Szolgálat a gyerekekért, szülőkért és pedagógusokért

Milyen feladatokat látnak el a pedagógiai szakszolgálatok? Hogyan képzeljük el működésüket? Milyenek a hétköznapjaik? Kérdéseinkre a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója, Bódor Andrea válaszolt.

alt


Milyen szerepet töltenek be a pedagógiai szakszolgálati intézmények a köznevelés rendszerében?

A pedagógiai szakszolgálat működésének jogi hátterét a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, valamint a 15/2013. (II.26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről határozza meg. 2013 szeptemberétől fontos változás történt a szakszolgálati rendszerben. Egy megyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálati intézményben egyesültek az addig különböző fenntartatásban és működtetési formában funkcionáló szakértői bizottságok, nevelési tanácsadók, beszédjavító intézetek és egyéb szakszolgálati feladatot ellátó intézmények. Az új szervezetben járásonként és kerületenként alakultak tagintézmények, azzal a céllal, hogy a megyék/főváros egész területén azonos minőségben hozzáférhető legyen az összes szakszolgálati ellátás. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében 2 járásban nem volt szakszolgálati intézményünk, a Putnoki és a Gönci járásokban, ezeket létrehoztuk. A köznevelési rendszerben a nevelési-oktatási intézményeken kívül két olyan típus működik, amely nem nevelési-oktatási feladatot lát el: a pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai szakmai szolgáltatás. A pedagógiai szakszolgálatok célja a köznevelési rendszer magas színvonalú, méltányos, eredményes, hatékony működésének támogatása. A szakszolgálat nem csak a kiemelt figyelmet igénylő gyerekekkel foglalkozik, hanem minden olyan gyerekkel, akinek bármilyen fejleszthető, korrigálható problémája van, továbbá közvetlenül segítjük a szülő és a pedagógus nevelő munkáját. Azt szoktam mondani, hogy a pedagógiai szakszolgálatokban segítő szakemberek dolgoznak, akik a maguk megszerzett speciális szakmai tudását a gyermekek/tanulók, szüleik és pedagógusaik szolgálatába állítják.

Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb feladatai? 

A 2013-2014-es tanév az átmenet és az „összeolvadás” éve volt, mindannyian tanultuk az új helyzetet, igyekeztünk megismerni és átlátni a Miskolci Tankerület rendszerét és megtalálni abban a helyünket, megismertetni magunkat. Rengeteg feladatot adott egy újonnan megalakuló intézmény felépítése, melyben a kollégák rugalmassága, összetartása és támogatása sokat segített. Tagintézményeink különböző fenntartású háttérrel rendelkeztek, össze kellett csiszolódnunk, meg kellett szoknunk a miskolci központban történő ügyintézést. Sokat segített az átalakulásban, hogy már a megelőző években is működött a megyében a pedagógiai szakszolgálati vezetők munkaközössége, ami jó alapot képezett a szakmailag összetartó, egységes törekvéseket képviselő, kollegiális igazgatótanács működtetéséhez.

A 2014-2015-ös tanévben tovább folytatódott a rendszer kiépítésének feladata, melyhez hozzáadódtak a pedagógus életpályamodell bevezetéséből fakadó feladatok, illetve a szakmai feladatellátáshoz szorosan hozzátartozó kiküldetések kialakítása. Nagyon fontos a mindennapi munkánkban, hogy a pedagógiai szakszolgálat szakemberei állandóan úton vannak, lehetőleg heti rendszerességgel megjelennek a járások településein, óvodákban, iskolákban. Fontos elv az egyenlő hozzáférés biztosítása, és hogy minden gyermek a lakóhelyéhez lehető legközelebb kapja meg az ellátásunkat. Igaz, intézményünk működésében jelentős tételt tesznek ki az utazási költségek, de még mindig egyszerűbb, olcsóbb és biztonságosabb a pedagógust utaztatni, mint a gyermekeket.

A 2015-2016-os tanév a szakmai munkában nyugalmasabb és kiszámíthatóbb volt, ebben a tanévben a minősítések mellett az Önértékelés hozott új és megterhelő feladatot a kollégák számára. A 2016-2017-es tanévben intézményvezetői tanfelügyelet zajlott, a 2018-as évben pedig a tagintézmény-vezetők tanfelügyelete várható.

Mik voltak az elmúlt négy év legjelentősebb szakmai tapasztalatai?

Az eddig elért eredményeinket az igazgatótanács irányításával, a munkaközösségek segítségével valósítottuk meg. Fontos volt, hogy ne csak az irányításban legyünk egységesek és haladjunk egyfelé, hanem a szakembereket is hozzuk össze egy illetve több nagy szakmai közösséggé megyeszerte. Ezért megalapítottuk az intézményi (megyei) szintű szakmai munkaközösségeinket, ami egy hosszabb folyamat volt, 3 tanéven keresztül zajlott. Megalakultak a gyógytestnevelő tanárok, a logopédusok, a korai fejlesztést, a szakértői bizottsági tevékenységet, a nevelési tanácsadást, a tehetséggondozást végző szakemberek, koordinátorok, az óvoda-iskolapszichológiai koordinátorok munkaközösségei. A mi intézményünkben valószínűleg nagyobb kihívás munkaközösségeket működtetni, mint egy iskolában, mert a kollégák földrajzilag messze vannak egymástól, továbbá a munkaközösségek nagy létszámúak, van, amelyik 100 fő feletti szakember létszámmal bír. Nagyon fontos volt, hogy a különböző járások tagintézményeiben dolgozó szakemberek ugyanolyan kollégának érezzék egymást, mint a közvetlen munkatársaikkal, illetve a kisebb vidéki tagintézményekben sajnos a legtöbb szakember egyedül végzi a feladatát, pl. 1 logopédus, 1 pszichológus, 1 konduktor van, néha még a gyógypedagógus is egyedül van, ezért szükségük is van a kollégáknak a többi járásban dolgozó szakember, valamint a munkaközösség támogatására. Mára már elmondhatom, hogy keresik, hívják egymást a kollégák, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a távolságok ellenére is, aminek én személy szerint nagyon örülök.

Az EDUCATIO útmutatásait alapul véve olyan protokollokat hoztunk, hozunk folyamatosan létre, amellyel egységesítettük az eljárásrendet a korai fejlesztés, a szakértői bizottsági tevékenység, a logopédiai diagnosztika terén. A szakszolgálat erőssége az a humánerőforrás, akik saját erőt és saját anyagi ráfordítást nem kímélve képzésekre, tanfolyamokra járnak. Aktív és rendszeres személyes kapcsolatot tartunk a nevelési-oktatási intézményekkel, szükség esetén a települések, tankerületek vezetőivel. Az oktatási intézményekben heti rendszerességgel megjelenő szakemberek igény szerint fogadóórát tartanak a szülők számára, ill. konzultálnak az intézmény pedagógusaival. 

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat igen sokrétű tevékenységet folytat. Milyen területeken tevékenykednek? 

A pedagógiai szakszolgálatok működését többek között a 15/2013 (II. 26.) EMMI rendelet és a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről és határozza meg, melynek 18.§ alapján a szülő és a pedagógus nevelő munkáját, valamint a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását pedagógiai szakszolgálat segíti, az alább meghatározott területeken:

a) a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás,
b) a szakértői bizottsági tevékenység,
c) a nevelési tanácsadás,
d) a logopédiai ellátás,
e) a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás,
f) a konduktív pedagógiai ellátás,
g) a gyógytestnevelés,
h) az iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás,
i) a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása.

Intézményünk mindegyik törvény által előírt szakfeladatot ellátja, de a járási tagintézmények között még van különbség, nem mindegyik tudja mindegyik szakfeladatot ellátni. Ennek egyik oka a jelentős szakember hiány, ami országos szintű probléma. Hiába hirdetjük az állásokat, kevés a pályázó, különösen a megye peremvidékein elterülő járásokban. Legkevesebb a logopédus, de kevés a pszichológus, a gyógypedagógus, a gyógytestnevelő. Intézményünkben jelenleg 49,44 %-os a szakember-ellátottságunk, tehát a minimálisan szükséges szakemberek számának felével sem rendelkezünk. 

Minden járásban ellátjuk a szakértői bizottsági tevékenységet, a nevelési tanácsadást, a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadást, a logopédiai ellátást. Bár a logopédiában mindig vannak „veszélyeztetett” területek, azaz olyan járásunk, ahol nincs logopédus. Évekig nem volt a Mezőcsáti járásban, ezért a szomszédos Mezőkövesdi járás segített be nekik a feladatellátásban. Most szerencsés pillanatban vagyunk, mert találtunk kollégát, de hamarosan a Cigándi, majd a Gönci járás kerül veszélybe nyugdíjazás miatt. 

Az iskola- és óvodapszichológiai ellátás a pedagógiai szakszolgálat esetében azt jelenti, hogy szakmai koordinációs tevékenységet végez az óvodákban és iskolákban alkalmazott pszichológusok számára. Tehát az óvoda- és iskolapszichológusok nem a mi szakalkalmazottaink. Sajnos nagyon kevés van belőlük, megyénkben szinte csak Miskolc városát fedi le ez a típusú ellátás, elvétve Tiszaújváros, Mezőkövesd, Kazincbarcika, Sárospatak városaiban található egy-egy iskola- óvodapszichológus. Ezért nincs is igazán kit koordinálnunk. Fontos lenne tudni, hogy az óvoda- és iskolapszichológusok nagyon jelentős prevenciós tevékenységet látnak el, szerepük sokkal jelentősebb, mint ahogyan a köznevelés rendszerében az jelenleg látszik.

Van-e ezek között olyan, amely kiemelten fontos az Önök térségében?

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat a megyében lévő 16 járás gyermekeit, tanulóit látja el. A leghátrányosabb helyzetű térségek közé tartozva kiemelkedő fontosságú a szociálisan elmaradott, rendkívül nehéz körülmények között élő gyermekek és tanulók felzárkóztatásának elősegítése, hátránykompenzációjuk megvalósítása. Az Intézmény célja, hogy az ellátást a tagintézmények fejlesztő- és vizsgálóhelyiségeiben, illetve az adott tankerület nevelési-oktatási intézményeiben, vagy együttműködési megállapodás keretében biztos kezdet gyerekházakban kapják meg a gyermekek, tanulók és szüleik. Célunk a szakszolgálati alapfeladatok jellegéhez igazodva a vidéki települések köznevelési intézményeiben a folyamatos és egyenletes ellátás biztosítása.  

Mindegyik szakterületet fontosnak gondolom a maga nemében, nem is lehet őket szétválasztani egymástól, mert szorosan összefüggenek egy-egy gyermek esetében. Mindegyik lehetőséget ad a gyermek képességeinek, adottságainak, személyiségének, megismerésére, feltérképezésére, illetve ebből fakadóan a beavatkozásra, tanácsadásra, fejlesztésre. Én kiemelt fontosságúnak tartom a prevenciót és a korai időszakban történő megsegítést, beavatkozást.

Ezért előre tenném a korai intervenciós ellátást: minél hamarabb jut egy fejlődésbeli elmaradást mutató és/vagy rizikóbaba a látókörünkbe, annál nagyobb esélye van a benne rejlő képességek kibontakoztatására, arra, hogy elkerüljük a súlyosabb állapot rögzülését. Ezzel javítjuk a gyermek esélyeit az életre és a tanulásra, továbbá javítjuk a család életminőségét is. Ugyanezen célt szolgálja a logopédiai ellátásban a 3 évesek nyelvi szűrése, de szűrjük az 5 éves óvodásokat is, továbbá a nevelési tanácsadási ellátás keretében akár már 4 éves korban igyekszünk kiszűrni a részképességzavarokat. Meggyőződésem, hogy a megfelelő, szenzitív időszakban történő beavatkozással hosszú távon kevesebb lehet a BTMN-es, SNI-s tanuló, időt és pénzt takarítunk meg a gyermek családjának és a társadalomnak is.