Szuperérzékeny gyerek az iskolában

Érdeklődőek és észrevesznek olyat is, amit mások nem. Sok inger zavarja őket a környezetükben, akár a ruha érintése, akár a nagy zaj. Ettől túlterhelődnek, feszültté válnak. Ők a szuperérzékeny gyerekek, akikre szükséges egyre jobban odafigyelnünk az iskola alapvetően színes, mozgalmas, hangos világában. A cikkben arról lesz szó, hogy pedagógusként hogyan tudjuk segíteni a fokozottan érzékeny gyerekeket.

alt


Elaine Aron ír Szuperérzékeny gyerekek című könyvében erről a jelenségről. Tapasztalata szerint a gyerekek 20 százaléka szuperérzékeny, azaz összehasonlítva őket a nem érzékenyekkel, másképp dolgozzák fel a környezet információit, különösen figyelnek a részletekre. Idegrendszerük érzékenyebb, gyorsabban reagálnak az őket érő ingerekre, emiatt könnyen túlingerlődhetnek. Testileg és lelkileg kitettebbek a körülöttük lévő világnak. 

Nevelésükben markáns szerepet játszik a környezet. Egy meleg, támogató, elfogadó környezet tehetséget képes nevelni a szuperérzékenyekből, míg a megterhelő, veszélyeztető körülmények könnyen eltérítik az ilyen típusú gyerekeket az egészséges fejlődési útról. Könyvében a szerző a szuper érzékenység tehetség jellegét hangsúlyozza. Ez egy olyan temperamentum jellemző, ami előnyös a társadalom számára. Ezzel az adottsággal felnőve intuitív, kreatív és empatikus felnőttekké válhatnak a fiatalok, ha környezetük kellő elfogadással fordul feléjük. 

A szuperérzékenységhez hasonló jelenség, amikor a gyerekek idegrendszere nem tudja integráltan kezelni a különböző érzékszervektől érkező ingereket. Jean Ayres gyermekpszichológus, a szenzoros integráció terápia fő alakja, az 1970-es években írt a szenzoros integráció és a tanulási zavarok kapcsolatáról. Szemlélete arra épül, hogy gyakran azok a gyerekek, akik nehezen kontrollálják magukat, alacsonyabb agyi és idegrendszeri szinten nem tudják egységben kezelni a környezet ingereit. Egyes ingerek túlhangsúlyozódnak, míg mások a szükségesnél kevésbé érvényesülnek. Ebből a szempontból nem csak az 5 érzéklet (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés) játszik fontos szerepet, hanem a belső testi érzetek és a mozgásból származó érzetek, mint a koordináció és az egyensúly is. A szakemberek megfigyelték az ingerekkel kapcsolatos érzékenyég alul és túlműködését is. 

A szenzorosan túlérzékeny gyerekeket zavarhatja a ruha viselése, a fény, a zaj, ügyetlenül szervezik a mozgásukat és figyelmüket olyan is elterelheti, amit mások észre sem vesznek. A túlingerlődés következtében makaccsá válhatnak és kiborulhatnak. Ezzel szemben a szenzorosan túl magas ingerküszöbbel rendelkező gyerekek fokozottan keresik ezeket a környezeti ingereket. Szeretnek folyton kézben tartani, piszkálni tárgyakat, intenzíven, kívülről kissé veszélyesnek tűnően játszani a játszótéren. Például kevésbé érzik, hogy egy ölelés mennyire szoros a másik félnek. A szenzoros integrációs nehézség gyakran előfordul autizmus spektrumban érintett vagy hiperaktivitással és figyelemzavarral küzdő gyerekeknél is. Önmagában nem önálló diagnosztikus kategória, érdemes inkább állapotként, vagy információ feldolgozási jellegzetességként gondolni rá. 

Az iskola világa, különösen az alsó tagozaté, ahol elsősorban szem elé kerül az szenzoros integrációs nehézség, ingerekben rendkívül gazdag és intenzív. Elég húsz-huszonöt kisgyerek zsivajára gondolni, ami megterheli a felnőtteket is. Ebben a környezetben a túlérzékeny gyerekek próbatétel elé vannak állítva beilleszkedésük és alkalmazkodásuk terén. A túlingerlődéssel járó érzelmi hullámzás vagy viselkedéses probléma kezelése pedig a pedagógus számára jelent kihívást. 

Hogyan támogathatjuk pedagógusként a szuperérzékeny gyerekeket? 

Egy osztályban nehézséget tud okozni egy túlérzékeny gyerek. Alkalmazkodását, úgy, mint a többi, más jellemzővel bíró kicsinek, egyéni bánásmóddal tudjuk segíteni. Elsősorban a környezet megszervezése és az ingerek szabályozása tud segítséget jelenteni. Ebben a gyerek szerepe kiemelkedő, hiszen a tanítónak és neki közösen kell megtanulniuk, hogy észrevegyék azt a pontot, ami még éppen megelőzi a túlingerlődést. A gyerek ilyenkor jelezni tud és megelőzhetőek az ebből fakadó érzelemkitörések. Kérhet szünetet, vagy használhat fültokot a szünetben a zaj ellen. Apróságnak tűnhet, de már egy puha anyagból készült ruha viselése, vagy egy párna a székre, is tudja kicsit csökkenteni az ingerek intenzitását. Érdemes kialakítanunk az osztályban egy nyugodt, ingerszegény sarkot, ahol pihenni tud a túlérzékeny gyerek. A rutinok kialakítása és a kiszámíthatóság szintén segíteni a tevékenységváltásokat. 

Ezek a környezet átalakításával való praktikák nem csak a túlérzékeny, hanem az átlagos gyerekek számára is kedvezőek. Lehet, hogy ők nem a ruha vagy a fény zavaró hatását, hanem például egy rosszul sikerült dolgozat miatti szomorúságot szeretnének kipihenni nyugodt körülmények között. 

Az iskolai körülmények viszonylag szűk teret engednek a pedagógusnak arra, hogy ráhangolódjon diákjai éppen aktuális állapotára, viszont a gyerekek megtaníthatóak arra, hogy felismerjék és jelezzék, hogy mire van szükségük. Ha tudunk ennek megfelelően támpontot és segítséget nyújtani, a túlérzékeny gyerekek is jól érezhetik magukat az iskolában és ki tudják bontakoztatni temperamentumukból fakadó adottságaikat. 

A cikkhez felhasznált források:

https://www.psychologytoday.com/us/blog/creative-development/201106/the-highly-sensitive-child
https://childmind.org/article/how-sensory-processing-issues-affect-kids-in-school/
https://childmind.org/article/sensory-processing-issues-explained/
https://childmind.org/article/school-success-kit-kids-sensory-processing-issues/
https://childmind.org/article/the-debate-over-sensory-processing/