Szülők az iskolapszichológusnál

Népszerű tévhit, amiben pedagógusok és szülők is gyakran osztoznak, hogy a munka javát a gyerek pszichológushoz való eljuttatása jelenti és onnantól a szakember megoldja a helyzetet. Pedig a pszichológusi szoba küszöbét átlépve kezdődhet el az a változás, amiben jelentős szerepe van a szülőknek is. 

A képen két nő fog egymással kezet.


Közel 30 éves az a kutatás, ami megerősíti azt a tapasztalatot, hogy a gyerekek viselkedésváltozása hosszabb távon fennmarad, ha nem csak ők, hanem szüleik is részesülnek pszichológiai tanácsadásban. Ha egy gyerek pszichés megsegítésre szorul, viselkedése hatást gyakorol szülőjére is, ami jellemzően fenntartja, erősíti a tüneteket, ezzel elbizonytalanítva a szülőt saját kompetenciáiban. Az egymásra kölcsönösen ható események ördögi körként működve megakadályozzák, hogy a szülő ne csak a problémát lássa gyermekében. 

Fiatalok esetében minden pszichológiai tanácsadást igénylő helyzetben szükséges dolgozni a szülővel. Kamaszoknál elegendő lehet a tájékoztatás is, de kisebbeknél fontos a szülőkonzultáció. Ez a beszélgetés egy partnerségre épülő, indirekt problémamegoldó folyamat, ami a gyerekkel kapcsolatos aggodalmakat, nehézségeket és a szülői szerepekkel kapcsolatos megéléseket tartja fókuszban. Két szinten valósul meg: egyrészt kölcsönös információáramlás történik, a szakember tájékozódik a fiatal kliensével kapcsolatban, és tájékoztatja a szülőt a tanácsadási folyamatról. Másrészt teret kapnak a szülő meglátásai, érzései, ami során a szakember elfogadással segíti leküzdeni a szülő azzal kapcsolatos félelmét, hogy „elég jó”-e. 

A szülőkonzultáció célja, hogy a szülő tudatosabban megértse és elfogadja gyermekét, rálásson a szülő-gyerek kapcsolat dinamikájára és saját nevelési kompetenciáiban megerősödjön. A szülő hozzáállásának változása nyitja meg a gyerek előtt a fejlődés lehetőségét. Ez a szülő erőfeszítése és részvétele nélkül nem tud megvalósulni. 

Szülőkonzultáció többféle formában történhet, a szakember döntése alapján, az esetnek megfelelően. Ha a gyerek egy életszakasz váltáson megy keresztül, okozhat nehézséget a szülőnek az ehhez való alkalmazkodás. Ebben a helyzetben elegendő lehet, ha csak a szülő keresi fel a szakembert. Ha a gyerek nem hajlandó segítséget igénybe venni, vagy ő nem képes változni, akkor is a szülő lehet az, aki a pszichológussal folytatott beszélgetés során új szempontokkal gazdagodva tud javulást létrehozni azzal, hogy ő viselkedik másképp a korábbiakhoz képest.  

A szülőkísérés a gyerekkel folytatott pszichológiai tanácsadással párhuzamosan zajlik. Ilyenkor ugyanaz a szakember dolgozik mindkét féllel. Van arra is gyakorlat, hogy a szülő és a gyerek együtt vesznek részt a találkozón, így építve a kapcsolatukat. 

A szülőkonzultációban is kiemelt szerepe van a pszichológusi titoktartásnak, ami él a szülő és a gyermek felé egyaránt. Ekkor két szintű tanácsadói szerződés köttetik: a szülői szinten a szakember és a szülő megállapodnak az együttműködés céljáról, kereteiről, a találkozók gyakoriságáról és a titoktartás szintjéről. A gyerekkel is készül egy ilyen megállapodás az ő nyelvén meghatározva, hogy miért jön a pszichológushoz, és mik azok a dolgok, amiket a szakember megbeszél a szüleivel. Az információk mélysége és jellege az életkornak és az esetnek megfelelően változik, folyamatos mérlegelést és tájékoztatást kívánva a pszichológustól. 

A szülőkkel kapcsolatos együttműködés az iskolapszichológus alapvető feladatainak része a gyerekek egyéni és csoportos tanácsadásban való részvétele esetén. Bár kiegészítő, de elengedhetetlen párhuzamos szála a gyerekkel való foglalkozásnak, ami legalább akkora körültekintést és tudatos átgondolást igényel a szakember részéről, mint a gyerektanácsadás maga. 

Forrás: 
Gerencsér Dóra (2017) Szülőkonzultáció a gyermekekkel végzett pszichológiai tanácsadásban. Szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar.