A szorongás változása

A gyermekkori szorongás a leggyakoribb mentális nehézség, így elkerülhetetlen, hogy pedagógusként ne találkozzunk olyan gyerekekkel, akik óvatosabbak, izgulósabbak, mint társaik. Ahogy fejlődik egy gyerek, úgy változik a szorongás jellege is, aminek kiemelkedő szerepe van akkor, ha azon gondolkodunk, hogy szükséges-e pszichés megsegítéshez juttatnunk tanítványunkat.

alt


A szorongás mindenki által ismert és megtapasztalt érzés, teljes hiánya az, ami biztosan valamilyen pszichopatológiára utal. Egyénileg különbözünk abban, hogy ki mennyire szorongós alkat a genetika, a környezet és a szociális tanulás függvényében. A szorongás aktivizálja a szervezetünket, ami folytonos készültségben van arra, hogy a veszélyes környezeti ingerre reagáljon. Ebből következik, hogy az általános tünetek között szerepel a korábbihoz képest markáns étvágyváltozás, alvási nehézségek, folytonos aggodalom és negatív gondolatok, testi elváltozással, vagy betegséggel nem indokolható gyomor és fejfájás. A készenléti állapot hatására gyengül a koncentráció, hiszen a fiatal a feladat mellett az őt foglalkoztató aggodalomra is figyel, illetve irritábilitás is felléphet, amikor az a történés, ami nyugalmi állapotban nem okoz gondot, egy feszültebb pillanatban indokolatlan reakciót, például dühöt vált ki. Viselkedéses szinten a szorongással együtt jár az elkerülés, amikor a gyerek különböző manővereket végez annak érdekében, hogy ne kelljen a kellemetlen érzéseket okozó helyzettel szembenéznie. 

A szorongás gyermekkorban nem csak normális, a fejlődéssel együttjáró jelenség, hanem adaptív is, tehát segíti az alkalmazkodás azáltal, hogy a félelem megakadályozza a gyereket attól, hogy valamilyen veszélyes helyzetet próbáljon ki és bajt okozzon magának. Például a túlélés szempontjából hasznos, ha a gyerek tartózkodik az idegenektől vagy a kutyáktól. Életszakasz váltáskor, óvodából iskolába lépve a szorongás, mint tünet felerősödhet az ismeretlen helyzettel való szembesüléskor, ami átmenetileg teljesen indokolt és idővel lecseng. Minden osztályban vagy csoportban előfordul egy-egy izgulósabb diák. Felmerülhet bennünk, hogy az ő szorongás szintje átlépi már az életkori norma küszöbét. A normatív és a problémás szorongás közötti különbségtétel mérlegelésben a következő szempontok segítenek: 

  • Okoz-e funkcióromlást a szorongás? Azaz, jellemzően előfordul-e, hogy a gyerek azért kap egyest, mert nem képes felelni az osztálytársai előtt, vagy azért szigetelődik el a közösségben, mert tart a társaival való kapcsolatteremtéstől. A funkcióromlás azt jelenti, hogy a fiatal nem tudja már ellátni az életével járó fejlődési feladatokat. 
  • Mennyi ideje áll fenn a szorongás? Ha azon gondolkodunk, hogy pszichológushoz küldjük-e a diákot, fontos megbizonyosodnunk arról, hogy a szorongás nem átmeneti állapot, amit valamilyen megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás hoz létre. Ha a szorongás fokozottan jelen van hosszabb időn át (legalább több hónap), akkor érdemes jelezni ezt a szülő felé. 
  • Mennyire szenved tőle a gyerek? A szorongás egy kellemetlen állapot, viszont fontos azt átgondolni, hogy mi látjuk-e szorongóbbnak a fiatalt, vagy ő is nyilatkozik erről. A szociális kapcsolatok terén válik fontossá ez a szempont: a kívülről magányosnak tűnő gyerek lehet szenvedő szorongó illetve nyugodt introvertált is. 
  • A szorongás mennyire megfelelő az életkornak? Az életkori jellemzők ismerete (lásd lejjebb) segít minket abban, hogy gondolkodjunk a további lépéseken. Tizenévesen a társak visszautasításától tartani életkori sajátosság, míg az irreális tartalmaktól félni inkább intő jel. 

Hangsúlyozandó, hogy ne egy jellemző alapján gondolkodjunk, hanem a fenti pontok együttes megjelenése legyen az, ami jelzésre sarkalljon minket. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a gyerekkori szorongás pszichológiai támogatással viszonylag jól kezelhető állapot, viszont segítség nélkül komoly elakadásokhoz is vezethet. Itt található a dilemma, hogy mi a helyes észlelés: de inkább küldjünk szakemberhez egy kevésbé szorongó gyereket, mint hogy a nagyon szorongók ne kapjanak segítséget. Az iskolapszichológussal való konzultáció segíthet ebben a mérlegelésben. 

A gyerekek fejlődésével együtt változik a szorongás tematikája is. A következőkben olvashatók az életkori sajátosságoknak megfelelő témák: 

Óvodáskor

Az óvodás életkorban jellemző a gyerekek mágikus gondolkodása, amikor világképükben megférnek együtt a valóságos és varázslatos elemek. A félelmeket is ez a vonás határozza meg: ilyenkor tartanak a gyerekek az irracionális lényektől, mumustól, boszorkánytól, akik szimbolikusan ártó szándékot illetve az eltűnéstől való szorongást testesítik meg. A sötétség pedig teret enged ezeknek a fantáziáknak, hiszen a sötétre kivetíthetők, megszemélyesíthetők ezek a belső szorongás kifejező lények. A szeparációs szorongás is jellemző ebben a korban, ami a gondozótól való elszakadás, a gondozó vagy annak szeretetének elvesztésétől való félelem. 

Kisiskoláskor

Ahogy iskolás korra fejlődik a gondolkodás, úgy lesznek egyre reálisabbak a félelmek is. A konkrét műveletek korában a betegségek, sérülések kerülnek a szorongás fókuszába. A szeparációs szorongás továbbra is tetten érhető, egy más szinten, mint óvodás korban: 7-10 éves korban a gyerekek inkább a szülő elismerésének, szeretetének elvesztésétől tartanak, illetve a szégyen és bűntudat érzésétől. Ebben a korszakban indul a teljesítmény és szociális szorongás is, mivel az iskolában, a társak előtt való megfelelés az önértékelés egyik fontos forrása. A jó eredményekkel a gyerekek a szülőknek is szeretnének teljesíteni, ilyen módon kapaszkodik össze a teljesítmény és a szeparációs szorongás. 

Kamaszkor

Kamaszkorban az absztrakt, elvont gondolkodás megjelenésével szélesedik a szorongások palettája is, amiben megjelennek olyan tényezők is, mint háborúk, vagy környezetszennyezés, amik közvetlenül nem érintik a fiatalt, viszont képes átgondolni azt, hogy globálisan mennyire fenyegetőek ezek a történések. Az egzisztenciális jellegű félelmek is megjelennek ebben a korban, amikor ráeszmél a fiatal arra, hogy milyen kis részét alkotja a nagy egésznek, az univerzumnak. 

Kamaszkorban a társak általi elfogadottság különösen fontos a fiatalok számára, ezért szociális jellegű szorongások tömegével jelennek meg. Ekkor az foglalkoztatja a diákokat, hogy mit gondolnak róluk mások, elfogadhatóak-e, szerethetőek-e, milyen a pozíciójuk a közösségben. A felnőttkori szociális fóbiák a kamaszkorban gyökereznek. 

Források: 

Michael Rutter et al. (2008) Rutter’s Child and Adolescent Psychiatry, Wiley-Blackwell 
https://www.nhs.uk/conditions/anxiety-disorders-in-children/
https://www.anxioustoddlers.com/worries-by-age/#.W7PPZGgzbIV
http://vadaskert.hu/szorongas/
https://childmind.org/article/when-to-worry-about-an-anxious-child/
https://childmind.org/guide/anxiety-basics/what-to-look-for/