Szükséges-e okosjáték óvodásoknak?

Sok óvodában alkalmazzák a Digitális Óvodai Oktató (DIOO) programot. A magyar fejlesztésű szoftverrel napi 15 percet játszhatnak a nagycsoportosok (5-6 évesek), hogy fejlesszék képességeiket, digitális írástudásukat. A program jótékony hatásai és diagnosztizálási erényei ismertek, de tényleg erre van szüksége egy óvodásnak?

alt


Legalább két iskola megy egymással szembe ebben a kérdéseben, az iskolát most nem az intézményi, hanem az irányzat értelemben használva. Az egyik, mondhatnánk, hogy Vekerdy nevével fémjelzett irányzat szerint, a gyerekeknek, különösen az óvodáskorú gyerekeknek arra van szükségük, hogy konkrét, fizikai tárgyakkal játszanak, hogy nyaktól-talpig sarasak legyenek, hogy hagyjuk őket unatkozni, hogy megtanulják kreatívan elfoglalni magukat, és a lehető legkevesebbet találkozzanak digitális dolgokkal. 

A másik irányzat szerint az a jó, ha a mai világhoz alkalmazkodva, minél előbb használható digitális írástudásra is tanítjuk a gyerekeket, mely ugyanolyan fontos, mint a hagyományos írástudás. Ugyanis attól, hogy digitális bennszülötteknek nevezzük a mai gyerekeket, nekik sem megy maguktól az informatikai rendszerek, eszközök használata, meg kell tanulni azt is. Egy X vagy Y generációs felnőtt sokkal elővigyázatosabb lehet az új informatikai megoldásokkal szemben, míg egy gyerek nem tudja még felmérni az új appok, rendszerek veszélyeit. 

Ugyanakkor az is észrevehető, hogy egyre több gyermeket diagnosztizálnak tanulási nehézséggel, tanulási zavarral, beilleszkedési, magatartási nehézséggel, ADHD-val, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy mára sokkal jobb a diagnosztikánk, valamint nagyobb figyelem fordul a korai fejlesztésre, de az okok között lehet az is, hogy a gyerekek már egészen kicsi korban sokkal több tévét néznek, számítógépes játékot, vagy telefonos játékot játszanak, mint korábban valaha. A rengeteg mozgó, vibráló, gyorsan ugráló fény, szín és kép, az azonnali megerősítésekkel operáló, addiktív játék, az agyat folyamatosan izgalmi, felfokozott, stimulált állapotban tartó digitális média tartalmak nyomán is könnyen kialakulhat figyelemzavar, a koncentrációs képesség csökkenése, valamint személyiségtorzulásokhoz is vezethet a túlzásba vitt digitális jelenlét a gyerekek életében. 

Az ismert mém szerint, régen a szülőknek be kellett rángatniuk este a gyerekeket a kertből, hogy végre jöjjenek már be, míg manapság azért kell küzdeni, hogy végre menjenek már ki, és szakadjanak el egy kicsit a digitális világtól. (Miközben ezt írom, magamat megnyugtatva gondolok arra, hogy éppen a napokban, ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben be kellett rángatni két fülig sáros-homokos fiamat este a kertből, mert annyira elmerültek az indiános játékban, hogy fürdeni semmiképp sem akartak jönni.) A mai világban, amikor mindenhonnan záporoznak ránk a digitális ingerek, mennyire szerencsés már óvodás korban is direkt digitális feladatokkal terhelni a gyerekeket? (E kérdés feltevése közben pedig óhatatlanul, kicsit pironkodva arra gondolok, hogy szeretném, ha a gyerekeim jól tudnának eligazodni a digitális világban, ha nem maradnának le társaiktól ezen a területen, éppen ezért pár napja meg is rendeltem nagyobbik fiam számára az óvodai DIOO programot…)

Igazságtalan lenne letagadni a DIOO jótékony hatásait. A program képes felmérni a gyerek gyengeségeit és erősségeit, és úgy alakítja a további kihívásokat, hogy optimális fejlődést biztosítson a gyerekek különböző képességeihez, azaz adaptív tanulási rendszert alkot. Az esetleges gyengeségek, például színtévesztés, memóriazavar, egyéb betegségek, diszfunkciók idejekorán kiderülhetnek általa, így azokat hamar korrigálni lehet – és ahogy a készítők mondják róla, kiiktatták belőle a kudarcélményt.

Persze sejthető, nem kívánok állást foglalni az ügyben, hiszen mind a két oldalon vannak jó érvek. Lehetne azt is mondani, hogy pont ebben a mindenhonnan záporozó digitális cunamiban van arra nagy szükség, hogy a gyerekek szervezett, ellenőrzött keretek között, felügyelettel, hasznos, képességfejlesztő digitális dolgokkal ismerkedjenek. De azt is mondhatnánk, a digitálist úgyis mindenhonnan megkapják majd, most jobb lenne, ha még rajzolnának, fogócskáznának, viaszt öntenének, indiánost játszanának. Azt gondolom egyébként, hogy az igazság úgyis, mint ahogy a legtöbb esetben, valahol félúton, talán egy középúton, az „arany középúton” keresendő. 

Azt pedig, hogy a felvezetőben feltett kérdésre, miszerint szükséges-e okosjáték óvodásoknak, mi a helyes, kornak és a gyerekek egyedi igényeinek megfelelő válasz, döntse el mindenki saját maga.