A szexualitás helye és szerepe óvodáskorban

„Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.” Az idézett népdal egy régi hagyományt elevenít fel: eredetileg a nagylányok énekelték villőzéskor, s csak később vált gyerekdallá. A jellegzetes virágvasárnapi népszokás alkalmával a leányok szalagokkal, kifújt tojásokkal feldíszített fűzfaágakkal – ezt nevezték villőnek − járták sorra a házakat. Ki gondolná, hogy finom szexuális utalásokat még a legártatlanabbnak tűnő dalok is rejthetnek, bár nem direkt módon, hanem metaforák formájában: az idézett dalrészletben a zöld ág a férfit, az aranykapu a nőt jelképezi.

A képen óvodások láthatók.


Kis elméleti háttér

Ha egy kicsit a pszichoszexuális fejlődés tudományos hátterét nézzük,  az elméletalkotók különböző elnevezésekkel illették az óvodáskor időszakát: Freud fallikus szakaszként írja le, míg Erikson a gyermekkori infantilis szexualitás időszakának nevezi. Freudnál kulcsfogalomként felbukkan az ösztönenergia, ami a testi fejlődés során mindig azt a testtájat szállja meg, amely a legalkalmasabb az adott életkorban az örömszerző viselkedés kivitelezésére: ez a fallikus szakaszban a nemi szerveket jelenti, természeten csak kezdetleges módon.  Erikson pedig az intenzív fantáziatevékenységet emeli ki elméletében, és ez jól látható az ovisok játékaiban is: ebben az időszakban a kezdeményezés, a kíváncsiság, a világba való harsány „betolakodás” (hangoskodás, agresszív játékok) kerülnek előtérbe. Fontosak a szerep-, illetve konstrukciós játékok, amiket szintén áthat a szexuális kíváncsiság − a gyermeki érdeklődés értelemszerűen a szexualitásra is kiterjed. Felfedezik a két nem közötti különbségeket, a szerepjátékok közül gyakori a „doktoros játék”, vagy a „papás-mamás”: egymás testének szemrevételezése, rácsodálkozva a látható különbségekre. Az ilyen jellegű érdeklődés finomabb módon is megnyilvánul: egyes kisfiúk és kislányok népszerűbbek, emellett jellemző erre az életkorra a „csapongás”; nem ritka, hogy a szerelem tárgya is hétről-hétről változik. Akad, akinek minden ujjára jut „udvarló”, más pedig szomorúan veszi tudomásul, hogy „múlt héten még belém volt szerelmes Bálint, ma már Lilit puszilta meg”. 

Felfedezik a saját testüket

A testvázlat kialakulásával egyre jobban felfedezik saját testüket is, és pont olyan természetességgel képesek beszélni a nemi szerveikről, mint egy apró sebről a könyökükön vagy a torokfájásról, illetve az ezzel kapcsolatos új tapasztalatokat sem rejtik véka alá: „nézd, anya, hogyan változik a kukim, hol kisebb, hol nagyobb!” Felfedezik, hogy az erogén zónák érintése kellemes érzést okoz, és ezt megosztják az őket körülvevő bizalmi személyekkel; a reakciók azonban nagyon vegyesek lehetnek. Az önkielégítés, főként az óvodáskori maszturbáció kényes témának számít, pedig ez a fejlődéssel járó, teljesen természetes jelenség. A túlzott aggodalom és tiltás – szélsőséges esetben ijesztgetés – káros lehet, felesleges gátlásokat ültethet el. Fontos a megfelelő helyzetkezelés: ha szidással próbáljuk a szerintünk helyes útra visszaterelni a csemetét, csupán szégyent ébresztünk benne, és tudatosítjuk, hogy itt valamilyen titkolnivaló dologról van szó. Ha szülő/pedagógus nyugodt marad, és  minimális figyelmet szentel a témának, ez idővel lecseng. Egy ilyen korú gyermeknek már elmondhatjuk, hogy ennek megvan a megfelelő helye (mások előtt ne csinálja), illetve figyelembe kell vennünk azt is, hogy bizonyos események hatására (intézménybe kerülés, kistestvér születése, válás) felerősödhet az örömszerző viselkedés. Természetesen, ha kontrollálatlanul, szinte egyetlen örömforrásként van jelen, az mindenképpen figyelmet érdemel. A gyermek önkényeztetése, saját testének simogatása ebben az esetben egyfajta szeretetpótlék lehet: fontos a mélyebb okok feltárása, és az értő beavatkozás egy gyermekpszichológus segítségével.

Ha kínos kérdések jönnek

Az ovisok gyakran kérdezősködnek a kisbabák születéséről, de ebben is nagy különbségek mutatkoznak: néhány gyerek beéri egyszerű válasszal (és ez mennyivel kényelmesebb a szülő, illetve a pedagógus számára!), míg mások részletekbe menően kíváncsiak arra, hogy hogyan történt a dolog, mi zajlott anya és apa között. Elsődleges szempont, hogy csak olyan információt adjunk át, amit hitelesen tudunk közvetíteni. 

A régi időkre visszatekintve, több szempontból is könnyebb volt a szülők helyzete: több generáció élt együtt, a meghatározó eseményekhez (pl. házasság, gyermek születése, halál) különféle rítusok, hagyományok kapcsolódtak, ami szintén támpontokat adhatott egy-egy kérdéses helyzetnél. Maga a kulturális hovatartozás is sarkalatos pont, de akár egyazon kultúrán belül, családonként is variálódhat a szexualitáshoz, saját testünkhöz, meztelenségünkhöz való viszony. Ha otthon mindig eltakarjuk a testünket, magunkra zárjuk a fürdőszobaajtót, tehát szemérmesen kezeljük a témát, a gyermek viszonyulása is hasonló lesz. A válasznál tehát a hitelesség a kulcsszó, hiszen mondhatunk bármit, elsősorban tetteink beszélnek helyettünk.

Hasznos kiadványok

A direkt információátadást megkönnyítik a kifejezetten ezt a korosztályt célzó látványos képeskönyvek, lehetőséget nyújt a téma finom tálalására, a bensőséges beszélgetésre. Marie Claude-Monchaux könyvét bizonyára sokan ismerik: A sehány éves kislány finom rajzokkal illusztrálva meséli el a kistestvér születését, az életkoruknak megfelelő információkat nyújtva, míg a Peti, Ida és Picuri (a Grethe Fragerstörm és Gunilla Hanssen szerzőpárostól) játékos, kérdezz-felelek formában igyekszik felkelteni a gyerekek érdeklődését, érintve a baba születése mellett például a testvérféltékenység témáját is. Viszonylag friss kiadványnak számít a könyvpiacon a 2014-ben kiadott Az első könyvem a nemiségről – A legkényesebb kérdések és válaszaik, amely a férfi és nő között anatómiai különbségekkel, a várandósság és a szülés témájával foglalkozik, illetve segít eloszlatni a nemiséggel kapcsolatos tévhiteket. Végül, de nem utolsósorban Anna Herzog 2016-ben megjelent könyvét ajánlanám: az Anya hasában szép, érzékletes képekkel járja körül a fogantatás és születés kérdését a legfontosabb kifejezések magyarázatával.

(A szerző szexuálpszichológus.)