Szitakötő szavaink

A felsejlő értelmet kerestem ma néhány sokszor eltángált, de sem a szitakötő mesterembernek, a szitásnak a szitáján, sem a nyelvhelyesség rostáján soha át nem potyogó kötőszónk használata mögött, mert olyan biztos, hogy van nekik üzenetük, mint a szitakötőnek az, hogy szitaszárnya van.

alt


Ha és amennyiben

Ezt a két tüneményes szót az és előtt és az és után sokan tartják tudálékoskodásnak így együtt, illetve szószaporításnak, netán még modorosnak vagy helytelennek is, mondván: azonos szerepűek, minek belőlük kettő. Holott véleményem szerint itt másról van szó, méghozzá valami olyasmiről, mint az ugyancsak agyonszapult, korábban persze szebb napokat is megélt de viszont esetében. Igen, igen, azonos szerepűek, hát pont ezért kell mindkettő…

Hogy miért is? A titkot az egyikük, a „ha” kötőszó őrzi szerintem, és még csak nem is ennek a picinyke szónak a hogy-ból há-vá fogyott, majd ha-vá rövidült, csenevész kis hangteste miatt, amelyet mégiscsak meg kellene erősíteni valahogy, bár ez a dupla, mini nyomaték a ha után is gyakran oka lehet a jó értelemben vett szóhalmozásnak, a pleonazmusnak. Hanem azért is, mert a ha többjelentésű szó, s a tagmondat elején – szövegkörnyezet híján – nem mindig világos az aktuális jelentése, amely persze az egész mondatra kihat. 

Vegyük csak a ha két legfontosabb értelmét, az időt, illetve a feltételt, megengedést, amelyeket a kötőszó kifejezhet az általa bevezetett tagmondat elején. Márpedig az egy tőről fakadó kettő: az idő és a feltétel gyakran ég és föld, lássuk csak.

(És) amikor

„Ha kilépett az ajtón, azonnal nagy ricsaj támadt.” Ez a ha felcserélhető lenne az amennyiben szóval? Szerintem nem. Sokkal inkább ezekkel: Amint… Ahogy… Amikor… Abban a pillanatban, hogy… / amikor… Stb. Hallani az időbeliséget. Érdekes, hogy ilyen esetben mégsem mondjuk ezt: „Ha és amikor kilépett…” Lehet, hogy csupán azért, mert ez a jelentés a ha szó ősibb értelme? Nem tudom, és persze nem is akarok a szóhasználat mögött formális logikát keresni a nyelvi logika helyett. Na de folytassuk tovább.

Talán erről a fenti, időhatározói jelentésről való leválást hivatott megerősíteni, és a másikat, a feltételt igyekszik egyértelművé tenni, kijelölni már egészen a mondandó, pontosabban a tagmondat elején az a sokat szapult „ha és amennyiben” alakulat. Nem mondom, hogy szép vagy különösebben választékos, mert nem az, de a funkciójának tökéletesen megfelel a beszélt nyelvben, hiszen rámutat a másik, az előző szó egyetlen ideillő jelentésére. 

Sőt, akár még nyelvi előzékenységnek is felfoghatjuk ezt a szerkezetet, legalábbis én annak tartottam középiskolás koromban, de csak akkor, ha és amikor az egyik legokosabb tanárnőnk éppen használta is történelemórán, nem egyszer. Ámde az Ámbár tanár úrhoz képest őt soha nem emlegettük Ha-és-amennyiben tanárnőnek.

(És) amennyiben

Más kérdés, hogy ez a bizonyos „és” a ha és az amennyiben között valóban szokatlan vagy akár zavaró is lehet a mai eszemmel, hiszen nem egyszerűen kapcsolatos, hanem inkább értelmezői a viszony a két együtt használt kötőszó között. Tehát valami ilyesmi a kapcsolatuk: ha – vagyis / mármint / más szóval / értsd: – amennyiben (… és nem amikor, amit a ha magában ugyancsak jelenthetne). 

Erre az utóbbira is számtalan élő példa akad, itt viszont nem az amennyiben, hanem az amikor kicserélhetősége lenne a furcsa a „ha” helyén: „Ha kérdésük lenne, vagy kételyeik maradtak, hívjanak minket bátran!” Hát itt nem az amikor, hanem az amennyiben, az abban az esetben, ha, az annak a feltételnek a teljesülése esetén, ha stb. lenne a „ha” helyére illő alakulat értelmileg véleményem szerint. Ha és amennyiben, na jó: feltéve, hogy elfogadjátok mindezt.

(Pont) akkor, amikor

Na akkor… Higgyétek el, nem dobálóznék olyan, az idegen nyelv tanításakor persze bevett elvont fogalmakkal, mint az egyidejűség meg az előidejűség, de ebben az esetben eléggé nehéz kikerülni mindezt. Nézzük csak, miért!

A when… kötőszó az angolban legtöbbször mikor…, amikor… értelmű. Ekkor egyidejűségre utal, és ilyen esetben gyakran a while, értsd: mialatt, miközben, illetve esetünkben még gyakrabban az as szóval alkot közelebbi rokonságot, ahogy és amint azt láttuk is fentebb, ha nem is annyira gazdagon, mint ahogy most mutatom: Ha / Amikor / Ahogy / Amint kilépett az ajtón... 

A when azonban miután…, azután, hogy…, azután, miután… jelentéssel is bír, amely előidejűséget üzen, és ekkor nem a while vagy az as, hanem az after szóval illik egy szinonimasorba, akkor is, ha kétnyelvű szótáraink ezzel kevesebbet vagy olykor semmit sem törődnek, mondván: mindez csak grammatika. És ez most nem is az angol, hanem a magyar miatt lesz fontos nekünk.

Mert a magyarban ugyanúgy működik mindez. Vagy mégsem mindig? „Akkor haltak meg az utasok, amikor a gép lezuhant”. A szórend nem stimmelne? Vagy tényleg csupán koincidencia lenne? Jesszusom! Pont akkor? És mind? És miben…? 

Vagyis a mondat így azt sugallja nekem, mintha ez a fenti két esemény egymástól teljesen függetlenül és tök véletlenül történt volna meg egyidejűleg, egymással párhuzamosan, holott dehogy. Ennek a kettőnek, így fogalmazva – talán hallani is – köze nincs egymáshoz. Nem másért, hanem azért, mert nem olyan a két tagmondat viszonya, mint például ebben a mondatban, amely formailag, felépítésében persze ugyanaz, és a típust százával használjuk jól és jogosan: „Akkor nyitott be a szobába, amikor a gyerekek éppen elaludtak”. 

Fontos megjegyeznünk, hogy az „amikor” a repülőgép-szerencsétlenségben egyáltalán nem bűnös, bár tényleg nem a legpontosabb. Annál inkább az akkor szó felesleges és zavaró fókuszba kerülése, ezáltal a két tagmondat legkevésbé lényeges egyidejűsége.

Elemezzük még egy cseppet tovább. Még a miután, esetleg az amikorra már alakulat sem a legegzaktabb viszonyt jelölné ki esetünkben, de legalább közelebb járnánk az igazsághoz. A két tagmondat között ugyanis a nyilvánvaló előidejűség mellett sokkal inkább egyféle következményes logikai viszony lapul. Tehát „ennek következtében, és így, ezért” jártak pórul szegények, mármint hogy, vagyis mivel a gép lezuhant, a bomba felrobbant, a sofőr elaludt, a fordító vagy a hír szerkesztője meg épp nem figyelt kellőképp.

De viszont

Csak nehogy úgy járjak itt a sok kötőszó között egyre mélyebbre és mélyebbre vájkálva, mint Örkény egyik fenyegetően kezdődő egypercesének, a Hír címűnek a főhőse, akivel a következő esett meg: „Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.”

De és viszontag, de viszont, ámde, de ellenben, de ezzel szemben ti legyetek választékosak, rendesek és jól neveltek, szóval hogy ne dohányozzatok.