Szociális Cirkusz – Mindenki másképp csinálja!

Hogyan lehet zsonglőrködés tanításával megelőzni a droghasználatot veszélyeztetett fiatalok körében? Miként fejleszti a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket a szociális cirkusz egyik különleges eszköze a Juggle Board? Mi történt abban az iskolában, ahol 2017 szeptemberétől virágbottal, buzogánnyal és diabolóval tartanak foglalkozásokat az értelmileg akadályozott diákok körében?

A képen egy fiú zsonglőrködik.


Az Inspirál Cirkuszközpontban jártunk, ahol egy kötetlen, jó hangulatú szakmai találkozó keretében három szociális cirkuszi projekt mutatkozott be.

A szociális cirkusz egy olyan módszer, amely a cirkuszi művészetek valamilyen szintű elsajátítása révén esélyt teremt a társadalom perifériájára szorulóknak az integrációra. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő, vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekektől kezdve a drogfüggőkig számos csoportot segíthet a módszer, hogy önbizalmukban, önbecsülésükben növekedjenek, képesek legyenek bármilyen tevékenységet fókuszált jelenléttel végezni, illetve hogy társas kapcsolataik javuljanak. A szociális cirkuszt egy korábbi cikkünkben részletesebben ismertettük, illetve a téma iránt bővebben érdeklődőknek ajánljuk a figyelmébe Szabó Márton – aki a módszer szakértője – írását is.

A szolnoki PorEND drogprevenciós projekt eredményeiről Csizik Renáta és Furcsa József számoltak be. Céljuk elsősorban az volt, hogy Szolnok térségében élő drogfogyasztással erősen veszélyeztetett roma gyerekeket és fiatalokat a szociális cirkusz módszerével készítsék fel a hétköznapok túlélésére és egy kiszámíthatóbb, tervezhetőbb jövő kialakítására. A projekt kezdetén a Kamasz-Tanya és a Tücsök úti Közösségi Ház kilenc szakembere sajátította el a szociális cirkusz módszerét, és tartott foglalkozásokat a gyerekeknek. A PorEND jellegzetessége volt, hogy minden egyes oktatási alkalom után videó interjút készítettek, ahol a fiatalok beszámolhattak arról, hogyan érezték magukat, miben fejlődtek, mit tapasztaltak meg a zsonglőrködés során. Furcsa József hangsúlyozta, hogy a rendszeres interjúzás azért volt fontos, hogy egyrészt a résztvevők kommunikációs képességei is fejlődjenek, ki tudják fejezni, ami bennük van, illetve hogy nyomon követhető legyen a fejlődésük, legyen tükrük saját maguk felé is, hogy mennyit haladtak előre az úton. Fontos volt az is, hogy a gyerekek önismeretükben is növekedjenek, ezért erre szintén külön órákat fordítottak. Ahogy a családokkal is folyamatosan tartották a kapcsolatot, hogy megszerezzék és életben tartsák a szülők támogatását. Az is célja volt a projektnek, hogy a gyerekeket fesztiválokra vigyék, vagyis olyan helyzetbe hozzák őket, ahol meg is mutathatják, sőt át is adhatják a tudásukat. Sikerként könyvelhető el, hogy ezeken a fesztiválokon valós találkozások, társas interakciók születtek a PorEND-es fiatalok és más gyerekek között, sőt nagy élmény volt látni, ahogy a kezdő zsonglőrök lelkesen tanítgatták az érdeklődőket tudományukra. Csizik Renáta beszámolt három személyes fejlődéstörténetről is. Egyik kislány, aki részt vett a projektben, induláskor 8 tantárgyból bukásra állt, viszont évvégén sikerrel vette az akadályokat, és mindent a tanulmányi követelménynek megfelelően teljesített. Sikernek könyvelhető el, hogy volt egy olyan 14 éves lány is, aki nagyon visszahúzódó és félénk volt, komoly kommunikációs gátakkal rendelkezett, a projekt során azonban teljesen kinyílt, a szava számít már az osztályközösségben, ki tudja fejezni az érzéseit és a gondolatait. Valamint beszámoltak egy kiskamasz korban járó, szintén roma fiúról is, aki ugyan nem volt a legügyesebb a zsonglőrködés terén, de a videóinterjú-készítés annyira megmozgatta a képzeletét, hogy megtanult azóta szinte autodidakta módon filmet forgatni, és saját riportokat is készített. Furcsa József és Csizik Renáta nem hallgatta el azt sem, hogy egyelőre sajnos elég nagy a lemorzsolódás, sok gyerek hagyta ott a PorEND-et, ennek az okait folyamatosan vizsgálják, és készek megtenni mindent, hogy az előttük álló új projektekben ez a szám csökkenjen.

Takács-Mózes Kitty, a Zuglói Pedagógiai Szolgálat gyógypedagógus munkatársa tanulási nehézségek által érintett (BTMN-es) óvódásokat és kisiskolásokat fejleszt. A foglalkozásain rendszeresen beveti a Craig Quat (szociális cirkusszal foglalkozó zsonglőr) által fejlesztett eszközt, a Juggle Boardot.

JUGGLE-BOARD 2017 from Craig Quat on Vimeo.

Az óvódásokkal való foglalkozások során kiemelten fontos a testtudat és a testséma fejlesztése, ehhez remek eszköz ez az öt sínből álló eszköz, hiszen a gyermek megtapasztalhatja, hogy mekkora nyomatékkal kell a labdát meglöknie, hogy egyenesen végig haladjon az arra kijelölt pályán (ne álljon meg félúton, illetve ne is guruljon túl a sínen). Fejleszthető vele a mozgáskoordináció, a jobb és a bal kéz kiegyensúlyozott szerepet kaphat, amikor az a feladat például, hogy mind az öt labdát folyamatosan mozgásban kell tartani. Iskolásoknál a sérült tanulási motiváció és az önbizalomhiány okozhatna a foglalkozásokon gátakat, ha kizárólag például egy nyelvtani szerkezet megértésére és annak újra konstruálására kellene koncentrálni, ezt a problémát Takács-Mózes Kitty a Juggle Board segítségével úgy kerüli meg, hogy az öt különböző színű labdához egy egyszerű mondat öt szavát kapcsolja, így könnyebb felismerni úgymond a mondat terét, hol van az eleje, közepe, vége. A Juggle Board alkalmazásával rásegíthet a gyógypedagógus a gyermek megfelelő memória stratégiájának kialakítására, az analógiás gondolkodás fejlesztésére, és az absztrahálás képességének javítására.

Balla Ágnes, a Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola pedagógusa (több tanártársa jelenlétében és segítségével) bemutatta az iskola legújabb pedagógiai projektjét, melyben az értelmileg akadályozott gyerekek heti egy órában, homogén (hasonló képességű és motivációjú diákokból álló) csoportokban zsonglőrködni tanulnak. A tavalyi tanév során az iskola tizenöt pedagógusa ismerkedhetett meg a szociális cirkusz módszerével, akiket annyira lelkessé tett ez a találkozás, hogy folyamatosan terveztek, gondolkodtak, álmodoztak: hogyan is lehetne a zsonglőrtechnikákat beépíteni a közoktatásba. Végül pozitív igazgatói döntés született, és a megálmodott projekt a 2017/18-as tanév elején elindulhatott. Balla Ágnesék bár a projekt sikerességét egyelőre nem mérik, viszont a foglalkozásokat tartó pedagógusok rendszeresen naplózzák, hogy melyik diák milyen eszközökkel foglalkozott, ha együttműködésre volt szükség egy feladat végrehajtása során akkor, ki mennyi ideig irányított, illetve a követő felek, hogyan voltak képesek elfogadni az irányítást. A pedagógusok megfigyelték, hogy a foglalkozáson résztvevő csoportok tagjai mind a koncentrációs képességük terén, mind a társas együttműködésben fejlődtek.
 

Kapcsolódó tartalmak

A cirkusz mindenkié! – A szociális cirkusz mint nevelési módszer

Vajon lehet egy kudarcélményekkel teli fiatalból jó tanuló, illetve egy agresszív kamasz kedvesebb attól, hogy zsonglőrködik vagy akrobatikus gyakorlatokat végez? Csupán ezektől természetesen nem, viszont a szociális cirkusz szakemberei úgy gondolják, hogy azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik részt vesznek a foglalkozásaikon, jobban be tudnak illeszkedni, javul a koncentrációs képességük, s így nagyobb esélyük van az integrációra, felzárkózásra.