveket idéző, nagy, kerek szemüvegekről. Akár dioptria mentes lencsével, vagy épp lencse nélkül. További kényelmi opciók is rendelkezésre állnak, legyen szó páramentesítő, vagy karcmentes rétegről, netalántán olyan speciális bevonatról, mely a visszatükröződést csökkenti („antireflex réteg”). Talán a szemüveg is olyan, mint a filmzene: akkor jó, ha nem vesszük észre. Ha annyira mindennapossá és kényelmessé válik, hogy szinte megfeledkezünk róla.